Menü, kezelhetőség
A főképernyőről a menübe jutni egy könnyed vizuális orgazmuson át lehet, az egész alapképernyő fordul egy látványosat, majd alulról és felülről villámgyorsan behullanak az ikonok, szám szerint 12 rajzocskával. Van más módszerünk is: a kijelző alatt található három gomb közül a középső megnyomása egy öt funkciós gyorsmenüt kínál fel, amelynek szintén a középső rajza dob át minket a konkrét ikonos felületre.
A fehér alapon látható szisztéma csak a főmenü esetében cserélhető feketére. A szoftver jókora karaktereket használ, a láthatóságra sehol nem lesz panasz. Annál inkább a menüben való mozgásra, ugyanis ahol listás kialakítás van, ott oldalt gördítősáv is felbukkan, tehát vertikálisan kéne haladnunk. A kijelző jobb szélét simogatva lassan gördülhetünk lefelé, minél balra megyünk, annál inkább gyorsul ennek sebessége. Ez elméletben nagyon jó ötlet, a gyakorlatban nem sikerült tökéletesre, s érdekes módon pont a túl nagy sorok és karakterek miatt, néha a görgetés helyett benyomásként érzékeli ujjműködésünket a rendszer, így olyan funkciókba kószálunk bele, amelyekbe eszünk ágában sem volt eljutni. Más kérdés, hogy esetemben ez akár szerencsésnek is tekinthető, néhány apróságra ugyanis így jöttem rá.
Az F480 természetesen apró rezzenésekkel hálálja meg az érintéseket, így ha nem kell görgetni, akkor egész jól lehet kószálni a menüben. A dolog másik rákfenéje a szövegbevitel, amellyel ezúttal is hadilábon álltam. Továbbra is nagyságrendekkel lassabban lehet így gépelni, aminek oka, hogy a virtuálisan felrajzolt telefonbillentyűzet megérintését nagyobb ujjmozdulatokkal szükséges véghezvinni (elkerülendő a felesleges, véletlen érintéseket), pláne akkor lassul be az ember, ha egyazon „gomb” alatt levő betűket akar egymás után képernyőre vetni.
Hívás közben természetesen az érintőképernyő nem érzékel semmit, kivéve ha a középső gombbal direkt feloldjuk ezt a tiltás. A híváskezelő gombok szerencsére aktívak maradnak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
