Kijelző, menü
A kijelző a már említett TFT darab, méretei minden eddigi megszokást mellőznek. Igazából itt is az látszik, hogy MP3 lejátszónak tervezték eredetileg, hiszen ott fekve dolgozik az egység, valamivel emberközelibb elhelyezkedésben. A színorgiáról, meg a tűélességről már jónéhány alkalommal megemlékeztünk a Samsungnál, ez most sincs másképp, természetesen nappali fénynél ő sem domborít akkorát, árnyékolni szükséges.
Az X830 is megkapta a Black UI menüt, a Samsung új menürendszerét, erről is esett már szó az előző tesztek alkalmával. Itt az egyetlen extra, hogy horizontálisan csak két menüpont fért el, cserében vertikálisan négy. Ami valóban hihetetlen, hogy a zenelejátszó nem kapott a főmenüben külön ikont, csak az alkalmazásokból elérhető, illetve alaphelyzetben, összecsukva a click-wheel (tekerőgomb) közepének hosszas taposásával.
Nem tudok nem visszatérni újfent a Samsung aktuális inkvizíciós billentyűzetére. Hely lett volna ahhoz, hogy 3 oszlopban legyenek a gombok, hiszen a legfelső sorban ez sikerült. Értelme viszont nincsen, mert a következő sorokban már kettessével sorakoznak. Még az is lehet, hogy a Nokiától kirúgott, a 3650 felelőst alkalmazták a koreaiak, és ő büntet most újra. A kijelzőn a menübe lépést a bal oldali szoftgombbal lehet megoldani, lévén, hogy a navigomb közepe természetesen a wapra visz, a kijelzőn viszont csak annyi fért el, hogy „me.”. Ebből kell kitalálni, hogy ez a menü. Én nem röhögtem. A kezelhetőséget tovább rontja, hogy a szoftgombok megközelíthetetlen távolságban vannak az egy emelettel feljebb lévő click-wheeltől és persze a kijelzőtől. A távolság ráadásul térben is megvan, több, mint fél centivel lejjebb vannak ezek a gombok, centikre a kijelzőtől, mattot adva a kezelhetőségnek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
