Hardver, szoftver

A Qualcomm idei első ajánlata az abszolút csúcskategóriában a Snapdragon 8 Gen 1, értelemszerűen az Oppo zászlóshajója is ezzel a szettel dolgozik. A 4 nanométeres lapka ARM-V9-es architektúrára épülő, 3 GHz-re skálázott ARM Cortex-X2 (Kryo Prime) teljesítménymagot kapott három 2,5 GHz-es Cortex-A710 (Kryo Gold) és négy 1,8 GHz-es Cortex-A510 (Kryo Silver) processzormag kíséretében, 6 MB sL3 cache-sel, tripla 18 bites Spectra ISP-vel, 10 gigabites 5G modemmel és Adreno 730-as GPU-val. A processzor 20%-os teljesítménynövelést ígért vagy 30%-os fogyasztáscsökkenést, a grafikus gyorsító pedig 30%-kal keményebben dolgozik vagy 25%-kal kevesebbet fogyaszt a Snapdragon 888+-szal összevetve.

[+]

A teljesítmény egyébként a benchmark tesztek alapján számszakilag nagyjából hozza a beígért szintet, nem mintha érzékelhető lenne a különbég ebben a kategóriában, a képalkotásban pedig az Oppo egyedi, MariSilicon X NPU-ja segít. A készülék teljesítményével a mellékelt 12 GB LPDDR5 rendszermemóriával és 256 GB UFS 3.1-es szabványú belső tárhellyel egészen kifogástalan, amit a kitűnő, magas képfrissítésű megjelenítő és a profin optimalizált, Android 12 alapú ColorOS 12.1 felhasználói felület is hangsúlyoz.

[+]

A belső tárhely nem bővíthető, a RAM viszont kiterjeszthető igény szerint 3, 5 vagy 7 GB-tal, amennyiben óhajtjuk és elegendő kapacitást hagyunk meg erre a célra. Nem feltétlenül érdemes random hozzáférésűként használni az alapvetően tárolásra szánt kapacitást, de valószínűleg kitalálták, hogy a gyors, többszörös írás, olvasás és újraírás ne tegyen kárt a tárolóban. Csak 12 GB operatív memória mellett ez teljesen feleslegesnek tűnik. Ekkora teljesítmény mellett joggal merül fel a kérdés, hogy a készülék melegszik-e. Igen. Nem volt különösebben meleg az út során, de több, egy-egy perces magas felbontású videó után már érezhetően meleg volt az eszköz 12 fokban is. Viszont gyorsan normalizálódott a hőmérséklete és sosem ért el (számomra) zavaró szintet.

[+]

A BBK csoport brandjeinek felhasználói felülete elég hasonló, az Oppo sem teljesen idegen. Az alapvetően egyszerű, gyári Androidot javarészt megtartó koncepciót rendkívül sokrétű testreszabási lehetőségekkel egészítik ki, ami nagyon szerethető és letisztult UI-t eredményez. Olyan apróságokat is tetszés szerint választhatunk meg, mint az ujjlenyomat-olvasó animációja, a rendszerszín-téma, ami a kiemelés és a gyorskapcsolópanel színeit is megváltoztatja, a világító szélek motívuma és árnyalat is rajtunk múlik és a mindig aktív kijelző információtartalmára és dizájnjára is több, mint elegendő lehetőség áll rendelkezésre.

Az animációk sebessége is állítható a fejlesztői üzemmódban való turkálás nélkül, az értesítősáv igény szerint méltóztatik legördülni a főképernyőt bárhol lefelé simítva, van dupla koppos ébresztés és zárolás, megnyithatunk alkalmazásokat gesztusvezérléssel, ébreszthetjük a kijelzőt a készülék felemelésével, az oldalpanelről pedig kisablakos formában gyorsan elérhetjük a kedvenc alkalmazásainkat. Ha a zárolt képernyő feloldása után az ujjlenyomat-olvasón hagyjuk ujjunkat, maximum öt alkalmazás ugrik elő gyorseléréshez, ezeket természetesen mi választjuk ki. Kérhetünk teljes képernyős gesztusvezérlést, de megmaradtak a tetszőleges sorrendű navigációs gombok is mint opció.

[+]

A Kézmozdulatok a levegőben nem tűnik nélkülözhetetlen funkciónak, ilyen Harry Potteres abrakadabra a kijelzőtől 20-40 centire. A kezünkkel kell hadonászni és bizonyos appokban görgethetünk felfelfelé és lefelé, de a hívások kezelése azért nem rossz, amikor az ember tartalmat fogyaszt főzés közben a kitámasztott telefonon, befut egy hívás, mi meg pont akkor nyúltunk bele nyakig a fasírtalapanyagba. Az érzékelés egyébként pontos, jól reagál az eszköz a koreografált hadonászásra, de a funkció felhasználási területei egyelőre kicsit korlátozottak (YouTube, Instagram, Facebook és híváskezelés). A videóhívás közben kérhető retusálást egyébként, mert ilyen is van, a rendszerbeállításokba rejtették.

[+]

A megjelenés nagyon egységes és kiválóan alkalmazkodik a rendelkezésre álló kijelzőfelülethez, a rendszer pedig nincsen teleszemetelve kéretlen alkalmazásokkal. Az kínálat javát a Google megoldásai adják, a billentyűzetet is. Érdekes viszont az O Relax nevű app, ahol környezeti hanghatásokat találunk, akár keverhetjük is őket. A tenger morajlását, a hegyi patakot, a dzsungel hangjait vagy a kabócákat még értem. Esetleg a tetőn kopogó esőcseppeket és a városi park madárcsicsergős hangjait is. Na, de mikrósütő? Zörgő műanyag zacskók? Edények mosogatása? A kertvárosiaknak egy kis szombat reggeli flexelés vagy vésőgép igazán beleférhetett volna. Bár végül is elférnek a hangfájlok, attól még, hogy én lábrángást kapok tőle, biztos van, akit ez kapcsol ki. Amúgy a természet-hangok valóban kellemesek, nem vágytam ilyen funkcióra, de jó ideig nem is kapcsoltam ki, miután kipróbáltam.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!