Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A Redmi 13C két nanoSIM-et fogad be külön microSD foglalattal és minden hazai 4G sáv támogatásával, 5G modem nélkül. A beszélgetési hangminőség jó: tisztán értettem a másikat és a hangerő is előnyös, ahogy a mikrofonok is tették a dolgukat a túloldal irányába – zajosabb környezetben sem érkezett panasz. Panaszkodom én: a közelségérzékelő virtuális, és bár ülő-álló helyzetben, függőlegesen a fülhöz emelve 1-2 másodperc késéssel rendben ki- és bekapcsolja a képernyőt, félig és teljesen elfeküdve bizony gyakrabban nem kapcsol ki a panel, mint igen. Ez olyan öngól ekkora készülékházon rengeteg hellyel az igazi szenzornak, amivel a gyártó legfeljebb egy dollárt spórol, hogy aztán a készülék életének a végéig bosszantsa a felhasználót, és épp ezen múlhat egy plecsni. A kétcsatornás WiFi modem korrekt sebességgel operál (802.11a/b/g/n/ac, Direct, HotSpot), a Bluetooth 5.3-as (A2DP, LE, AAC, SBC), az USB pedig 2.0-s (Type-C, MTP, OTG). A műholdas pozíció gyorsan megvan egy csatornán (A-GPS, GPS, GLONASS, Galileo, BeiDou), és egész pontos is, igaz: szobabelsőben jóval küzdelmesebb a pozíciószerzés, mint egy drágább mobillal. Adott az iránytű, a gyorsulásmérő és a tesztelt kiszerelésben az NFC is megvolt mobilfizetéssel. Nincs viszont giroszkóp, barométer vagy infra.

[+]

Az 5000 mAh belépőszinten még nem hazudtolta meg önmagát: korlátozott hardveres képességekkel és fogyasztással vígan kijön 6-8 óra képernyőidő és 1,5-2,5 nap használat egy töltésből. Csak a használat maga nem élmény, így pedig valahol értelmét veszti a batár nagy méret és a szuper üzemidő. Ha ugyanis ritkán nyúl az ember egy belépőmobilhoz, akkor ugye elég lenne 5,5”-es képátlójú, sokkal légiesebb mobilt cipelni. Nagyjából két óra 18 watton a teljes töltésidő, ám a Redmitől szokatlanul ezúttal a töltőt magunknak kell beszerezni, a dobozban ugyanis csak kábel, leírás és SIM tű van, ez pedig csökkenti a pakk értékét.

[+]

Mutatós hátlap, minőségi műanyag ház, fényes kijelző, hosszú üzemidő, tripla kártyafoglalat, jack kimenet, bőséges tároló, értelmezhető főkamera és jól bejáratott MIUI szoftver: nem nehéz a Redmi 13C jó tulajdonságait elismerni, főleg úgy, hogy egyre kevesebb az alsó polcos rivális ismert márkajelzéssel. Viszont a telefon kapásból túl nagy épp azoknak, akik nem tervezik sokat használni, és lehúzza az összképet az öreg Android 13 4-5 éves rendszertámogatás ígérete nélkül. Ott van aztán a sok-sok káva kameracseppel és gyenge rajzolatú HD kijelzővel, a virtuális közelségérzékelő bakija, a dobozból pedig hiányzik a tok, a fólia és az adapter. Azért túl sok márkás kihívó nem akad az elmúlt 12 hónapból, de például a Moto G14 kapásból kerekebb történet, a 13C értékelése pedig végső soron attól függ, hogy milyen fajta állampolgár Ön.

Ha az ország érdekeit tartja szem előtt és támogatja, hogy a Xiaomi lerója a szükséges adóterheket, akkor az általunk is támogatott, hivatalos forgalomban 55 ezer forintot kell a 4/128-as és 70 ezret a 8/256 GB-os változatért kifizetnie, ami túl magas egy plecsnihez. Ha viszont Ön a magyar piac realitásában és a Xiaomi látszólagos belenyugvásában él, ahol szürkeimportos vonalon 45 és 55 ezerért beszerezhető a két kiszerelés, mindjárt szimpatikusabb az összkép és odaképzelhet egy nem hivatalos plecsnit. Inkább tudja le ugyanis az alapvető mobilos igényeket az ember egy Redmi 13C-vel, mint egy fehér dobozos, neve sincs, tengerentúlról rendelt darabbal, viszont a vásárlás forrásától függetlenül csalódást keltő, hogy a Xiaomi nem követi a Samsung példáját, és nem biztosít alapvetően színvonalas készülékei mellé színvonalas szoftvertámogatást. Pedig épp ez lehetne belépőszinten a húzóereje.

Bone123

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!