Bevezető
Lehet vitatkozni róla, hogy jó-e, ha egy gyártó nagyon sok, nagyon hasonló modellel képviselteti magát. Értelemszerű, hogy ebben az esetben az egyes készülékek olykor csak burkolatukban térnek el egymástól, egy-egy funkcióval több, esetleg kevesebb egyik telefon a másiknál. A Samsung ebben példamutató, a legszélesebb készülékportfóliót ők tudják felmutatni, de ennek azért hátrányai is vannak.
Egyrészt tesztelői szempontból egy Samsung modelltől az ember előre fázik: gyakorlatilag két-három cikk felhasználásával copy-paste módszerrel sem nagyon lehet mellélőni egy cikkel. Ez nyilván a gyártót kevésbé érdekli, szívjon csak a szaksajtó bőszen, úgyis le kell tesztelniük minden készüléket, ha adnak magukra. Ám mi a helyzet a vásárlóval? Nem bizonytalanítja el a potenciális vevőt ez a túlzott felhozatal? Nem kavarodik össze a számok és a betűk dzsungelében, ha arról van szó, hogy Samsung telefont szeretne vételezni?
De, valószínűleg igen. Éppen ezért a gyártók általában a teljes portfólióból ki-kiemelnek egyes modelleket, amelyeket jobban promotálnak, mert érzik, hogy ár-érték arányát tekintve, vagy a funkcionálisan az adott modell kiemelkedő. A Samsung is így csinálja, ráadásul ők még a különböző országok szempontjából is variálják, hogy érdemes-e az adott területre jellemző felhasználókat megcélozni egy-egy készülékkel.
Az F250 tipikusan az a telefon, amelyre érdemes áldozni a marketing büdzséből. Nem túl drága, egész kis pofás, fiatalos, zenés. Ja, kamerás is. (Magyar ügyfél bemegy a telefonboltba, első kérdése: hány megapixeles a kamera?) Csupa olyan tulajdonsággal rendelkezik, amire jó eséllyel ugranak a felhasználók, úgyhogy az F250 sikerességéhez sok kétség nem fér.
Külső
Vidám doboza van a telefonnak. A tartozékokba beletúrva azonban nem biztos, hogy a júzer feje is ilyen vidám lesz, mert bár a füles és az USB kábel nem hiányzik, a memóriakártya sajnos kimaradt. Kicsit lefelé görbül a száj, de csak addig, amíg az ember a kezébe nem kapja a leglényegesebb elemet: magát a telefont. Az F250 ugyanis megnyerő, stílusos, laza, trendi és divatos készülék.
Elöl-hátul fekete, mindenhol máshol fehér műanyag uralja a lekerekített sarkú kis téglát. Az anyagminőséggel nincs gond, egyszerű, de mégis strapabírónak látszik, ám ezt az érzetet két dolog rögtön beárnyékolja: egyrészt úgy nyöszörög az ember kezében, mint egy Nokia 1650, másrészt a domborodó hátlap alsó része pillanatok alatt kopásnak indul, aminek az az oka, hogy a telefon remekül pörgethető az asztalon. Zsír új volt a kütyü, amikor kivettem a dobozból, egy nap után úgy nézett ki, mintha fél éve ezt használnám, pedig nem volt semmiféle extra igénybevételnek kitéve, csupán néha letettem az asztalra. Ez pedig – vélhetően – másokkal is elő fog fordulni.
A szétcsúsztatás mechanikája viszont a gyártóra jellemző tökéletességgel került megalkotásra. Rugó röpíti a két végpont irányába a fedlapot, könnyen, egyszerűen üzemeltethető a mechanika. Az előlap érdekes, mert az F330 koppintásának tűnik valamelyest, ám a tükröződő felület alatt nincsenek érintőgombok (és ezért hálát rebegek az összes koreai mérnöknek), normális, jól elkülönülő, jól benyomható billentyűket kap a felhasználó. Az F250 bal oldalán a hangerőt szabályozza egy egybefüggő, hosszúkás gomb, néha nehezen állt rá az ujjam beszélgetés közben, de ez nem nagy hiba, főleg annak fényében, hogy itt találhatunk egy teljesen szabványos, 3,5mm-es jack bemenetet is, így aztán alapvetően nem is nagyon lényeges, hogy milyen fülest csomagoltak a gyárban a dobozba. A készülék jobb oldalán két gombocska virít, egyik a kamerát, másik a zenét indítja. Felettük található a Samsung szabványos adatcsatlakozója, s ekkor a tesztelő csalódottan kezdi el forgatni a masinát: hol van a memóriabővítés?
