Hirdetés
Külcsín
Én ekkorát készülékben még sosem csalódtam. Mikor a kezembe vettem, nagyjából azt éreztem, mint amikor gyerekként elmondták, hogy a Mikulás nem létezik. A Prēre ugyanis pár nappal ezelőttig még úgy tekintettem, mint a formatervezés omegájára, egy cuccra, ami nemhogy szép, egyenesen gyönyörű, sőt, még annál is szebb, a használhatóság és az emberre tervezettség netovábbja. Ez az illúzió az első kézbevételkor egy szempillantás alatt szertefoszlott: a Prē tényleg gyönyörű, de olyan pocsékul van összerakva, hogy amiatt még egy 20 000 forintos készüléknek is szégyenkeznie kéne.
Szinte nem is tudom, hogy hol kezdjem. Adott egy szétcsúsztatható kialakítású, a kategóriájában teljesen átlagos méretű (100,5 x 59,5 x 16,9 milliméter) és tömegű (133 gramm), tojásra emlékeztető készülékház, mely csillogó-fekete plasztikból készült. Ez az ujjlenyomatokat szinte soha nem látott mértékben gyűjti, egész nap törölgetni kell, ha tisztán akarjuk tartani, az egyetlen biztonságos hely számára egy vitrin, ott bizonyára jól mutat. Ez mondjuk még hagyján, sok könnyen koszolódó telefont láttunk már, az viszont finoman szólva is érdekes, hogy a Prē hátlapját milliméterekkel be lehet nyomni, mivel a hajszálvékony műanyag mögött üres légtér van — eközben a készülék úgy nyekereg, ahogy egy szerencsétlen, hajlott öregember, mikor reggel ki kell kelnie az ágyból. Az illesztések finoman szólva sem tökéletesek, az egyetlen egy apró gombbal rögzülő hátlap ritkán ugyan, de magától is képes leesni, de talán még ezeket is elnézném, ha a csúszka jó minőségű lenne. De nem az. A holtjátéka összecsukva és kinyitva is úgy 2 milliméteres, a legdurvább, hogy kinyitva el lehet úgy forgatni a kijelzőt, hogy összecsukás után rendesen ferdén álljon, én ilyet még a legócskább kínai vackon sem láttam, komolyan. Érdekesség, hogy a Prē egy kissé büdös is, a csúszka hátulján lévő fém felületnek enyhén olajos szaga van, ami zavarónak mondjuk nem zavaró, furcsának annál furcsább. Mindezeket ugyebár egy finoman szólva is prémiumkategóriás eszköz nyújtja, ha nem látnám, nem hinném el.
Illesztési hézagok, ha kicsit megmozgatjuk a gépet
Az előlap tetején a telefonhangszóró figyelget, melytől jobbra, a szemek elől tökéletesen elrejtve található a távolságmérő szenzor, mely lekapcsolja a kijelzőt, ha telefonálás közben a fülünkhöz emeljük a gépet. Maga a megjelenítő 3,1 hüvelyk átlójú, 320 x 480 pixeles felbontású, kapacitív TFT-érintőpanelről van szó, a képminősége kiváló, napfényben is jól olvasható, Az előlap aljára egy kerek gomb került (a funkciójáról a következő oldalon), a mellette lévő területek érintésérzékenyek, tehát azokat is gyakran fogjuk használni. A mikrofon a bal alsó sarokban árválkodik, kicsit furcsán néz ki, a lyuk ugyanis elég nagy, de annyi gond legyen. A csúsztatás abszolút nem mentes a nehézségektől, egy nő nem is biztos, hogy fél kézzel ketté tudja tolni a gépet. A háttérvilágítással is rendelkező, 35 gombot számláló QWERTY gombsor viszont kárpótol mindezért, engem legalábbis, mivel nagyon kényelmesnek találtam az egyébként nagyon apró gombokból álló klaviatúrát. A nagyobb kezű felhasználók mondjuk valószínűleg gondban lesznek és csak körömmel fogják tudni használni ezt a részt, amit a puha, gumiszerű műanyagból készült gombok nem tudom, hogy hosszú távon hogyan fognak viselni.
A készüléktestnek van egy kicsi íve, mely az előlapon értelemszerűen nem, a hátlapon viszont jól látszik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a sarkok le vannak kerekítve (még a kijelző sarkai is), akkor nyugodtan beszélhetünk a szappantartó-hatásról. A hátlap egyébiránt szép, bár a már említett nyekergés roppant zavaró. A bal felső sarokban a felirat nélküli kamera és a hozzá tartozó, miniatűr ledes villanó található, a másik oldalon a kihangosító hangszórója terpeszkedik, a rengeteg lyuk alapján jó minőséget várnánk, de erről szintén később. Középen a Palm logója terpeszkedik, ezalatt van a levegőréteg, tehát nagyszerűen meg lehet nyomkodni.
Felül sok érdekességet találunk: középen egy szabványos, bármilyen fülhallgatóval használható 3,5 milliméteres jack-kimenetet találunk, melytől jobbra a készüléket lenémító csúszka és a bekapcsológomb található, utóbbi már egészen a sarokban, az íves részen, jól néz ki és kézre is áll. Balra a hangerőszabályzó gombpáros került, alul a hátlap levételéhez használatos pöcök árválkodik, jobbra pedig egy gombnak látszó valami van, mely igazából a microUSB csatlakozót védő fedlap: kinyitni csak akkor tudjuk, ha a készüléket szétcsúsztatjuk.
Említésre méltó az a fémes felület, mely a széttolás után a készülék hátsó felén jelenik meg. Nagyon szép, az ujjlenyomatokat viszont szintén soha nem látott mértékben gyűjti, érdemes tehát nem sokat tapogatni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
