Bevezető

Jó, hát a Huawei-nek van három, akkor nekünk legyen négy. Más okot egyszerűen nem látok arra, hogy miért döntött úgy a Samsung, hogy nem egy csúcsmodellben (aktuális S, vagy Note), hanem egy A-szériás termékben mutatja meg, hogy kamerahalmozásban ők is tudnak, ha akarnak. De ugyanakkor az is látszik (és ezzel kicsit előreszaladok), hogy nagy volt a kapkodás, mert ha már van négy lencse hátul, akkor ebből a felállásból jóval többet is ki lehetett volna hozni.

S9+, A9 (2018) és Note9 [+]

Mert egy szenzor, meg egy lencse az valószínűleg nem olyan óriási plusz büdzsé. Viszont ahhoz, hogy értelme is legyen, nyilván nem árt, ha a szoftveres részeket is hozzáigazítják a hardveres képességekhez, ez a meló viszont sokkal sziszifuszibb, mint egyszerűen felrakni a hátlapra a kamerákat. Különböző gyártók különböző megközelítést használnak a többkamerás telefonok kapcsán, de az egyértelműen látszik, hogy akkor van relevanciája a dolognak, ha az ügyfél aztán kap egy sokoldalúan használható, hasznos extrákkal teletömött végeredményt, amely igyekszik a legtöbb élethelyzetre választ találni.

S9+, A9 (2018) és Note9 [+]

Az A-széria hármas kamerás kisebb verzióját, az A7-et már bemutattuk és ott sem voltunk túlzottan elájulva. Az A9-cel pedig még eggyel tovább óhajtottak lépni, ami gyakorlatilag egy 180 ezer forintos árcédulát is magával hozott. És ezzel együtt pedig nyilván érezték, hogy az A7-hez képest további erősítésre is szükség lesz, ezért hardveresen is variáltak egy sort, plusz mértben is átkerült a masina a tepsik közé. Pont itt van egy kép felül, ahol az A9, az S9+ és a Note9 van egymás mellett, a hátlapjuk nyilván eltér, de úgy egyébként nagyon hasonlatos egymáshoz a három termék, ami az A9 ázsióját emelheti, ám azért a mindennapok során érezni, hogy ez nem csúcsmodell, csak egy ahhoz közelíteni igyekvő ajánlat. És persze ha az S és Note aktuális áraihoz hasonlítjuk, akkor olcsóbb is azoknál, de ezen az árszinten azért ott van a OnePlus 6T, a Xiaomi Mi 8, a Honor 10, de nincs messze a Huawei Mate 20 sem. A tavalyi LG V30-at pedig már meg sem említem…

Külső

Az A9 tehát egy jókora telefon, van neki egy igen méretes, 6,3 inches Super AMOLED kijelzője, aminek a felbontása csak Full HD+, itt tehát máris érezni az eltérést a csúcsgépekhez képest. A kávák sem olyan vékonyak, alul és felül is maradt hely, de egyelőre a Samsung azon kevés gyártók egyike, ahol még nem burjánzott el a szenzorsziget, semmi betüremkedés nem zavar be a képbe. A fényerőre és a kontrasztra pedig most sem lehet panasz, természetesen van Always-On kijelzés is, ha már az értesítő LED kimaradt.

[+]

Az előlap tetején egy 24 megapixeles szelfikamera, valamint közelségérzékelő pihen, ettől függetlenül van arc alapú feloldás, de a kevésbé szofisztikált, 2D-s fajtából. Az ujjlenyomat-olvasó hátulra került, nekem picit túlságosan fentre, de ez csupán megszokás kérdése. Alul szerencsére már Type-C csatlakozó üldögél, a 3,5 mm-es jack sem maradhatott el, érezhetően más alapokon nyugszik az A9, mint az A7.

[+]

A gombok a megszokott helyeken érhetőek el, a Bixby is kapott külön billentyűt (noha ennek itthon nem fogjuk sok hasznát venni), a két SIM-et pedig a felülről előhúzható tálcába tudjuk betenni. Ami jó hosszú, tehát a két szolgáltató lapka mellé még egy microSD is berámolható. Hangszóróból csak egyet találunk, ez a telefon alján helyezkedik el, a burkolat pedig természetesen házilag nem megbontható. Egy kézzel kezelni kvázi nem lehet, ahhoz túl nagy, noha vannak a szoftverben ezt elősegítő megoldások, például a notifikációs panel legördítése az ujjlenyomat-olvasó simogatásával is megoldható.