Az akksi alatt, bizony. Ordas nagy hiba, ez talán az F250 legnagyobb baklövése, pont egy zenei készüléknél lenne lényeges, hogy az eszköz kikapcsolása nélkül is cserélhető legyen az adathordozó. Ráadásul a telefon olyan kis dundi, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy ha egy U600-ra rá bírták nyomorintani a kártya nyílását, akkor ez olyan hatalmas kihívást jelentett volna az F250 esetében.
A felcsúszó fedlap láttatni engedi a gombsort, amellyel nem vagyok annyira kibékülve. Egyetlen panelből készül ugyanis, amely sosem tesz jót a nyomáspontnak és a pontosságnak, ez most is így van, bár itt sem vészes a helyzet, csak az előlapi billentyűkkel áll túl nagy kontrasztban. A készülék hátulján egy ezüstös pántban foglal helyet a kamera, nem egy nagy formatervi lelemény, de megteszi.
Hirdetés
Kijelző, menü
Spórolni legjobban a kijelzővel lehet, legalábbis a Samsung már sokadszorra tesz le egy olyan modellt az asztalra, ahol a költségcsökkentés elsősorban a képernyőt érinti. Most is így történt, az F250 csupán egy 128x160 pixeles ablakot tudhat magáénak, amely egyértelműsíti, hogy az E250 mintájára próbálták belőni a modellt a gyártónál.
A menü furcsa elegye a BlackUI utáni, G600-ban megismert rendszernek és az F300-ban látott lilás felületnek. Ugyanis lilának lila, de annyira, hogy meg sem lehet ezt változtatni, viszont ugyanolyan mutatósan nyílnak meg újabb és újabb ablakok, ahogyan a G600-ban láttuk. Témaszerkesztő nincsen, háttérképet sem lehet a főmenü alá pakolni, így a testreszabhatóság vizuális oldala nem domborodik túlzottan ki.
Sokkal jobb hír, hogy az F250-ben vannak környezeti profilok is, amelyek igen sokrétűen paraméterezhetőek. Végre Koreában is komolyan veszik, hogy egy valamirevaló készüléknek illik tudnia egyszerre rezegni és csörögni, s ebben az esetben annyira gyúrtak erre a funkcióra, hogy ez külön állítható hívásoknál, illetve beérkező üzeneteknél, de még arra is van lehetőségünk, hogy a vibráció mellé erősödő csengőhangot kérjünk. Ami miatt viszont mégis lehet haragudni az F250-re, hogy a főképernyőről a középső gomb megnyomása továbbra is a WAP-ra szeretné repíteni a júzert, ezt ideje lenne elfelejteni. Amíg arról van szó, hogy egy szolgáltatói telefon esetében az operátor örvendezik egy ilyen megoldás láttán (bevétel, bevétel, bevétel, extraprofit, pénz, lóvé, nyereség, margin!), addig egy független modell esetében igazán el lehetne tekinteni ettől az idióta berögződéstől.
Az F250 rendelkezik még egy fontos funkcióval: a készülék ugyanis SIM kártya behelyezése nélkül is hajlandó csaknem minden olyan funkcióra, amit egyébként is tud, kivéve természetesen azokat, amelyekhez a SIM jelenléte okvetlenül szükséges. Ez egy zenei modell esetében fontos tulajdonság. Nem esett még szó a gyorsmenüről, amely alapállapotban a navigációs gomb felfelé billentésével csalogatható elő, ide négy funkcióhoz pakolhatunk gyors elérést, praktikusan érdemes elhelyezni a listában a profilváltást.
Alapfunkciók
A készülék névjegyzéke 1000 kontakt tárolására képes. Egy emberkéhez a következő adatok vehetőek fel: vezetéknév, keresztnév, mobil, otthoni és irodai szám, fax, egyéb hívószám, email, kép, csengőhang, születésnap és tetszőleges megjegyzés. Gyanítom, hogy a célcsoport igényeinek ez bőven megfelel. Az opciók között megtaláljuk az összes telefonszám egyszerre történő mozgatásának és törlésének lehetőségét is.
