Multimédia

A hátlapon található két megapixeles kamerától nem vártam sokat, de azért annál valamivel többet, mint amit nyújtott. A vízszintesen tartandó készülék kijelzőjének alsó sorában grasszálhatunk a beállítások között, a szokásos eszköztáron túl semmi extrába nem fogunk belebotlani. Fixfókusz van, az exponálás gyors, a képek mentése sem vesz el időt az életünkből, de az eredmény eléggé béna. Nem egy nagy durranás a szenzor és a szoftver sem, kemény 176x144 pixelben hajlandó videót rögzíteni az eszköz, tesztfotókat pedig lentebb talál az olvasó.

A zenelejátszó régi ismerősként köszönt ránk, az újabb Samsung modellek felületét kapta meg, s ezzel nincs is sok gond. Ilyen volt már az F400-ban is, mondjuk, indítás után a dalok között szambázhatunk (hahh, stílszerűen) az ID3 tagekben levő információk alapján szűrögetve. Ha megvan az óhajtott muzsika, akkor indul a lejátszás, amely a szintén nem újszerű, de csak kissé gusztustalanul zöld háttér előtt zajlik, az albumborító esetleges képével megspékelve. A háttérben ugyan fut, de equalizer sajnos nincs, cserébe viszont lehet értékelni a számokat kis csillagokkal, amelyek alapján szintén képes listázni a későbbiekben a zenéket a telefon. Halleluja.

Kihangosítva teljesen átlagos teljesítményt nyújt az L700, a füles sem egy világbajnok tartozék, de legalább sztereó, meg trendin fehér. Nem szétszedhető, nem szabványos a csatlakozó, vagy beérjük ezzel, vagy veszünk átalakítót, esetleg használhatjuk még a sztereó Bluetooth átvitel lehetőségét.

[+]

Füles viszont mindenképpen szükséges, ha a beépített, RDS funkcióval is felvértezett FM-rádió üzemeltetése a célunk, mert headset nélkül ez nem fog semmiféle zörejt produkálni. A szoftver felülete egyszerű, könnyen kezelhető, az állomások eltárolhatóak, más elvárásunk egyénként sem szokott lenni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!