Külső
Nálam a narancssárga színű verzió járt. Vitán felül egyedi szín, ahogy maga a készülék is az. Maga a cucc nagyon picike hasáb. Bicska módjára nyílik, mint a Nokia 7370, ez azonban csak az egyik irányba, jobbra nem fordul az előlap. Van benne egy nem túl meggyőző rugómechanika is, nem tudom, hosszú távon mennyire lesz tartós. Becsukásnál is érdekes, elég keményen akad a záráskor – nem jöttem rá, mibe, mindenesetre a zárás ettől igen határozott lesz.
Az előlapon figyel a spéci felbontású, 128x220 pixeles 262 ezer szín megjelenítésére képes TFT kijelző. Alatta navigációs karika, közepén ponttal. A karika forgatható, illetve benyomható, így kedvünk szerint használhatjuk a menüben turkálásra, illetve a médialejátszó kezelésére.
Bal oldalt ezüstre fényezett hangerőgombok, jobb oldalon pedig a szintén ezüst „hold” gomb találtató, felette az etető- illetve headset-bemenet, színrefújt ajtó mögött. Hátul a hátlappal egybeépített akkumulátor felett a kamera optikája, meg egy vicces felirat, hogy itt található az antenne, ne fogjuk meg beszélgetés közben. Az egészben az a jó, hogy pont ott kényelmes fogni. Nem az én fül-száj-távolságommal van a gond, ahányan megnézték (márpedig akadtak páran), mindenki önkéntelenül így fogta meg. Ha megpróbáljuk kikerülni ezt a területet, akkor erősen metroszexuális pózt érünk el.
Nyissuk ki! Feltárul a billentyűzetnek nevezett izé. Erről még meg fogok emlékezni, mert ezt a gombsort bosszúból csinálták, az tuti. Bogon kívül nem akadt ember, aki hajlandó volt megpróbálkozni az sms írással. Két sorban vannak a billentyűk, aki kispolgári módon hozzászokott a normális gombsorhoz, az bizony fogcsikorgatva tudja csak kezelni a telefont.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