Az üzenetkezelés kapcsán sem érheti meglepetés a felhasználót. SMS-ből 200 darab, MMS-ből és emailből a belső memória méretének megfelelő mennyiség tárolható. A szövegbevitelt T9 segíti, az email beállításokon egy varázsló vezeti végig a felhasználót, viszonylag profin. Az apró kliensben paraméterezhető szűrés is található, kommunikál a hitelesített SMTP szerverekkel is, méretkorlátozást értelmes próbálkozással nem találtam, tehát simán nekiállt elküldeni egy két mp3 állománnyal megtámogatott levelet is 5 megabájt méretben, amit természetesen nem vártam végig, mert aznap még telefonálni is szerettem volna…
A naptár beköltözött az alkalmazások menüpont alá. A havi nézet alsó sorában mindig látszik, hogy az adott napon mennyi és milyen típusú bejegyzésünk van, ez jó áttekinthetőséget biztosít. Egész normálisan sikerült a heti bontást is ráerőszakolni erre a kis felbontású képernyőre, a napi nézet pedig listás jellegű. Négyféle típusú emlékeztető közül választhatunk, találkozó, évforduló, egyéb és feladat szerepel a repertoárban. A vekker öt időpontot kezel, ismétlődésre is a képes, a szundi maximum 10 perces lehet, a koreaiak tehát nem engedélyeznek egy órás alcsizást a népnek, mint a Nokia. A palettát világóra (megint van szép lila térkép), stopper, visszaszámláló és mértékegység-átváltó színesíti.
Multimédia
A kamerát röviden el lehet intézni. 1,3 megapixeles, fixfókuszos optika került az F250-be, látszik, hogy nem ezen van a hangsúly. Ezzel együtt nem vészes a képek minősége, bár az utóbbi napok napsütéses időjárása kedvezett a készüléknek. A fényképezés fektetett telefonnal történik, van sorozatfelvétel, különböző környezeti effektek, önkioldó, keretek és képméret állítási lehetőség. Vaku nincs. A videorögzítés maximum QCIF méretben lehetséges, ami semmire sem jó, de le lehet menni 128x96 pixelig is, ami az MSN animgifes emotikonok szintjét sem éri el.
 |  |  |  |  |  |
A telefon fő fegyvere a zene. A szoftver gyakorlatilag mindent tud, egyet kivéve: nincsenek benne hangzásképek. Ez elég nagy hiba, kénytelenek leszünk a gyári verzióval beérni, de minden másban rendben van. A számokat ID3 tag alapján csoportosítja az alkalmazás. Fut a háttérben, lehet csillagokkal értékelni a zeneműveket, be lehet jelölni egy-egy muzsikát, hogy hagyja ki a lista lejátszásából, illetve áttolhatjuk a zenét Bluetooth headsetre is: rögtön kettőre, ha mondjuk a haverral akarjuk megosztani az élményt. A szoftver szépen fut a háttérben, összecsukott telefon esetén csak a hangerő szabályozható (15 fokozatban), ha léptetni akarunk, akkor fel kell oldjuk a billentyűzárat.
A mellékelt headset szétszedhető, de mint ahogyan már esett róla szó, az F250-be mindenféle trükk nélkül bedugható bármilyen füles. A hangminőség kihangosítva igencsak kellemetlen (magas van dögivel, mély egy szál sem), fülessel pedig a tartozékon múlik. A gyári verzió sem rossz, ugyanis agyabadugós fajta. Van viszont kafa kis FM-rádió, amely nem csupán RDS-sel került megtámogatásra, de ismeri a Radio Text szolgáltatást is, amely további információkat biztosít az adott adásról – ha a rádióállomás is úgy akarja. Érdemes megemlíteni, hogy az F250 elvileg rendelkezik „Music recognition” funkcióval is, amely olyan, mint a Sony Ericsson esetében a TrackID, csak kár, hogy minden beállítás és próbálkozás ellenére a tesztkészülékben nem működött, pedig még fel is dúdoltam valamit, ami eszembe jutott.
Játékügyben a szokásos a helyzet: van 1-2 teljes verziós alkalmazás, de azok már ezer éves szoftverek. A demo cuccok sem kecsegtetnek sok reménnyel, mindegyiket láthattuk már máshol, megint itt kísért Paris Hilton, Minigolf, Casino, Tetris… semmi maradandó.
