Bevezető

Annak idején, amikor a Nokia E sorozata megjelent, először az E60-ra írtuk, hogy talán a 6310 szellemi örökségét folytatja, majd kisvártatva felbukkant az E50, aminél ezt megint meg kellett tennünk. Ez modell ugyanis képes volt viszonylag kellemes áron olyan eleganciát és stílust hozni az üzleti kategóriába, amely azóta is csak kevés készülékről mondható el. Az E50 hihetetlenül népszerű eszközzé vált, persze nem volt hibátlan, de ár/éték arányát tekintve (vagy inkább ár/stílus?) a legjobbak között volt.

Érett már a frissítés nagyon, s meg is érkezett az E51 képében, amit az XXL GSM-től hoztunk el. Előre szólok, hogy nagyon jól sikerült a dolog, megtartották az E50 előnyeit (minőségi anyagok, mérsékelt ár), ám ott történtek módosítások, ahol az előd hiányosságokkal küzdött. Nem véletlen egyébként, hogy ez a szegmens a legnépszerűbb modelleket gyűjti magába, a hasonló tudású és árú 6120 Classic is döbbenetes módon hódít ismerőseim között, úgyhogy érdemes meglovagolni ezt a hullámot.

Mire vágyik egy Nokia E51 vásárló? Viszonylag mérsékelt áron szeretne egy korrekt tudású, üzleti megjelenésű készüléket. Fontos a könnyű kezelhetőség, az irodai funkciók megléte, a strapabíró készülékház és a normális akkumulátor. Nem vágyik extrákra (GPS, 60 megapixeles kamera, DivX, giroszkóp), telefonál, emailt olvas, böngészik, és megjelenik a készülékével itt-ott, üzleti megbeszéléseken. Erre az E51 tökéletesen megfelel, a felhasználónak két dologra lesz csupán szüksége: precíz ujjakra és szemüvegre.

Külső

Az E51 nagyon szép. Nem csak a saját véleményem ez, mindenki, kivétel nélkül, egyöntetűen ezt mondta. Elegáns, kecses, stílusos, karcsú mobil, ráadásul nekünk talán a legszebb, ezüst-fekete párosítás jutott (bár a kávébarna sem kutya). Az elődmodell is ilyen hosszúkás volt, ezt a szellemiséget megtartották a tervezők, de végre elmondhatom, hogy nem csupán frankó kis formát rajzoltak, hanem több ponton újítottak is a Symbian modellekre jellemző kialakításon.

Essünk túl az elsőre szembeötlő dolgokon, azaz a krómozott szegélyen, amely körbefut a készülékházon, s ezzel két dolgot okoz. Egyrészt - miután egy normális ember a szélén fogja meg a telefont - kellemes fogást ad, a hűvös tapintás minőségérzetet sugall. Másrészt nem úgy fest, hogy ez a felület könnyen sérülne, tehát az innen-onnan lehajított készülék vélhetően hosszú ideig megőrzi ragyogását. Az ezüstös kerethez fém hátlap dukál, nem is akármilyen, hiszen a rácsozott felületmintázat egyedivé teszi az E51 seggét is.

Az érdekességek a közelebbi szemügyrevételnél kezdődnek. Meglepő (de mulatságosnak nem mondanám), hogy a telefon alján újra miniUSB csatlakozó található, talán ideje lenne végre eldönteni, hogy merre indul a Nokia. Emellett helyezkedik el a töltő (igen, igen, ez a finn modell sem képes USB kapcsolaton keresztül áramot felvenni), illetve a 2,5 mm-es jack csatlakozó. Ehhez a három bemenethez három tartozék dukál, USB kábel, töltő, és szabványos, alap-fapad Nokia headset.

A készülék bal oldalán sok extra nem fogja kiverni a szemünket, itt van a diktafon gyorsbillentyűje, alatta pedig alig látható módon az infravörös port kushad. A jobb oldal már érdekesebb, itt ficeregnek a hangerőt szabályozó gombok, ám közéjük ékelődött egy harmadik billentyű, ezzel beszélgetés közben némíthatjuk a mikrofont (hasznos fícsör azoknak, akik eddig a kis kezükkel takarták le a készülék alját), alapállapotban hosszan nyomva pedig a hangtárcsázás indul el. Praktikus dolog lenne ez, de olyan mélyen ül ez a csoffadt gomb, hogy ember legyen a talpán, aki nem odafigyelve elsőre nem csak eltalálja, hanem képes is benyomni. Ha lerántjuk a korrekt hátlapot, akkor válik láthatóvá a microSD kártya nyílása. Ezen - szokásomtól eltérően - annyira nem akadtam ki, mert a fent említett alkotóelem könnyen és egyszerűen leszedhető. A kijelző felett lehet valahol a fényérzékelő, ami ugyan szabad szemmel teljesen észrevehetetlen, de biztos ott sunnyog, mert ha letakarom a kezemmel a készülék tetejét, akkor bekapcsol a fehér színű gombvilágítás. Még egy rejtett apróság került ide, egy hasonló színű LED, amely események hatására villog, ez végre valami olyasmi, ami nagyon hasznos.

