Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A Galaxy A03s két nanoSIM-et fogad be minden hazai LTE sáv támogatásával, 5G modem nélkül. A beszélgetési minőség elmegy: a hangszóró közepes minőségben, de kellő hangerővel szól zajosabb környezetben, a túloldalról nem érkezett a hangtisztaságra panasz. Az egycsatornás WiFi modem remek érzékenységét és tempóját pár Xiaomi megirigyelhetné (802.11b/g/n, Direct, Hotspot), a Bluetooth 5.0-s, az USB pedig 2.0-s átvitelre képes (Type-C, MTP, OTG). A pozíciószerzés már sokkal ráérősebb az egycsatornás vevőegységgel (A-GPS, GPS, GLONASS, Beidou, Galileo), de egész pontos. Az pedig roppant kellemetlen, hogy 50 ezerért sem az iránytű, sem pedig a giroszkóp nem fért bele a szenzorcsomagba. Szerencsére az NFC igen, akárcsak a gyorsulásmérő és a barométer.

[+]

Az 5000 mAh-s telep a készülék legjobb alkatrésze, lévén bő két-három napos működést és 7-9 órás képernyőidőt hoz össze töltésenként. Más kérdés, hogy sok művelet kétszer annyi időt vesz igénybe, mint egy átlagos telefonon, és mivel a multimédia, a játék és a komolyabb fotózás-videózás kiesett, mégis mire használja az ember ezt a telefont megállás nélkül? Tölteni éjjel érdemes, hiszen a mellékelt töltő mindössze 7,8 wattos (ezt nem kaptuk meg a teszthez), és a GSM Arena szerint három és fél óra csurig tölteni. Ez vállalhatatlan azon a piacon, ahol egy valamivel drágább Redmi 10 mellé már 22,5 wattos egységet csomagolnak. Nyilván a készenléti fogyasztás alacsony, így különösebb energiatakarékos funkcióra nincs szükség, a vezetékmentes töltés pedig nem opció.

[+]

A Galaxy A03s-t rendben összerakták: a plasztik kivitelbe, a HD felbontásba és a korlátozott gigabájtokba 50 ezer forintért önmagában nem lehet belekötni. Akinek ugyanis combosabb vas kell, fizessen érte többet – még 10-15 ezret egyébként megéri. Van jack kimenet, hármas SIM tálca, többnapos üzemidő és komoly hazai terméktámogatás, az árcédula pedig aláhúzza a 2021/22-es forduló realitását: új készülékre, régi nagy gyártótól ennél olcsóbban ne számítsunk. Csakhogy ezek kötelező tulajdonságok, és nem leplezik le a belépőszint alapvető meghasonulását, amiben nem csak a Samsung ludas.

Aki ugyanis ritkán nyúl mobiljához és többet telefonál vagy hallgat zenét, mint fényképez, filmezik vagy játszik (és épp ezért megbocsátja a csigatempót vagy a szűkös tárolót) – az vajon tényleg 200 grammos, embertelenül nagy készülékre vágyik? Nem úgy szokott lenni ugyanis az ismerősi kérdés, hogy „melyik a legnagyobb telefon, amit 50 ezer forint megvásárol?” – hanem épp fordítva: ajánljunk egy jót, amelyik pont nem batár nagy, és helyette az időgépre tudunk mutogatni. Ázsiai eredetű az elképzelés, miszerint ugyanaz a korlátozott minőségű családi fotó vagy darabos videóhívás jobb lesz attól, ha kisebb helyett nagyobb harmatgyenge HD panelen jelenik meg – vagy az épp csak használható fotók és videók értelmezhetőbbé válnak, ha pár segédkamrát még szétszórnak hátul.

Elmondom: nem, a mennyiségi elv ugyanis nemhogy palástolja, éppen legitimizálja a kategóriahibákat, mert ha több megy a költségsapkából nyersanyagra, szenzorokra és miegymásra, kevesebb marad minőségi megjelenítőre, főkamerára és processzorra, az A03s pedig épp ezekben hasal el. Az pedig a félresiklott mobilpiac iróniája, hogy az Apple legolcsóbb (persze nem olcsó) mobilja egy kompakt, és tolong érte a nép, jelezve: a csendes tömeg, akinek a telefonnyomogatás nem olyan fontos, mint a lélegzetvétel, jó szívvel használ egy észrevétlen zsebokost. Persze apróból jót tudni is kell összerakni, ám ez korábban pont ment a Samsungnak – reméljük, 2022-ben újra megpróbálkoznak vele.

Bone123

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!