Bevezető

Amikor megérkezett a Synology magyar képvieletétől, a NEON Multimédia Kft-től a DS213+ nevű NAS, akkor a Prohardvernél csak néztek, hogy a Mobilarénának vajon mi köze van egy ilyen ketyeréhez. És ha most a kedves olvasó, akit alapvetően a telefon érdekelnek, a NAS szó olvasása láttán épp becsukná ezt a cikket, kérem ne tegye. A NAS csak azért kell, hogy utána új szintre emelkedhessen az összes létező zenénk, filmünk, videónk, fájlunk és lényegében minden más adatunk elérése bárhonnan, bármikor, szofisztikált tálalásban. Mobilról is, sőt, leginkább onnan.

[+]

A NAS a Network Attached Storage rövidítése, azaz hálózathoz csatlakoztatott adattároló. Szóval egy sima vinyó, ami rá van dugva egy routerre - gondolhatnánk elsőre, de egy jó NAS ennél egy picivel többet tud. A Synology DS213+ mondjuk helyből egy kétlemezes NAS, azaz kettő darab HDD-t tudunk beletolni. Ezek nyilván tükrözhetik egymás tartalmát a fokozott biztonság érdekében, no meg van rajta egy e-SATA, illetve három USB port is, ha még külső izéket is rá szeretnénk dugdosni. Továbbá kapunk egy gigabites LAN portot, hogy a routerhez kötve a kellő sebesség is meglegyen, valamint egy SD olvasót is.

[+]

Az egész ketyere nem kér több helyet, mint egy átlagos cipősdoboz, csak hát annál jóval többet tud, pláne, hogy ha nincs benne merevlemez, akkor akár cipőt is tudna tárolni. Egy NAS akkor tudja megmutatni az igazi erejét, ha van is mivel összekötni, úgyhogy beillesztettem egy olyan környezetbe, ahol bőven akadt dolga. Kapott egy Huawei B593-as routert havernak, egy LG DP1-et médialejátszó gyanánt, nyilván egy tévével együtt, valamint egy Foscam I8919W wireless kamerát, egy Xboxot, egy USB-s WLAN adaptert, egy Huawei 4G sticket, két Android rendszerű telefont és egy iPodot. És ezekkel mind valamiféle kapcsolatba került, mintegy tábornokként vezérelve és kiszolgálva az összes kütyüt, ami a bűvkörébe került. És még lehetne sorolni azokat az eszközöket, amelyekkel kifejezetten szeret jóban lenni, csak épp nem volt a környezetemben, ilyen például egy Airplay hangfal, vagy egy tablet. És ez csak a jéghegy csúcsa.

Nem untatnék azzal senkit, hogy amikor az ember először telepít egy NAS-t egy már létező infrastruktúrába, akkor az mennyire összetett feladat, egyrészt mert nem az, másrészt pedig az összetettség inkább abból adódik, hogy mit és hova másolgatok a belerakott WD RED vinyóra és milyen mélységig túrok bele a mindenféle beállításokba. Egyáltalán nem egy tragikusan bonyolult művelet, de szánni kell rá időt, ez biztos. A DS213+ szépen odaköltözött a router mellé, egyetlen problémája van szerintem a kialakításnak, hogy a rajta levő, összesen négy led úgy világít állandóan, hogy komoly esélyét láttam annak, hogy a következő csapat asztronauta a Nemzetközi Űrállomásról a nappaliban köt ki pusztán csak a fényjelzéseket követve. Úgyhogy át is költöztettem egy másik szobába a kicsikét, mert idegesít, ha filmnézés közben egy komplett Terminator-hadsereg néz vissza rám a tévé alól. Egyébként igen, nekem is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha optikai hangkimenet és HDMI is ücsörögne a NAS hátán, mert akkor rögtön médialejátszóvá avanzsálhatna az eszköz, de a Synology illetékesei szerint az integrált Intel chipset nem tudná felvenni kép- és hangminőségben a versenyt még egy Realtek chipsetes, egyszerű médialejátszóval sem.

DSM

A DSM (Disk Station Manager) a Synology NAS-ok operációs rendszere. A helyi hálózatba való illesztéskor érdemes fix IP-t adni a doboznak, de ha a DHCP osztja ki neki, akkor is üzemel, csak kicsit könnyebb ugyanazt az IP-t beírni a böngészőbe, ugyanis így fogunk az adminisztrációs felületbe jutni, ha pedig netről is el akarjuk érni a dolgainkat, akkor ez kötelező is. Itt néhány alapfeladaton egy magyarul is beszélő wizard vezeti végig az embert, ennek keretében létrehozhatjuk a felhasználókat és azok jogosultságait, bekapcsolhatjuk a fájlmegosztást, babrálhatjuk a merevlemezt (formázás, tükrözés, stb), aztán már egy-kettőre ott tartunk, hogy az úgynevezett Package Center nyílik meg és hirtelen a kelleténél kicsit több lesz az opció.