Adatkommunikáció, akkumulátor
Adatátvitel szempontjából az F250 nem egy túl erős készülék, hiszen a GPRS-en kívül csupán az EDGE hálózati szabvány ismerős a számára. Ez, illetve az alacsony felbontású kijelző nem is teszi alkalmassá arra, hogy netezgessünk vele, bár az xHTML nem okoz gondot a fapados böngészőnek, de nem érdemes a WAP-nál bonyolultabb oldalakat erőltetni.
Lokális szinten USB és Bluetooth adatátvitelünk lehet, mindkettő 2.0-s verziószámmal örvendezteti meg a felhasználót. Előbbi esetben természetesen választhatunk, hogy a memóriakártya tartalma látszódjon-e külső meghajtóként, vagy a Samsung PC Stuido használatát fontolgatjuk. Az F250 természetesen működik modemként is, ha kell.
A hátlap alatt tanyázó akkumulátor nálam elég ingadozó teljesítményt nyújtott, pedig már 10 napja nyúzom a kicsikét. Volt olyan nap, hogy nem értem vele este haza mielőtt kilehelte volna a lelkét (pedig reggel húztam le a töltőről), máskor két.három napig is vidáman üzemelt. A napi nyúzásmennyiség nyilván befolyásolja az eredményt, de ekkora különbségek nem voltak, amelyek egy háromszor akkora üzemidőt indolkoltak volna.
Összegzés. Bár kicsit szkeptikusan álltam hozzá az F330 butított testvéréhez, de ha a 3G nem lenne számomra fontos, akkor a kettő közül anyagi okok miatt mindenképpen az olcsóbbikat választanám, mert telefonként teljesen rendben van, a zenei rész miatt pedig szintén nem lehet okom panaszra. Ha bekerül a szolgáltatók kínálatába, akkor sláger lehet (uhha, milyen finom párhuzam), s azt gondolom, hogy meg is érdemli. Plecsni jár, bizony:
 |
| Samsung F250 |
Bog
A készüléket a Samsung hazai képviselete biztosította. Köszönjük.
Specifikáció
| Samsung F250 | ||
 | Általános | |
| Technológia | GSM | |
| Méret | 94 x 46 x 17,5 mm | |
| Tömeg | 96 gramm | |
| Színvariációk | fekete-fehér | |
| Kijelző | ||
| Kijelző átlója | 2 hüvelyk | |
| Kijelző felbontása | 128 x 160 pixel | |
| Kijelző típusa | TFT | |
| Színárnyalatok száma | 65 ezer | |
| Memória | ||
| Telefonkönyv kapacitása | 1000 bejegyzés | |
| SMS memória / max. MMS méret | 200 / 300KB | |
| Belső memória | 20 MB | |
| Memória bővíthetősége | microSD | |
| Adatátvitel | ||
| Frekvenciasávok | 900/1800/1900 MHz | |
| GPRS / EDGE | Class 10 (4+1/3+2) / nincs | |
| UMTS / HSDPA | nincs / nincs | |
| IrDA / Bluetooth | nincs / van, A2DP | |
| WiFi | nincs | |
| USB | 2.0 | |
| Push-to-talk / RSS | nincs / nincs | |
| GPS vevő | nincs | |
| Alapfunkciók | ||
| Profilok | van | |
| Vibra funkció | van | |
| Kihangosítás | van | |
| Hangtárcsázás / hangvezérlés | nincs / nincs | |
| Hangrögzítés | van | |
| Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
| Prediktív szövegbevitel | T9 | |
| Szoftverek | ||
| Platform | Samsung saját | |
| WAP / HTML böngésző | van / nincs | |
| E-mail kliens | van | |
| Java | van, MIDP 2.0 | |
| Játékok | 6 darab | |
| Valutakonverter | van | |
| Extra szoftverek | zenefelismerő | |
| Multimédia | ||
| Fő kamera | 1,3 megapixel, fixfókusz | |
| Másodlagos kamera | nincs | |
| Videófelvétel | 176x144 pixel | |
| Zenelejátszó szoftver | van | |
| Hangszínszabályzó | nincs | |
| FM-rádió | van - RDS, radiotext | |
| Üzemidő | ||
| Alap akkumulátor | 800 mAh-s Li-Ion | |
| Készenléti idő | na | |
| Beszélgetési idő | kb 200 perc | |
| Egyebek | ||
| dupla sztereó BT kezelése | ||
