Multimédia
A fedlapon levő optika 2 megapixeles felbontásra képes, fixfókuszos, vaku nincs. Ennek megfelelően nem is igyekeztek annyira a mérnökök, hogy a fotózási tulajdonságokat kidomborítsák, álló keresőt kapunk, de szerencsére az opciók között sokféle lehetőséget találhatunk. Állíthatjuk az ISO értéket, van sorozatfelvétel, időzítő, effektek, keretek, környezeti profilok. Megdöbbentően jó fotókat sikerült lőni, bár sötétebb helyeken igen erősen zajosak a felvételek. Videorögzítés csak 176x144 pixelben lehetséges, ami igen vékony teljesítmény. Tesztképek alant helyezkednek el, kattintásra megnőnek.
Zenei téren már kevésbé jeleskedik a kis Samsung, bár MP3 lejátszó és FM-rádió is található a palettán, utóbbi RDS képességekkel is rendelkezik. A készülék kihangosítva nem produkál vészes minőséget, fülessel nyilván jobbat nyújt, ám a lejátszónak van két igen nagy hibája. Egyrészt nincs equalizer, ez még megbocsátható lenne, de hogy 2008-ban egy újonnan fejlesztett és piacra dobott Samsung készülék nem tudja a háttérben futtatni a zenelejátszót… szomorú, hogy ezt még mindig le kell írjuk.
Vannak viszont profilok a telefonban, amelyek igen kellemesen paraméterezhetőek. Az L310 tud rezegni és csörögni egyszerre, de az üzenetjelző hangoknál már megint nincs arra esélyünk, hogy bármi mást válasszunk, mint az előre betáplált négyféle lehetőség. Ez pont egy olyan készüléknél nevetséges, amely olyan célcsoportnak készül, akik adnak az ilyesmire. A multimédiához sorolható még az Image Editor, amely alapszintű képszerkesztést tesz lehetővé, illetve emlékezzünk meg a hét játékról is, sorrendben: Cannonball, Freekick (focis játék egy női telefonban, bravó), innentől pedig csak demo verziók, úgymint: Midnight Pool, Minigolf, Paris Hilton’s Diamond Quest (muáááh), Tetris Mania, Asphalt 2.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!