Külső
Elsőre többen E250-nek nézték. Nos, ez talán nem meglepő, a Z720m formája annyira Samsung, és annyira egykaptafa, hogy ha nem lenne a navigációs gomb körül a narancsszínű betét, akkor én is simán azt a módját választanám a telefon típusszámának kiderítésére, hogy leszedem a hátlapot, és megnézem, hogy mit írtak az akksi alá. Persze lehet tamáskodni, hogy hát azért ott kuksol a pici optika a kijelző felett, ami mutatja, hogy 3G telefonról van szó, vagy lehet jelezni, hogy a törlés C gombja a fedlapi gombsor hangsúlyosan lefelé kinyúló eleme, ami ez E250-en nincs, de még a Samsung őrültek is gondban vannak lassan.
Emlékszem, hogy amikor még mobilok annyira nem voltak idehaza (illetőleg nem foglalkoztattak), akkor sok kritikát kaptak a 90-es évek elején kigördülő autók, miszerint csak a márkajelzés különböztati meg őket. Mindig legyintettem ezekre, nekem elég volt megnézni egy ívelődő C oszlopot és kentem-vágtam, hogy ez melyik gyártó, melyik modellje, milyen évjárat. Sosem gondoltam volna, hogy a mobiloknál egyszer hasonló gondban leszek, őszintén szólva lassan már ott tartok, hogy ha hív a Samsung, vagy az XXL GSM, hogy lenne egy készülék, akkor rögtön azt kérdezem, hogy az mire hasonlít, mert a típusszámból úgysem fogom tudni behatárolni a kismilliomodik E, Z, X, vagy D modellt.
A Z720m-nek viszont illene kinéznie valahogy, mégiscsak egy McLaren-Mercedes nevet viselő cuccról van szó. Ha nem tudnám, hogy ezt a formatervet már 42-szer ellőtte a dél-koreai gyártó, akkor elsimerően húznám el a szám, hmmm, korrekt a forma. A narancsszín keretet a navigációs gyűrű körül lehet utálni, de ez legalább egyedi, ezen túlmenően csak a kijelző alatti felirat tájékoztatja a szemlélődőt a telefon specialitásáról. Kellemesen vékony a készülékház, a felül még csak a fedlap oldalán megfigyelhető csillogóan ezüst sáv a telefon aljához érve ráfordul a gombok síkjára, a Z720m alja pedig ékszerűen fut össze, kellemes sziluettet biztosítva ezzel az ezüst sportautók mobilos megfelelőjének.
Oldalt a szokásos gombok vannak (hangerő, kamera, gyorsmenü), a szokásos Samsung adatcsatlakozó és a microSD ajtaja látható. Ez utóbbival küzdöttem rendesen, maga az ajtócska teljesen oké, a résbe is könnyen betaláltam (möhöhö, a gyakorlat, ugye), de nem akart bepattanni a kártya, pedig már körömheggyel toltam befelé, és egyre csak ment, bentebb és bentebb kívánkozott, én pedig nyomtam, adtam neki, ahogy csak lehetett, és mégsem. Úgyhogy jött a jó öreg gombostű, azzal megtámogattam, így sikerült bennmaradásra bírnom.
A szétcsúsztatás egy kicsit ragadósan indul, jól meg kell támogatni a fedlapot, de utána siklik könnyedén, hogy a végpontoknál csattanással tudassa megérkeztét. A feltáruló billentyűzet a szokásos, csak az ezt körülölelő narancsszínű betét hökkenti meg az ilyesmire nem felkészülő szemlélődőt. A gombok az utóbbi telefonok legjobbjai, méret, elhelyezkedés, nyomáspont már-már vérlázítóan tökéletes mind, élmény SMS-t írni, elképesztő. Hátul a szétcsúsztatást követően felbukkan az optika - narancs keretben. Ez azért már nekem is kicsit erőltetett volt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
