Hardver, UI
Mivel az N1 nem óhajt csúcsmodell lenni, ezért chipsetben sem a legtáposabb megoldást keresték a kínaiak, választásuk egy Mediatek MT6755-re, ismertebb nevén Helio P10-re esett, amivel már találkozhattunk a középkategóriás telefonok kapcsán. Ugyanilyen, nyolcmagos lapka dolgozik például a Vernee Marsban, a Sony Xperia XA-ban, illetve a Meizu m3 note-ban, egyiknél sem éreztük kevésnek, noha persze a korlátaival nem árt tisztában lenni. Ez még 28 mm-es csíkszélességgel készült, 2 GHz-re skálázott, a GPU pedig egy Mali-T860 MP2, ez a konfig pedig általános használatra abszolút helytálló, de hardverigényes játékoknál azért elfogy belőle az erő, ez látszik is a lenti pontszámoknál ott, ahol a grafikai teljesítményt mérik a benchmark alkalmazások.
Teljesítmény-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Benchmark | Nubia N1 | Sony Xperia XA1 | Samsung Galaxy A5 (2017) | Motorola Moto G5 |
Rendszerchip | MediaTek Helio P10 | MediaTek Helio P20 | Exynos 7880 | Snapdragon 430 |
AnTuTu Benchmark 6.x | 46410 pont | 62571 pont | 61054 pont | 45552 pont |
Vellamo Browser | 2189 pont | 5123 pont | 3480 pont | 1859 pont |
Vellamo Metal | 1184 pont | 1381 pont | 1324 pont | 1377 pont |
Geekbench 4 (single / multi) | 710 / 2740 pont | 880 / 3747 pont | 770 / 3963 pont | 608 / 2471 pont |
GFXBench Manhattan onscreen | 3,1 fps | 19 fps | 15 fps | 7,5 fps |
GFXBench Manhattan offscreen | 3,6 fps | 9,5 fps | 15 fps | 7,1 fps |
GFXBench T-Rex onscreen | 14 fps | 32 fps | 33 fps | 14 fps |
GFXBench T-Rex offscreen | 14 fps | 27 fps | 30 fps | 16 fps |
A rendszer még a 6.0-s Androidra épül, frissítésről nincs információnk, de nem a csupasz, Google-féle felületet fogjuk bámulni, hanem a házon belül fejlesztett Nubia UI 4.0-t, ami számos apró extrával kedveskedik, sokkal színesebb, sokkal vidámabb, noha lesznek olyanok, akik szerint kissé bazári. Az biztos, hogy akárhogyan is variálunk, klasszikus alkalmazásmenü nincs, az összes ikon, folder és widget a kezdőlapokon üldögél, a rácskiosztás 4x5 és 5x5 lehet. A kijelző színhőmérséklete három sémából választható, ez mondjuk nem meglepetés, annál inkább az, hogy vannak “edge” funkciók, amelyek mindenféle gesztusvezérlési trükköket rejtenek, amelyeket a kijelző széléről indíthatunk.
Hosszan nyomva a jobb oldali panelt ugyanis előugrik egy sáv, ami után lapozgathatunk a kezdőoldalak között, ha lentről felfelé simítjuk a telefon oldalát, akkor könyvlapszerűen haladhatunk a futó appok között, ha mindkét oldalon felfelé simogatunk, akkor a kijelző fényerejét növelhetjük, ha pedig kettőt koppintunk ugyanitt, akkor a visszalépés funkciót indítjuk el. Ezen kívül megvannak a klasszikus gesztusvezérlési okosságok, mint a duplakoppos felébresztés, a letakarással kijelzőlekapcsolás, a fülhöz emeléssel hívásfogadás és tudja a rendszer többablakos üzemmódot is, noha az egyébként csak a 7.0-s Androidtól érhető el alapból. Mondjuk néha nagyon hülyén működik, ha például a kezdőoldalon húzzuk lentről fel az ujjunkat, akkor csinál két kezdőoldalt, aminek semmi értelme azon túl, hogy mindkettőn el lehet indítani valami appot, amik szépen a megfelelő helyekre töltődnek be.
Lehet még tükrözni a közösségi alkalmazásainkat, ha több fiókot kezelünk, babrálhatjuk az értesítések szabályait és a középső gomb világítását is paraméterezhetjük, például úgy, hogy mondjuk este 10 és reggel 6 között ne villogjon akkor sem, ha történés van. Az előre telepített alkalmazások között megvan minden, amire szükség lehet, illetve kicsit túl is van tolva. A News Republic és a Kika Keyboard (virtuális gombsor teleszórva emotikonokkal) jelenlétének hasznossága minimum megkérdőjelezhető, de kapunk zseblámpát, fájlkezelőt, jegyzettömböt, telefonkezelőt (ami optimalizálja a rendszert), Opera Minit és a teljes Google szoftvercsomag is fent van gyárilag.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!