[+]

A hátlapon pedig ott csücsül a négy kamera, egymás mellett, egy sorban, mint a verebek. Nyilván szokni kell, mert ilyet eddig nemigen láttunk, sok fantáziát nem raktak bele a kialakításba (nem úgy, mint az elvileg érkező, öt kamerás Nokia 9), de talán nem is baj. Egy vaku még odafért, plusz ugyebár a biometrikus szenzor is hátulra költözött, de annak ellenére, hogy üvegből van a burkolat, a vezeték nélküli töltés lehetőségét kivette a gyártó. Az biztos, hogy rendesen össze van rakva, de egy ilyen árfekvésű Samsungnál ez nyilván el is várható. Ahogyan ennyi pénzért az IP védelmet is elvárhatnánk, viszont ez is kimaradt, ami többeknek fog hiányozni, mint a Qi-töltés.

Hardver, UI

Mivel a Galaxy A7-ben benne van a középkategóriás 7885, az ennél erősebb chipset viszont az S9 és a Note9 kiváltsága, ezért a Samsung ezúttal nem saját megoldást választott, hanem a Qualcommhoz fordultak. A 7885-ös Exynosnál picit erősebb megoldás most a Snapdragon 660-as, ez került bele az A9 testébe, mellédobtak 6 GB RAM-ot, ez pedig már egy elég erős összeállítás, a mindennapok során elvileg nem kell különösebb problémát okozzon a hardvernek a feladatok 95%-a. Viszont pont a kamerás részen mégis vannak korlátozások, a szuperlassítás például nem opció.

A menürendszer viszont nem okoz meglepetést, ebben a Samsungban is még a 8.0-s Oreo az alap, erre építkezik a gyártó saját felülete. A testreszabhatóság és a kezelhetőség példás, az S9-hez és a Note9-hez képest leginkább az oldalról előrántható Edge Panel fog hiányozni, de egyébként funkcionálisan nagyon hasonló a felépítés. Alapból van lentről előrántható alkalmazásmenü oldalra történő lapozási opcióval, de ha akarjuk, akkor a kezdőoldalakra kerülnek ki az ikonok, természetesen mappázható megoldással és tetszőleges elrendezéssel. Cserélhetőek és el is tüntethetőek a navigációs gombok, van kékfényszűrő, ami időzíthető, a képernyő színhőmérséklete pedig lehet adaptív, illetve fixen filmezős, vagy képnézős megoldás is, van természetesen egy csomó letölthető téma, kapunk intelligens képernyőzárat, ami addig nem sötétíti el a kijelzőt, amíg nézzük, illetve van nagyon sok gesztusvezérlési apróság, valamint több ablakos üzemmód is.

[+]

Az Always On Display is pont úgy paraméterezhető, mint általában az AMOLED kijelzős Samsung telefonok esetén, vannak úgynevezett Facewidgetek, amik szintén kikerülhetnek a lezárt telefon előlapjára, beállíthatjuk, hogy játék közben jöhetnek-e értesítések és egyúttal engedélyezhetjük a Game Launchert, amit speciel én nagyon kedvelek, mert így nem az ikonlistát terebélyesítik a telepített játékok. Innen egyébként a Samsung által ajánlott friss és elvileg jól sikerült játékok letöltésére is nyílik opció, plusz van egy statisztika is arról, hogy melyik játékkal és mennyi időt töltöttünk. Ez annyiban elég kellemes, hogy a hónapokkal ezelőtt telepített, de aztán igazából érdektelennek bizonyult appokat könnyen elkülöníthetjük és törölhetjük is.

[+]

Az extra alkalmazások tekintetében a Samsung az arany középutat próbálja megtalálni, nyilván van egy csomó, előre telepített és okvetlenül hasznos okosság, mint amilyen a Microsoft dokumentumkezelő csomagja, de nem tolják túl, viszont a gyártó további hasznos alkalmazások beszerzését javasolja a saját boltból, ilyen például a diktafon, ami gyárilag nincs meg, de egy mozdulattal felrakható. És egyébként elég jó, mert a rögzítés idejére például automatikusan bekapcsolja, hogy a hívások ne jöjjenek be. Fent van a Samsung Members, ami egyre népszerűbb, itt persze elsősorban a gyártói hírek, információk és ajánlatok tobzódnak, plusz kapcsolatba léphetünk az ügyfélszolgálattal és némi hűségprogram is akad, szóval egyáltalán nem haszontalan a dolog.