A Package Center (magyarul Csomagkezelő központ) ugyanis a DSM-hez tartozó online app áruház, ahol minden ingyenes. Nincs is annyi alkalmazás, mint egy Play Store-ban, a 4.3-as, legfrissebb DSM-hez alig több mint 50 app érhető el. Ezek közül lehet mazsolázni, az otthoni felhasználók és okostelefonnal is rendelkező ügyfelek számára olyan 8-10 app lehet érdekes. De van phpBB, Joomla, Logitech Media Server, Webalizer, vagy éppen Wordpress modul is, amit az említett programok, programkörnyezetek használói bizonyára értékelnek. Igazából fel lehet tenni mindent, amit ér az ember, maximum nem használja ki, de az biztos, hogy a Synology által fejlesztett végfelhasználói kiegészítőket érdemes telepíteni. Azonban nem csak innen lehet spéci alkalmazásokhoz jutni, van egy sereg olyan is, ami nincs benne a felületben, de telepíthető, mondjuk van itt egy sereg, vagy esetleg itt.

A Media Server ahhoz kell, hogy DLNA képességekkel ruházzuk fel a NAS-t, az Audio Station a zenéink kapcsán szükséges, van Video Station a filmekhez, Surveillance Station a kamerákhoz, Photo Station a képekhez és Cloud Station a fájlokhoz. Ezekhez mind-mind tartozik egy pofás kezelőfelület, plusz egy-egy dedikált okostelefonos alkalmazás, és igazából a forgalmazótól azért kaptuk meg a NAS-t, hogy ezekkel foglalkozzunk, de nem lehet csak úgy, magukban írni az appokról, csak a rendszer ismeretében érthető meg igazán, hogy mivel és hogyan könnyíti meg az összes személyes tartalmunk kezelését és elérését egy ilyen megoldás. Az embernek saját felhője lesz, ami nem csupán adatok tárolását, hanem azok széleskörű felhasználását is jelenti.

A DSM 4.3 több ponton megújult a 4.2-höz képest, erről tételes listát itt talál a kíváncsi olvasó, a legfontosabb azonban, hogy mostantól 3G/4G USB stickeket is hozzáköthetünk a NAS-hoz, így közvetlenül adhatunk neki internetkapcsolatot, ha pedig adott esetben egy WLAN modulunk is van, akkor értelemszerűen a NAS kiválthatja a routerünket is, bár ehhez ez DHCP csomagot még telepítenünk kell. Ez sajnos csak papíron hangzik jól, s nem a Synology hibája, hogy hazánkban csupán egyetlen mobilszolgáltató tud olyan megoldást adni az ügyfeleinek, amivel ez működik is. A Vodafone és a T-Mobile ugyanis nem oszt ki még a csatlakozás idejére sem egyedi IP-t ügyfeleinek, hanem NAT megoldással kifelé a netre fellépett felhasználóknak ugyanaz az IP-jük, ami meggátolja, hogy kintről a mobilnetre felküldött eszközök elérhetők legyenek. A Telenornál nincs ilyen gond, a Synology biztosít egy DDNS megoldást, az ember regisztrál egy hostnevet mondjuk mobilarena.myDS.me címen, s innentől ezen az URL-en bárhonnan elérhető a NAS, annak tartalma és az összes okostelefonra fejlesztett alkalmazás is így lokalizálja a saját felhőnket. Annyi idétlenséget azért sikerült benne hagyni a DSM-ben is, hogy az APN-hez nem tudunk pontot írni, de bemásolni engedi a felület.

DS audio

A Synology időben kapcsolt és hamar rájött arra, hogy a mobilnet és az okostelefonok terjedésével igény mutatkozik arra, hogy a NAS-on tárolt tartalmainkat kulturált módon elérhessük bárhonnan. Ezért több okostelefonos alkalmazást is fejlesztettek, amelyek bizonyos feladatokat látnak el, szinte minden felmerülő igényre van egy app. A zenei repertoárunk tallózására és hallgatására a DS Audio nevű program letöltése javallott, amely egyelőre Androidra és iOS-re készült el, természetesen tök ingyen lehet beszerezni, hiszen úgyis csak akkor működik, ha van mögötte egy NAS. Amiért már egyébként is kiadtunk egy raklapnyi pénzt. Ezek a mobilos appok egyébként folyamatosan jelennek meg Windows Phone rendszer alá is, azonban egyelőre úgy tudni, hogy a BlackBerry nem szerepel a támogatott platformok tervezett listáján.

