Kamerák, multimédia

Kétségtelenül a kamera az idei Galaxy A7 főmotívuma, kezdve a fixfókuszos, 24 megapixeles szelfimodullal (f/2-es rekeszérték + LED villanó), lásd a lenti első eredményt. Akad hozzá HDR és szelfipanoráma, van egy sor arcszépítési lehetőség és AR trükk, plusz elmosható a háttér, lásd a második példát. A lényeg persze a hátlapon van, amit a függőleges kameraelrendezés nem győz hangsúlyozni. Felül 5 megapixeles, mélységérzékelős modul nyitja a sort (f/2,2-es rekeszérték), amely a portrémódba segít be (3-4. példa). Ennek élő fókusz a neve, és szoftveresen állítható a háttérelmosás mértéke.

[+]

Alatta 24 megapixeles főkamera figyel (77 fokos látószög, f/1,7-es rekeszérték), középtempójú PD-autofókusszal. Legalul végül 8 megapixeles szenzor rejtőzködik, a 120 fokos látószögű (13 mm) és f/2,4-es rekeszértékű optika mögött, fixfókusszal. Az utóbbi nem is lenne probléma, hiszen a széles látószög távoli vagy csak szimplán nagy témák esetében jön jól. Érintőfókusz nélkül viszont az expozíció sem állítható, ehhez a profi módba kell vándorolni (onnan a záridő választás és a DNG RAW mentés hiányzik).

[+]

Furcsa, hogy az exponálót megragadva, vagy csíptetőmozdulattal csak digitálisan lehet zoomolni a főkamera esetében, a nagylátószögűre külön gombbal kell váltani, videofelvétel esetében pedig ez sem adott. Magyarán vagy az egyikkel lehet rögzíteni, vagy a másikkal, ami logikátlan korlátozás. Akad mindenesetre a fotókhoz automatikus jelenetválasztás, arcszépítés, lassítás, gyorsítás, AR játék és panoráma.

Nappal hamar belefutottam az A7 2018 gyenge pontjába: az automatikusan bekapcsoló HDR módba. A 24 megapixeles felvételek rendre életlenek és részlettelenek lettek, és már majdnem hívtam az ügynökséget, hogy gikszer van a tesztkészülékkel. Ám rutinos rókaként a menübe rejtett HDR-t kézzel kikapcsoltam, és lőn vonalélesség: egyből jobb lett a helyzet. Belenagyítva így is nyilvánvaló, hogy felesleges nagy pixelszámmal dobálózni, a zajmentesítés és élesítés után ugyanis festményszerűek a finomabb részletek. Bátran 12 megapixelre vehető a felbontás, és akkor abszolút rendben van a helyzet, bár sajnos a HDR még ilyenkor sem az igazi, jobb teljesen elfelejteni. Máskülönben a kamera gyorsan operál, megbízható fehéregyensúllyal dolgozik, bár kissé túltolja a telítettséget, talán a közepes dinamika miatt. Láthatóan gyengébb a 8 megapixeles modul rajzolata, a széleknél már halszemoptikára emlékeztető torzítással és homályosabb részletekkel – nyilván hatalmas a szakadék egy háromszor drágább Mate 20 Próval összevetve. Mégis baromi praktikus a széles látószögű lencse, kerüljön az ember szemei elé méretesebb állóképes vagy mozgóképes téma. Sajnos itt sem jobb a HDR helyzet, algoritmus szinten kellene javulni.

Este leginkább a főkamerával érdemes fotózni, az is megköszöni a komolyabb fényforrásokat. Ilyenkor pláne felesleges a 24 megapixel, hiszen a brutális zajmentesítés kevés apró részletet hagy meg, plusz ugye szűkös a dinamika. Ennyiért jobb produkciót várunk el naplemente után a felső-középkategóriában. Ez hatványozódik a széles látószögű kamera esetében, homályosabbak az eredményei 8 megapixelen is. A tripla kamera a Galaxy A7 sava-borsa, ám pont ebben a fejezetben nem tud a 100 ezer forint körüli mezőny fölé nőni.

A 4K felvétel opciója és az optikai képstabilizálás kimaradt, így 1080p / 30 FPS-sel kell beérni, illetve külön-külön felvétellel a két hátlapi kamera esetében. A normál látószögűvel azért lehet zoomolni, gyorsan mozogni viszont nem érdemes, mert szoftveres stabilizálás nem igazán segít be, plusz újrafókuszálás is előfordul.

A széles látószögűvel zoomolni sem lehet, viszont praktikus, amikor a téma vagy a család, társaság nem fér bele a szűkebb kamera látóterébe. A színek és a dinamika amúgy a fotós képességek szintjét hozzák, a sztereó hang pedig kellően tiszta, noha kisebb szellő is meg tudja húzni a mikrofonok bajszát. Amikor a jóval olcsóbb Redmi Note 5 atom stabil kiegyensúlyozást és 4K opciót nyújt, videós fronton is marad bennünk az A7 2018 kapcsán tüske.

[+]

A Play Zene előadók, albumok, dalok, műfajok és listák szerint rendszerezi a helyben tárolt állományokat, és hozzáfér a Google előfizetéses szolgáltatásához. Akad pár widget, FM-rádió és szerencsére 3,5 milliméteres kimenet is, amire tiszta, dinamikus és részletes hang jut a középkategória elvárásait teljesítve. Nyilván akad komolyabb erősítő és audiochip magasabb árkategóriában, de a legtöbbeknek a minőség és az agybadugós fajtákra jutó hangerő elég lesz.

[+]

A monó multimédiás hangszóró aprócska és könnyű alul eltakarni, emellett a maximumon még elég laposan és dobozosan szól. Bocsánatos baki lenne, ha ennek a vízállóság az oka, az IP-védelem viszont kimaradt. A hangerő mindenesetre elegendő a bejövő hívások meghallására. A videolejátszó a 4K-s klipekkel megbirkózik 30 FPS-ig, a 60 viszont túl sok ezen a felbontáson, ahogy a HDR10 kódolás is. Az egzotikusabb formátumokhoz nem árt egy VLC Playert telepíteni, de amúgy a gyári darab lejátssza a feliratokat, opció a 18,5:9 arányú képernyő kitöltése, valamint az ablakos megjelenítés. Adott a Widevine L1 biztonsági szint is, egyelőre viszont sem a Netflix, sem az Amazon Prime Video nem sugároz HD-ben. A HDR lejátszás sem ezek, sem a YouTube esetében nem opció.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!