[+]

Van saját fájlkezelő, email kliens (noha a szerkesztőségi álláspont jobbára az, hogy ebben a BlackBerry Hubot nem lehet megverni), van fitnesz app, a Chrome mellett saját böngésző, no meg persze az összes esszenciális alkalmazás (naptár, névjegyzék, galéria, számológép, jegyzetfüzet, óra) samsungosított verziója, ami általában többet tud, mint amit a platform alapból ad, vagy ha nem, akkor jobban néz ki. Zenelejátszó viszont nincs fent gyárilag (a Play Zene mellett), de ezt is simán le lehet rántani a Galaxy Apps ikon mögött megbújó gyártó áruházból.

[+]

A Galaxy A9 (2018) kezelése tehát egyáltalán nem problémás azoknak, akik már láttak más Samsung okostelefont, de speciel én hosszas Huawei-használat után érkeztem teljeskörű beköltözésre és igazából csak pár gyári apróságon változtattam, hogy a számomra megszokotthoz hasonló felület és logika működjön, akinek pedig ez az egész túl zegzugos lenne, az még mindig kérhet egyszerűsített menüt, noha az a benyomásom, hogy nekik egyébként sem okvetlenül szükséges egy majd’ 200 lepedős telefon tudása. Hacsak nem a kamera miatt, de arra mindjárt kitérünk a következő oldalon…

Multimédia

Több mint 100 fotót lőttem a tesztidőszakban a Galaxy A9 valamelyik kamerájával, szóval a cikkben szereplő tételek az ezekből összeválogatott legjobban sikerült adag. Ezt azért tartom fontosnak már az elején leszögezni, mert ha az olvasó netán úgy látja (és talán nem ok nélkül), hogy hát, hmm, hogyismondjam, ezek a képek talán nem minden esetben érik el azt a szintet, amit egy négy kamerával bűvészkedő, 180 ezer forintba kerülő telefontól elvárna, akkor jusson eszébe, hogy ennél csak rosszabbak készültek nálam. Viszont ugyanakkor ez annyiban talán nem meglepetés, hogy a fotózásban nálam csöppet felkészültebb Bone123-nál sem brillírozott a kistesó Galaxy A7, ami számszakilag egy darab zoom lencse kapcsán tér el jelen tesztünk hősétől.

[+]

Magyarán a négy kamera a következő felállásban látható a hátlapon: a fő kameránk egy 24 megapixeles modul F/1,7-es apertúrával, PDAF élesítéssel. A zoom lencse mögötti szenzor 10 megapixelben rögzít F/2,4-es apertúra mellett, ugyanez jellemzi a nagylátószögű optikát is, de csak 8 megapixelen, illetve van egy csupán 5 megapixeles mélységszenzor annak érdekében, hogy bizonyos esetekben a háttér és az előtérben levő objektum szépen elkülönülhessen egymástól. Őszintén szólva ez a felhozatal papíron egy nagyon sokoldalú felhasználást kéne biztosítson, de először is jegyezzük meg, hogy optikai stabilizátor egyik kameramodul mögött sincs, másrészt pedig a Galaxy A9 a tökéletes példa arra, hogy papíron hiába tűnik ütőképesnek valami, ha a gyakorlatban mégsem hozza minőségileg és összeszedettség kapcsán az elvárt szintet. Mondok erre egy teljesen triviális példát, ha az ember elkezd videózni a normál látószög mellett, akkor válthat a zoom lencsére (más kérdés, hogy ilyenkor teljesen elveszíti a fókusz egy időre a telefon), de a nagylátószögű lencsére nem. Azzal csak úgy tudunk mozgóképet rögzíteni, ha rögtön ezt választva indítjuk a videofelvételt, ebben az esetben viszont úgy is maradunk, mert menet közben nem tudunk a másik két kamerára átkapcsolni. Ez szerintem nagyon amatőr dolog, pont a történet sokoldalú felhasználhatósága bukik el. De ennyi szájtépés után lássuk a képeket, ezúttal kicsit más elrendezésben tálaljuk, mint ahogyan szoktuk, ugyanis soronként három fotót prezentálunk, méghozzá a legnagyobb látószög felől indulva ugyanazt a témát a három kamerával megörökítve:

A fenti fotók automatikus üzemmódban születtek. Rögtön kezdeném egy vallomással: amikor az esti utcaképet csináltam (lent), akkor sokadjára sem sikerült semmiféle trükkel élességet találnia a zoom kamerának, pedig újraindítottam a kamerát, meg tapicskoltam a kijelzőt mindenfelé, szóval egy idő után tényleg felhúztam magam és úgy döntöttem, hogy akkor ez lesz benne a tesztben, egyébként is ez a valóság: a zoom lencse este az esetek felében nem képes fókuszálni. És ekkor már túl voltam egy szoftverfrissítésen is. Nem mintha olyan óriási előny lenne a pillanat, amikor mégis talál élességet, az F/2,4-es apertúra este totál elvérzik, ilyenkor maximum a főkamerával tudunk valami értékelhetőt prezentálni. De itt is van baj, a fotók túl vannak élesítve, előfordul kromatikus aberráció és minden kép kissé lilásba hajlik. A vonalélesség középtájon nagyjából oké, de a kép szélei felé már sokszor igen gyenge. A zoom kamera ennél egy fokkal gyengébb, ráadásul fel is vannak skálázva a képek és mintha sokszor nem is a zoom lencsét használná, hanem a normálra tolna rá egy digitális nagyítást. Itt már a dinamikatartomány is láthatóan szűk, a nagylátószögű képek pedig úgy összességében elég gyengécskék, komoly probléma van a vonalélességgel és képzaj is akad.

Este aztán a két extra kamerát akár ki is dobhatnánk a kukába, a nagylátószögű nagyon zajos és sötét, a zoom kamera pedig (ha egyáltalán talál fókuszt) rettentő gyenge, a fő modul hellyel-közzel használható, de csodát itt sem szabad várni. Szóval az a helyzet, hogy a háromból egy sem üti meg azt a mércét, amit elvárnánk ezen az árszinten, bőven boldogok lettünk volna, ha az S9 kameráját megkapja az A9, esetleg egy mélységszenzor még beférhetett volna mellé és mindenki boldog, mert ez a négy kamera ebben a formában puszta marketing. Csinálhatunk “élő fókusz” néven portrét, ami megpróbálja elhomályosítani a hátteret, itt akkor van bármi esélyünk, ha az alany teljesen mozdulatlan, gyerekeknél a lenti két felvétel mintegy két tucatnyi próbálkozás legjobban sikerült eredményét tükrözi. Az előlapi kamerával pedig egy esti és egy nappali szelfit tudunk mutatni.

[+]

Videózásnál ugye vagy a normál és a zoom kamerát használjuk, vagy a nagylátószögűt, az eredmény nem meggyőző, hiszen nincs OIS, a zoom lencsénél pedig sokszor előfordul fókuszvesztés. A legnagyobb elérhető felbontás 3840 x 2160, széles látószög mellett 2224 x 1080 (tehát 18,5:9 arányú Full HD), nyilván ezért nem enged váltani folyamatban levő felvétel közben. Vannak példáink is: nappali normál és zoom, valamint ugyanez este, illetve hasonlóképpen akad nagylátószögű nappali és esti példa is.

[+]

A zenei eszköztár majdnem a szokásos (Play Zene, vagy letölthető Samsung Music), van 3,5 mm-es jack, a fülhallgatóra jutó hangminőség kifejezetten jó, kihangosítva picivel átlag feletti a produkció, de nincs sztereó hangzás. Az extraságot a beépített FM-rádió képviseli, ami a drágább Samsung telefonokból sokszor hiányzik, itt csak egy vezetékes headset csatlakoztatása a feladatunk és már van is adás automatikus állomáskeresővel és RDS-sel.

Adatátvitel, akkumulátor

Adatkommunikációs téren nincs okunk különösebb panaszra, a Snapdragon 660 egy modern chipset, ennek megfelelően akár 600 Mbps is lehet(ne) a letöltési sebesség maximuma. A Chrome mellett használhatjuk a Samsung saját böngészőjét is, amelyben van néhány extra a Google megoldásához képest, például az éjszakai mód, plusz egy csomó bővítményt is le lehet hozzá tölteni. A Bluetooth 5.0-s, a pozíciószerzéshez a GPS műholdak mellett GLONASS, BDS és GALILEO is rendelkezésünkre áll, így aztán nem is csoda, hogy gyorsan és pontosan működik a navigáció. A 2.0-s Type-C-ről már esett szó, van NFC, a WiFi pedig az 5 GHz-es hálózatokat is látja. Csak az infra nincs sehol, meg hát a vezeték nélküli töltés.

[+]

Pedig a Snapdragon 660-nal ezt sem lett volna nagy művészet megoldani, de legalább a gyorstöltés adott, illetve az ehhez szükséges töltőfej is az alapcsomag részét képezi. Ami nem is fog ártani a 3800 mAh-s Li-Ion telephez, ez elég méretesnek számít. Elég jól is bírja szuflával a készülék, én speciel két napos töltési ciklusra terveztem berendezkedni, de túl sokat szüttyögtem a kamerákkal, szóval inkább a másfél nap volt a reális. WiFi hálózatról streamelt videót 14 órán át tudtam nézni maximális fényerő mellett, ez is igen jónak számít.