A DS Audio elsőre nem tűnik egy bonyolult dolognak, indítás után egy bejelentkező képernyő fogadja a felhasználót. Itt először is meg kell adnunk, hogy hova kapcsolódjon a telefon, ez lehet IP, lehet regisztrált host, illetve egy úgynevezett QuickConnect azonosító, amit generál a rendszer automatikusan, de szabadon választott is lehet. Kell felhasználói név, jelszó, illetve megadható, hogy ne léptessen ki minket a rendszer.

Ha összejött a kapcsolódás, akkor gyakorlatilag kapunk egy olyan zenelejátszót, amely listázza a NAS-on levő számokat mindenféle paraméter alapján, csinálhatunk lejátszási listát és persze láthatunk albumborítót. Ez ugyanúgy fut a háttérben, mint a gyári player, viszont nincs equlaizer. A beállítások között rengeteg dolgot babrálhatunk, de a legfontosabb az, hogy megadhatjuk, hogy mekkora legyen a cache mérete és ide a legutóbb játszott zenéket le is menti a rendszer, hogy offline is tudjuk őket hallgatni. A gyári érték 200 megabájt, ebbe azért egy combosabb playlist elfér, a határ a telefon memóriájának kapacitása. Ráadásul netes rádiót is tudunk vele hallgatni.

A DS audio azonban tud még egy trükköt: ha helyi hálózatról nyitjuk meg, magyarán otthon használjuk WiFi-n, akkor a közelben levő AirPlay, illetve UPnP kompatibilis lejátszókra is át lehet küldeni a zenét (ezt egyébként számítógépről is lehet vezérelni), így a telefonunk kvázi egy távirányítóként működik, nem kell odamenni a lejátszóhoz, vagy babrálni annak menürendszerében, az okostelefonunk kiadja a NAS számára a parancsot, hogy melyik számot hová streamelje a cucc és kényelmesen eldőlhetünk a fotelban, a teraszon, a hintaszékben, vagy a kanapén, ha ugyanis a telefon a kezünk ügyében van, akkor bármikor tudunk léptetni, vagy megálljt parancsolni. Az LG DP1-gyel (ami egy médialejátszó és alapvetően a TV interfészén keresztül kell babrálni) hibátlanul együttműködött ez a megoldás, be sem kellett nyomnom a plazmát, hogy válogassak a számok között, megoldottam ezt telefonról.

Egyébként ha nem vagyunk otthon, de be van kapcsolva a zenei berendezésünk a lakásban, akkor a távolról is elindíthatjuk a parancsot, bár viszonylag feleslegesnek éreztem, hogy a halaimnak időről-időre komolyzenét tegyek be. A szoftver egyébként a dalszövegeket is kezeli, illetve ha több AirPlay eszközünk van, akkor be lehet állítani, hogy mindegyiken ugyanaz szóljon, vagy akár különböző számok is, ráadásul a felhasználói jogosultságot lehet úgy állítani, hogy mindenkinek vannak saját zenéi, amiket csak ő érhet el.

DS photo

Külön alkalmazás a fényképeink kapcsán is akad, a DS photo+ szintén a Synology fejlesztése. A beléptető képernyő megegyezik a DS Audionál látottakkal, itt értelemszerűen nem zenéket, hanem fotókat fogunk látni. (Illetve videókat is, ha azok is vannak.) Ezek albumokba vannak rendezve, amely megfelel a NAS-ban levő HDD-n a photo mappában létrehozott könyvtáraknak. Van persze a egy HTML-alapú kezelőfelület is a Photo Station nevű funkcióhoz (ebből táplálkozik a DS Photo is), ahol szintén van mód képek feltöltésére, az albumok elnevezésére, az egyes fotókon tagek és emberek megjelölésére. Én egyszerűen felmásoltam a NAS-ra a fotós könyvtáramat, aztán a webes felületen nekiálltam kicsit rendet tenni közöttük, de ez utóbbit a DS Photo alkalmazáson keresztül, telefonról is lehet babrálni.

