Hardver, Maemo, sebesség

A hardverre úgy gondolom, hogy senkinek nem lehet panasza, belső felépítését tekintve az N900 megegyezik az iPhone 3GS-sel, ami egy 600 MHz-es ARM Cortex-A8-as processzort és egy PowerVR SGX grafikus chipet jelent. A RAM mérete 256 MB, adattárolásra pedig a 32 GB-os belső memóriát használhatjuk, amit úgy mellesleg microSD kártyával bővíthetünk. A méretes belső tárhely valamiért ketté van osztva, multimédiás fájlok tárolására 27,22 GB jut, a telepített programok pedig a közel 2 GB-os tárhelybe kerülnek — ha az iPhone-t veszem alapul, ez nagyon kevés lehet, felrak az ember pár nagyobb méretű játékot és vége is a dolognak. Furcsa és értelmetlen megoldás, reméljük, hogy nem lesz belőle baj.

A készüléken a Debian Linux disztribúción alapuló Maemo operációs rendszer 5-ös változata fut, mely az N900-zon debütál. Ez a rendszer ötödik kiadása — mily meglepő — amivel egy időben új névrendszert vezetett be a gyártó, a korábbi verziók ugyanis OS2005/OS2006/OS2007 és OS2008 neveken futottak. Az OS2005 a Nokia 770-en debütált (hogy mikor, azt valószínűleg mindenki ki tudja találni), beépített Opera webböngészővel és Flash támogatásával kellemes alapot biztosított a finnek internet táblájának. Az új verzió nem csak ehhez, hanem az N810-en ülő OS2008-hoz képest is rengeteg újítást hoz, melyek közül a legfontosabb talán az, hogy felhasználói felületét az ujjal való kezelhetőség jegyében készítették el. Egyéb újításai közé tartozik a Tracker keresőrendszer, az ESD-t leváltó PulseAudio, az OHM hardvermenedzser daemon, a gUPnP UPnP keretrendszer, plusz jó pár technológiai upgrade (Gecko, BlueZ, gstreamer (ebben benne lesz az OpenMAX), GTK+, és Telepathy). Ezt a részt valószínűleg senki sem értette, úgyhogy gyorsan egy használható információ: a webböngészőt a Mozilla készítette, Adobe Flash 9.4 támogatás van benne. Hűha.

[+]
Készenléti képernyő és a futó programok listája

Az új rendszer egyszerűen csodálatos. Teljes mértékben multi-tasking, a kezelés egyszerűségét jól példázza az azt bemutató videó rövidsége, nagyjából egy perc az egész, megmutatják, hogy hogyan használjuk azt az egy gombot, amivel az egész meg van oldva, ennyi idő pedig elég is ahhoz, hogy megtanuljuk az egész mókát. A készenléti képernyő horizontálisan görgethető, összesen négy képernyő van, ezeket körbe tudjuk forgatni, nincs tehát olyan, hogy elérünk a széléhez és csak visszafelé tudunk mozogni (mint az Androidnál vagy az iPhone-nál). A képernyőkre widgeteket, parancsikonokat, könyvjelzőket és névjegyeket is kirakhatunk, problémám csak a mozgatásukkal volt, ugyanis nincs automatikus igazítás, tehát elég macerás szépen, egyenletesen elhelyezni őket. Lapozásnál egyébként a háttér térhatást szimulálva változik, ez szintén ismerős lehet az Androidból. A menübe a bal felső sarokban lévő gombot megnyomva jutunk el, de csak akkor, ha nem futnak programok a háttérben, ha ugyanis futnak, akkor a gombot megnyomva ezek listájához jutunk, úgy kell elképzelni a dolgot, mint a Palm Prénél, vagy Windowsnál, ha megnyomjuk az alt+tab billentyűkombinációt. Persze a menüt akkor is el tudjuk érni, ha futnak alkalmazások a háttérben, az említett (és a jobboldali képen megcsodálható) képernyőnél a bal felső gomb ugyanis a menübe visz. Magyarán a menüt egy vagy két gombnyomással érjük el, ha nem fut program, elég egy, ha fut, akkor kétszer kell ugyanoda nyomnunk. Ha valamelyik futó alkalmazásra rábökünk, az egyből elő is ugrik, említésre méltó, hogy ha például videó fut a háttérben (mondjuk egy YouTube videó a böngészőben), az az alt+tabra hasonlító nézetnél is mozog — a dolog ebből a szempontból a Windows 7-re és az OSX-re hasonlít.

A sebesség kiváló, ha több programunk fut, akkor sem fog akadozni semmi. Ezt jól szemlélteti az alábbi videón, melyen a készenléti képernyő, a menürendszer, az internetböngésző, valamint a Bounce 3D-s változata csodálható meg — a multi-tasking a következő oldalon található mozgóképen lesz látható.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!