Külső
Elegáns kis dög a C902. A zömében fekete színvilág komorságot sugall, slankít is valamelyest, bár a 10,5 mm-es kiterjedést nem szükséges optikailag jobban lecsalni: vékony ez így is. A sötét készülékházat ésszel és finoman alkalmazott ezüstös elemek teszik szemre kellemessé: ilyen a navigációs gomb pereme, a felül és alul található feliratok, vagy a hátlapot keresztbeszelő csík. A C902 jellegzetessége a készülék oldalán végigfutó három ezüstös sáv, amelyet a telefon jobb felén a hangerőt szabályozó gombok és a kamera elsütőbillentyűje törnek meg, balról pedig a szabványos, védtelen adatcsatlakozó tátong. Felül töretlen a csíkok festése, alul is csak direkt erre a célra „kihegyezett” szem veszi észre a mikrofon picinyke, fekete mélyedését.
Szemből nézve a C902 arányosan felépített, katonásan megtervezett telefon benyomását kelti. Minden gomb a helyén van, egyedül a navigációs kezelőszerv mellett üldögélő híváskezelő billentyűk kaptak gumiszerű borítást, a többi gomb fényes, fekete és kissé csúszós felületet nyújt, ami elsőre kicsit furcsa, de még úgy sem okoz gondot, hogy a billentyűk nyomáspontja igen nehezen szokható meg, hiszen nagyon alig-alig kell benyomni őket a műveletek elvégzéséhez.
A számbillentyűk zöldesfehér világítást kaptak, amiből jut bőven a funkciógomboknak is. Ám ez utóbbiak szó szerint elkékülnek, ha fotózásra adjuk a fejünket. Ehhez viszont fel kell húzni a telefon tetejét, a kijelző feletti rész eltávolodik eddigi helyéről és egy nagyjából egy centis rés bukkan fel. Ez szemből eleinte sok fejtörést okozott nekem, mert itt ilyenkor három apró lukacska is felbukkan, égre-földre kerestem a funkciójukat, mire végre a fejemre csaptam: semmi új nincsen itt, csak eddig a telefon teteje rejtette valamennyire el a másodlagos optikát, a fényérzékelőt és a hangszórót.
A széthúzás hátulról nézve jár izgalmasabb eredménnyel, felbukkan ugyanis az 5 megapixeles optika egy apró tükör és egy villanófény társaságában, amelyről egyből meg is állapíthatjuk, hogy nem xenon – itt tehát a K850i megőrizte előnyét. A telefon oldalainak felső része kissé recés, itt érdemes ugyanis a széthúzással kísérletezni. A tesztkészülék kicsit szorult, de volt a kezemben normálisan üzemelő darab is, úgyhogy ezzel nem lesz sok gond. A hátlap igen nehezen szedhető le, ennél is macerásabban pattintható vissza, de kénytelenek leszünk a szükségesnél gyakrabban kutakodni alatta, mert ide került az M2 bővítőkártya nyughelye.
Az összeszerelési minőség példás, semmiféle módszerrel nem tudtam egy árva nyöszsörgést sem kicsiholni a gépből, ráadásul a hátlapról tudni is lehet hogy fém – de csak ha már leszedtük. Külső borítása ugyanis finom tapintású műanyag, csak a belső rész csillog ezüstösen, hogy tompa és gyorsan elhaló csörömpöléssel tudassa leejtéskor fém mivoltát.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