A szoftverben alapvetően az albumainkat látjuk kisképekkel, de van lehetőségünk keresni a fotók között, illetve a smart albums funkcióval azonos tagekkel rendelkező fotókat válogat össze nekünk a szerver. Magyarán ha mondjuk én minden olyan képnél, ahol a régi autóm szerepelt beadom tagnek, hogy "Károly" (így hívták a gépjárművet), akkor csak azokat a fotókat látom (legyen az bármelyik albumban is), ahol felbukkant a nevezett négykerekű. Létezik térképes nézet is, ha az album képei között vannak geotagginggel ellátott alkotások, akkor ezeket egy Google térképre rárakja az alkalmazás. A rendszer képes arra is, hogy ha RAW fájlokat másolgatunk fel rá, akkor azokat megtartva kreál belőlük JPG-t, hogy mobil eszközökön se tartson sokáig a betoltés és ne zabálja az adatforgalmat.

A DS photo egyébként beköltözik a megosztási menübe is, tehát arra is van lehetőség, hogy a telefonnal lőtt képeket azonnal a NAS-ra mentsük, illetve ezt akár automatikusan is megteszi a masina, ha engedélyezzük az azonnali feltöltést. Ehhez azt is meg lehet adni, hogy butítsa-e a képeket a csökkentettebb adatforgalom érdekében. Van még a szoftverben diavetítési lehetőség, variálhatók a rendezési módok, az egyes képeket pedig külön is meg lehet osztani az ismert módokon, vagy továbbküldeni őket levélben.

DS video, DS file és DS cam

A DS video nevéből adódóan mozgóképeink elérésére való. Ehhez is tartozik beépített lejátszó, de nem árt, ha codec csomagokat töltünk rá a telefonra, különben lesznek filmek, amikkel adott esetben nem tud mit kezdeni. Ennek a lejátszónak adja át a NAS-ról streamelt adatokat, akár HD-ben is, kezel több hangsávot és feliratokat egyaránt. Nyilván ehhez azért nem árt, ha a hálózat sebessége megfelel az elvárásoknak, ugyanakkor be is lehet állítani, hogy milyen minőségben szeretnénk a telefon képernyőjén viszontlátni a videókat.

A NAS webes adminisztrációs felületén mindenekelőtt érdemes kicsit összerendeznünk a dolgokat. Mindegy, hogy a HDD-n hová másolgatjuk ezeket, ugyanis utána a könyvtárakat be kell indexálni, alapvetően három kategóriába sorolva a filmeket: sorozatok, házi videók és tényleges filmek. Ezekhez utána külön-külön adhatunk leírást, a filmeknél további adatokat vehetünk fel, mint rendező, szereplők, műfaj, de ezeket vélhetően az IMDB adatbázisából egy kattintással a rendszer is összeszedi a cím megadását követően, ahogyan plakátot is szerez a netről és társítja a mozikhoz. A sorozatoknál képes évadokra bontani a tartalmat, így tényleg átlátható, kereshető és szűrhető adatbázisunk lehet, amit mindenhonnan elérünk. Legendd emiatt a funkció miatt lelkesedett igazán a Synology termékéért, elkezdek otthon egy filmet, mondta, és befejezem a vonaton. Vagy a klotyón. Vagy az orvosnál várakozva. Vagy fordítva.

A DS file sokkal egyszerűbb alkalmazás, pusztán a NAS-unk fájlrendszerét tudjuk elérni vele, innen tölthetünk le, illetve tölthetünk felfele is állományokat. Ha pedig esetleg még otthon beállítottunk egy torrentet, akkor ezen a DS download nevű alkalmazáson keresztül azt is láthatjuk, hogy megtörtént-e a letöltés, illetve hol tart éppen. A DS cam sokkal izgalmasabb, legalábbis azok számára, akik szeretnék tudni, hogy mi zajlik a távollétükben otthon. Vagy a raktárban. Esetleg az üzletükben. Egy megfelelő kamera hálózatba történő csatlakoztatását követően a DS cam alkalmazással bármikor rápillanthatunk a képre, ha olyan a berendezésünk, akkor tudjuk azt forgatni is, illetve lőni vele egy fotót. A Synology NAS-hoz adott Surveillance Station modul alapesetben egy kamerát kezel, ha többet is akarunk használni, akkor ahhoz licensz vásárlása szükséges. Be lehet állítani, hogy mennyi időt raktározzon el (vagy mennyi gigabájt helyet foglaljon), illetve azt is, hogy milyen időszakokban működjön. De képes arra is, hogy csak akkor rögzít bármit, ha mozgást érzékel. Sok kamera ezt magától is tudja, de ha esetleg nem így lenne, akkor a NAS észleli a képen a mozgást és indítja be a felvételt. Ezt sokféleképp lehet paraméterezni, például tudja számolni, hogy hányan léptek be az ajtón, vagy tud szólni, ha egy adott tárgy eltűnik a képről.

