Kijelző, menü
A 176x220 pixeles képernyőtől nem padlózik le önmagában senki (31x39 mm), de az a menü, amit beletolt a Samsung az E740-be, az valami döbbenet. Pedig a BlackUI átdolgozása ez valójában, de olyan ügyes, hogy elsőre fel sem tűnik. Maga a menü oldalról suhan be a képernyőre, elég látványos. Az ikonok egyszerű, fehéres rajzok, inkább szellemgrafikának tűnnek.
A menüszín ezúttal 14 féle lehet (ez sok, ha nem lenne egyértelmű), de a háttérképnek tetszőleges fotó választható, amely 10 fokozatú skálán válhat áttetszővé a fehéres ikonhalom mögött. Ha az egyetlen elérhető témát választjuk, akkor a Parlament lesz a háttér, nappal kék ég és madarak, este sötét van, de turbóznak keresztbe a hullócsillagok. Ha üzenet jön, akkor tüzijáték a kupolától balra.
A menüstruktúra a BlackUI alapjaira épül, egymásra dobálja az ablakokat a szoftver, ahogy bentebb haladunk az ikonos főképernyőről. Én szeretem, bár hozzátenném, hogy ha valaki nagyon mazochista akar lenni, akkor úgy tud kibabrálni a legjobban saját magával, ha feltölt egy hófehér fotót, és beteszi háttérnek a menü alá, amely kizárólag fehér karaktereket használ. A tárcsázási képernyő megint össze-vissza állítható, a navigációs gyűrű négy irányához is sok-sok funkció közül választhatjuk ki a számunkra megfelelőt, de felfelé nyomva a saját menü jön be. Ez négy ikont tartalmazhat, ezekről is mi dönthetünk.
Az egész cuccban viszont messze az a legjobb, hogy a fedlap lecsukásához hozzá lehet rendelni a zenelejátszó elindítását. Ez igen meglepő funkció, miután megkaptam a készüléket, és először láttam ezt megvalósulni, akkor arra gyanakodtam, hogy a becsukás közben rátehénkedtem valamelyik gyorsgombra. Kinyit, becsuk, újra, megint zenét akart játszani. Felhívtam a Samsungot, hogy mi az, hogy egy ótvar bétás izét kapok, amikor külön megígérték, hogy full végleges lesz, és különben is. Ez viszont nem bug, hanem feature. Már csak azért is mert kikapcsolható, ami a bug-okra nem szokott jellemző lenni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
