Külső
Az újdonság könnyen azonosítható dizájnjegyeket hordoz magán, szinte lehetetlen nem felismerni, hogy ez bizony egy Nokia. Az Asha családra viszont nem nagyon hasonlít, inkább tűnik egy baltával faragott Lumiának, de összetéveszteni a Windows Phone alapú készülékekkel sem lehet, hiszen a vonalvezetés látványosan markánsabb. Egyébként ez adja az eszköz báját is, szögletes, az ember kezét már-már vágó ívek csodálhatók meg a 115,5 x 63 x 10,4 milliméteres kiterjedésű, 128,7 grammos masinán, mely fekete, kék, zöld, piros, fehér és citromsárga színekben elérhető. Az anyaghasználat és az összeszerelés minősége ebben az árkategóriában bőven megfelelő, láttunk már igényesebb és kellemesebb tapintású plasztikot is, de az X-et megfogva nem valószínű, hogy bárkinek panaszra nyílna a szája a ház minőségével kapcsolatban.
Az előlapon egy 4 hüvelykes képátlójú, WVGA felbontású, azaz 480 x 800 pixeles érintőkijelző található, melynek napfényben való olvashatósága elég gyenge, színvilága kissé hideg, ugyanakkor a betekintési szöge kellemes, már ahhoz képest, hogy nem egy IPS vagy AMOLED panelről beszélünk.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | Nokia X Dual SIM | Nokia Asha 503 | Nokia Lumia 625 | ZTE Blade V |
| Fehér fényerő | 335 nit | 264 nit | 305 nit | 297 nit |
| Fekete fényerő | 0,49 nit | 0,28 nit | 0,26 nit | 0,31 nit |
| Kontrasztarány | 684:1 | 944:1 | 1173:1 | 960:1 |
| Színhőmérséklet | 10975 K | 8322 K | 6923 K | 8272 K |
A pixelsűrűség a relatíve alacsony felbontás ellenére is elfogadható (233 ppi) a nem túl nagy képátlónak köszönhetően, az érintőpanel pedig jól érzékel, de egyszerre csak két ujjat tud felismerni. A megjelenítő alatt mindössze egy vissza gombot találunk, melyből könnyedén rá lehet jönni, hogy ez nem egy Windows Phone operációs rendszert használó készülék. Ez a gomb egyébként nem rendelkezik háttérvilágítással, de mivel más nincs mellette, valószínűleg sötétben is el fogjuk találni.
A hátlap annyira minimalista, amennyire csak lehet. A képek alapján valószínűleg mindenki rájött, hogy nálunk a fekete színű verzió járt tesztelésen, melynek hátsó fertálya túlmutat a minimalizmuson. Az egyébként szögletes széleket a nem túl masszív domborítás oldja fel valamelyest, egyébként találunk egy felbontásjelzés és vaku nélküli kamerát, egy bemart Nokia feliratot, valamint egy apró lyukat, mely a kihangosító hangszóróját rejti. Utóbbi nem a legjobb hely, mert ha a telefont hátlappal lefelé rakjuk le, könnyedén előfordulhat, hogy teljesen eltakarjuk a lyukat, aminek következtében a csengetési hangerő jelentősen redukálódik, úgy szinte lehetetlen meghallani a telefont, ha bejövő hívásunk van. A hátlapot levenni egyébként embert próbáló feladat, elég nehezen adja meg magát, nyilván ezért is van, hogy nem lötyög; alatta található mindkét SIM-foglalat és a microSD bővítőhely is.
Mivel az oldalsó részek tényleg teljesen mentesek mindenféle dizájnelemtől, nem is túl izgalmasak. A készülék baloldalán konkrétan semmi nincs, jobbra a hangerőszabályzó és a bekapcsoló gombok kerültek, alul a microUSB-csatlakozó árválkodik, felül pedig a 3,5 milliméteres fülhallgató-kimenetet vehetjük szemügyre, illetve használatba.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