[+]

Összegzés. Ez a Samsung most eléggé félresiklott. Mintha nagyon kapkodtak volna, miután meglátták, hogy a többiek már sokszor három kamerát tesznek hátra, szóval gyorsan csináltak valamit, ami több. De nem jobb. Ez a négy kamerás szett egyszerűen ebben a formában totálisan felesleges tulajdonság, amivel biztos lehet vagizni az értékesítési érvek felsorolásakor, de gyakorlati haszna nem nagyon van. Sokkal jobban örültünk volna egy ennél egyszerűbb, de magasabb minőségű képalkotási rendszernek, az A9 nem lett volna ettől kevesebb. Mert ha csak annyit mondunk, hogy a jól ismert Samsung minőség, kezelőfelület, kijelzőtechnológia van akkora házban, mint a Note 9, egy jókora akkumulátorral, korrekt hardverrel, de 100 lepedővel olcsóbban, akkor azzal is mindenki boldog lehetett volna. Így viszont elkerülhetetlenül is a kamerákra lett kihegyezve a termék, azok meg simán nem elég jók. A Huawei-nél jól eltalálták a Mate 20 és a Mate 20 Pro közötti 100 ezer forintos eltérés mibenlétét, a Samsungnál viszont nem elégedtek meg azzal, hogy csak simán butítsák kicsit a Note9-et, pedig sokkal jobb irány lett volna egy olyan telefon, ami megkapja a csúcs Exynos chipsetet, alacsonyabb kijelzőfelbontással, az S9 kamerájával, Qi-tötlés nélkül, nagy akkumulátorral és nem lekerekített kijelzővel. Lehet, hogy ez is kiadta volna a 100 ezer forintos eltérést. Mert félreértés ne essék: a Galaxy A9 (2018) úgy egyébként egy erős, a középkategória felső szegmensébe tartozó termék, nyilván konkrétan ezért a hardverért mások adott esetben jóval kevesebb pénzt kérnek el (Xiaomi Mi A2, Nokia 7 Plus, Zenfone 5), de a Samsung érvelhet az AMOLED kijelzővel, meg a… hát érvelhetett volna a kamerával is. Na, azzal nem tud, így viszont az A9 sajnos félrecsúszott, mert bár olcsóbb, mint az S9, illetve a Note9, de azokban van valami extra, ebben viszont nincs. Illetve ami van, az nem sikerült jól.

Bog

Specifikáció

Samsung Galaxy A9 (2018)

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	162,5 x 77 x 7,8 milliméter
	Tömeg	183 gramm
	Színvariációk	fekete, kék, pink
	SIM-foglalat	2 nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	6,3 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 2220 pixel (392 ppi)
	Kijelző és készülékház védelme	Gorilla Glass
	Kijelző típusa	Super AMOLED kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm Snapdragon 660
	Processzor típusa	4 x 2,2 GHz-es Kyro 260 + 4 x 1,8 GHz-es Kyro 260
	Processzor csíkszélessége	14 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Adreno 512
	RAM mérete	6 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	128 GB
	Memória bővíthetősége	microSD (512 GB-ig)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 Mhz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE 800/850/900/1800/2100/2600 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 600 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 5.0 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, dual band, WiFi hotspot, Direct, VHT80
	USB	Type-C 2.0 (MTP, OTG)
	Ujjlenyomat-olvasó	van
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van (GPS, Glonass, Beidou)
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 8.0 (Oreo)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	Samsung Health, Eszköz karbantartása, Fájlkezelő, Játékkezelő, OneDrive, OneNote, Word, Excel, Power Point, Témaáruház, Galaxy Apps, Naptár, Biztonságos Mappa, Samsung Cloud
	Multimédia
	Fő kamera	24 megapixel (PD-autófókusz, f/1,7-es lencse) + 8 megapixel (fixfókusz, 120 fokos látószög, f/2,4-es lencse) + 10 megapixel zoom lencse (autofókusz, f/2,4) + 5 megapixel (f/2,2-es lencse, mélységérzékelő kamera) + LED villanó
	Másodlagos kamera	24 megapixel, fixfókusz, f/2-es lencse
	Videófelvétel	2K @ 30 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3800 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a)
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, giroszenzor, gyorsulásmérő, iránytű, mágneses hall szenzor, fénymérő, közelségérzékelő, ujjlenyomat-olvasó, mindig aktív kijelző, Gear VR támogatás