[+]

A DS cloud és a DS finder maradt még hátra. Előbbi egy olyan szolgáltatás, amely több felhasználó számára elérhető fájlok szerkesztését és olvasását teszi lehetővé a távolból, ehhez engedélyeznünk kell a HTTPS protokollt a routeren belül. A DS Cloud nem csak mobilos eszközökre készült el, hanem Windows és OSX alá is, tehát arra is alkalmas, hogy több eszközről érjük el ugyanazt a fájlt, mondjuk egy irodában megkezdett prezentáció otthon folytatható, vagy tableten a tárgyalás során is módosítható. A DS finder pedig csak egy sima app, amely a NAS-unk állapotáról ad információt, jelesül a szabad terület méretét, a NAS hőmérsékletét nézhetjük meg, illetve egyáltalán azt, hogy fent lóg-e a neten a kicsike.

A Synology persze nem csak az általunk próbált DS213+ nevű eszközéhez biztosítja a fent részletezett szolgáltatásokat, egy belépő szintű, egy lemezes NAS is képes minderre, sőt, ennél jóval többre is. Nem esett szó a jogosultsági szintek kezeléséről, akár azt is megtehetem, hogy a családomat, barátaimat Guest felhasználóként felengedem a NAS bizonyos részeire és így osztok meg velük képeket, videókat. Az okostelefonos programok tényleges kihasználásához mindenképpen mobilnet ajánlott, egy értelmesebb csomaggal az ember leszokik arról, hogy a kedvenc zenéit a készülékén tárolja, ha átugrom a szüleimhez, akkor mindenféle trükközés nélkül meg tudom nekik mutatni a fotóimat, videóimat. Ha elutazom, és tudom, hogy a szálláson lesz net, akkor nem viszek magammal gigányi filmeket, majd streamelem otthonról, ha pedig mindezek mellett meg akarom nézni, hogy egyébként minden rendben van-e a lakásban, akkor lecsekkolom a kamerát. Az, hogy ezek mellett helyi hálózaton a telefonnal vezérlem a zenelejátszást, vagy hogy egy érdekesebb útról hazatérve csak betolom az SD olvasóba a fényképezőgépemben ücsörgő kártyát, majd a képeket tévén pörgetem végig… ezek csak kiragadott példák arra, hogy egy jól kitalált NAS milyen okosságokra képes és miképpen teszi feleslegessé a családi számítógépek fájljai közti redundanciát, vagy az örökös másolgatást ide-oda.

Persze nem mondom, hogy az együtt töltött idő zökkenőmentes volt. A Huawei routerrel eszméletlen sokat küzdöttem, hogy rávegyem a NAS-sal való együttműködésre. Ez részben tapasztalatlanságom miatt alakult így, a DSM-ben levő varázsló ugyanis nem ismerte fel a kínai eszközt, UPnP segítségével sem tudta babrálni, de ha manuálisan beállítjuk a port forwardingot, akkor már nincs gond. Persze mobilnettel alapvetően elvan az ember, ha nincsenek extra igényei, de azért egy NAS mögé valami stabilabb, korlátozásmentes szolgáltatás dukál, ha tényleg fontos, hogy bárhonnan elérjem a rajta levő tartalmat. A DSM 4.3 által biztosított hotspot szolgáltatást egy ideig sehogy nem bírtam összeberhelni, mert nem telepítettem DHCP-t (aztán persze sikerült), viszont az tény, hogy egy 4G stick használatával mindenféle fakszni nélkül fel tudtam lőni őfelségét a netre. Egyelőre úgy érzem, hogy éppen csak megkapargattam a felszínét annak, amit egy ilyen kategóriájú NAS nyújt, több hétig lehetne masszívan macerálni az adminisztrációs felületet annak érdekében, hogy aztán végül egy olyan rendszerré álljon össze a történet, amelyet nem csak én tudok kihasználni, hanem a családom IT tekintetében kevésbé fogékony tagjai is készségszinten használhassanak telefonról, számítógépről, tévéről egyaránt. Most van egy saját kis felhőm, amit mindenhonnan elérek, s igazából ez már most olyannyira megváltoztatta a médiafogyasztási és tárolási szokásaimat, hogy nehéz is lenne visszatérni a különböző pendrive-ok és hordozható HDD-k világába.

Bog

A cikk elkészítésében a Telekom 4G mobilinternet volt segítségünkre.