Kamera - működés
Ennyi sok szájtépés után ideje most már a gyakorlatban is kipróbálni, hogy mit tud a rendszer. A kamera elindításához egyszerűen csak el kell csúsztatni a hátlapot, egy másodperc múlva már láthatjuk is a kereső képét. Már az előzetes hírek is arról szóltak, hogy a fotózáshoz kapcsolódó felhasználói felület megújult, de azért nem olyan nagyok a változások, nem fogunk elveszni a menüben.
A készüléket természetesen horizontálisan kell tartani, így a hangerőgombokból zoom-billentyűk lesznek, a kör alakú piros készség pedig értelemszerűen az expozícióhoz való. A GUI három részre bontható. A navigációs gyűrű középső billentyűje egy gyorsbeállítási grafikát hoz fel, ahol a vakut, a makrót, az időzítőt és a segédvonalakat kapcsolhatjuk ki-be. A felső funkciógomb gördíti be a képernyő tetején végigvonuló menüsávot, amelyben a következő lehetőségek vannak: váltás az első és a hátsó kamera között, a fényképező, a portré és a videó mód között, majd jön az az ikon amivel választhatunk a sorozat, mozaik, panoráma és a keretes módok közül, ezután jön a felbontás változtatása (a legnagobb 2560x1920), majd sorrendben a makró, az időzítő, illetve a vaku kapcsolója. Most jön egy érdekes rész, az arcfeismerő, amely arra hivatott, hogy felsimerje, ha egy fej van a képen (hát itt jönnek az érdekes kérdések, hogy mondjuk Müller Péter Sziámi régi haja mennyire zavarta volna be), és ha úgy gondolja, hogy igen, itt kétségtelenül egy arc látható, akkor ehhez állítja a fényerőt, a kontrasztot és a fókuszt. Lehet még variálni a környezeti beállítások között (napfény, felhős, lámpa, fluoreszkáló, automata) és néhány effekt is tolható.
Hirdetés
Na a fentebb részletezett sáv utolsó menüpontja visz a mélyvízbe. Itt lehet a képstabilizátort bekapcsolni, a digitális zoomot engedélyezni, a zárhangot, a kontrasztot, a színtelítettséget és az élességet fokozatosan álítani. Itt van az ISO állítás is (50, 100, 200, 400), a képminőség paraméterezhetősége, illetve az expozíciómérés módjának állítása is. Ennyi.
Nos, akkor nincs más hátra, mint fotózni. A legtöbbször automatikus módon volt a készülék, nézzünk egy sereg képet így (napsütést hiába vártam):
 |  |  |  |  |  |
Az utolsó képre rámentem fullos optikai zoommal, ebből készült a következő sorozat első darabja, a következő beltéri (lámpafény + vaku), majd egy kis makró, majd pedig két éjszakai kép, előbbi automatikusan, utóbbi pedig 400-as ISO-val készült.
 |  |  |  |  |  |
Bónuszként egy panorámakép is jöjjön. Ennek elkészítése úgy történik, hogy az ember lenyomja az első képet, majd elkezd forogni (egy nyíl mutatja is, hogy merre), és amint a szoftver érzékeli, hogy eleget forgott, narancssárga keretet rajzol és exponál újra, majd megint foroghatunk tovább. Nagyon kafa, gyakorlatilag minden automatikus, nekünk csak forognunk kell. Erredmény itt:
Értékelés. Nem tudom, a G600 valahogy meggyőzőbb volt. Itt most szerintem túl sok a képzaj, és kevéssé teltek a színek, pedig a képek mérete általában 1,5 megabájt felett alakult. Persze így sem rossz a készülék, de hogy mit tud a konkurenciához mérve, az majd egy összehasonlító teszt eredménye lehet, amely a közeljövőben várható. Nyilván hosszas kíséretezéssel majdnem minden helyzetben kihozható olyan eredmény, amely jobb, mint az itt publikált fotók, de kevéssé hiszem, hogy az egyszeri felhasználó nekiáll ISO értéket, kontrasztot és fehéregyensúlyt babrálni, amikor csak simán szeretne egyet fotózni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