Most viszont már tényleg tekintsük meg a gombsort. Az E50 védjegyévé vált hatalmas joystick helyett itt klasszikus D-pad áll rendelkezésünkre a navigációhoz, de nem is ez a meglepő. Hanem hogy a jól ismert Symbian gombok helyett kicsit szokatlan ábrák köszönnek vissza a funkciógombok és a híváskezelő billentyűk keretezéséből: házikó rajzocska váltotta a híres Symbian menügombot, illetve további három dedikált billentyű található még itt: egy a telefonkönyvbe, egy a naptárba, egy pedig az üzenetek közé repít. A törlés rajza sem egy sima C betű, hanem egy visszafele mutató nyíl, rajta pedig egy X, ez talán egyértelműbb, bár a C már kvázi a köznyelv része. Az egészben az a legtutibb, hogy a fent említett három dedikált gomb funkciója szabadon állítható, hosszas és rövid megnyomáshoz külön-külön kapcsolhatunk műveleteket. Mindez tényleg remek, innovatív, praktikus, hasznos, de van egy kis gond: a gombok elég zsúfoltak, tehát kell némi odafigyelés ahhoz, hogy eltaláljuk őket.

Kijelző, menü

A 240x320 pixeles, 16,8 millió színű TFT ablak igen szép képet ad, kritika egyedül a méretét érheti. A 30x41 milliméteres nagyság nem éppen egy házimozi. Ha nem Symbian lenne benne, hanem Series40, akkor ez nem okozna gondot, hiszen ott állítható a betűméret. Itt nem, úgyhogy marad a kőkemény mütyürkézés, ezzel a felbontással tényleg bolhafingnyi betűk jelennek meg mondjuk az aktív készenléti kijelzőn, úgyhogy ha jót akarunk magunknak, akkor valami kontrasztosabb témát választunk.

Maga a menü persze teljesen baba, hiszen a legfrissebb, 9.2-es verziószámú, Feature Pack 1-gyel feltápolt Symbian rendszer dolgozik a telefonban, ennek minden előnyével és előnyével. Hátránya ugyanis nem sok van, a Series60 patform az egyik legjobban paraméterezhető felhasználói felület. Hogy azért mondjuk apróságokat, a híváslista nem ömlesztett, hanem fülekre bontott, az üzenetek címzettjeit mindig a telefonkönyvből kell kivadászni, mert a legutóbb használt kontaktok listája hiányzik, a SIM kártyát a telefonkönyv továbbra is utálja (átmásolja? hát, muszáj lesz...), a főmenü kapcsán pedig sosem fogom megérteni, hogy miért kell minden egyes Nokia okostelefonban kicsit variálgatni azt, hogy mit hova pakolnak. De ezek nem számottevő hiányosságok, pláne mert a hardveres rész is remekül sikerült.

Az E51-ben ugyanis a Nokia által használt leggyorsabb processzor dolgozik, 369 MHz-es órajellel, ehhez bónuszként nem fukarkodtak a RAM méretével sem, mert 96 MB-ot szórtak bele a finnek (ez csak az oprendszeré, de ez bőven elég), a júzer pedig további 128 megával gazdálkodhat. Nos, ha már papíron ilyen tápos a kütyü, akkor nem maradhat ki egy kis sebességteszt, a használt program a JBenchmark volt:

Hát. Nos. Hű. Tényleg erős a vas, ez nem is kétséges az eredményeket látva. Gyors, mint a villám, stabil, egyszer sem fagyott, hardveresen az E51 ott van az élbolyban. Egyedül a 3D grafikában nem jeleskedik, legalábbis az ilyen szempontból külön megtámogatott N95-tel szemben alulmarad, de ez várható volt. Viszont külön felhívnám a figyelmet a user interface tempójára, s ez bizony érződik is, a telefon azonnal reagál a gombnyomásokra (ha eltaláljuk), élmény használni.

Alap és irodai funkciók

Névjegyzék és üzenetkezelés kapcsán a szokásosat hozza az E51. A Symbian rendszerről sokan, sokat, sok helyen írtunk, most csak a lényegre szorítkoznék. A kontaktlista kapacitása gyakorlatilag végtelen, csak a szabad memóriától függ, hogy hány nevünk lehet. A bejegyzésekhez tetszőleges mezőket adhatunk hozzá, ha kell, akkor a lábméret (mellbőség?) is eltárolható. A hangtárcsázás automatikusan hoz létre hangcímkéket a nevekhez, ezt én speciel utálom.

Az üzenetkezelésben minden van, amit csak el lehet képzelni, nem tudok belekötni. Magyar T9, 300KB méretű MMS, elvben korlátlan méretű email csatolmányok, hitelesített SMTP. Bónusz itt van nekünk a felolvasó is, amely egészen odáig pöpec, amíg nem kell szerencsétlennek a menüpontokon kívül mást is kibetűznie, mert olyankor elfelejt magyarul, gyárilag csak ékes angol kiejtéssel hajlandó az üzenetek tartalmát szavakba önteni.

Az irodai funkciókhoz remek naptár tartozik, havi és heti nézettel, négyféle típusú eseménnyel, ez minden Symbian modellnél így van. Az ébresztőórát és a számológépet sem kell bemutatni, de szerencsére az E51-ből sem hiányzik a QuickOffice, amely MS dokumentumok megjelenítésére alkalmas (és gyors, mint a villám), persze csak read-only, de úgysem szerkesztgetném mobilon ezeket. Van Adobe PDF olvasó, illetve ZIP program is. A keresés menüponton belül fájlokra, üzenetekre szűrhetünk rá, és meglepő módon két jegyzetfüzetünk van, az "Aktív jegyzet" nevű nem csak text, hanem multimédiás feljegyzések tárolására is képes. Ha ezeket küldjük tovább, akkor becsomagolja az egészet egy zip fájlba és így közlekedik az információ.

Multimédia

Szó volt már róla, de itt tényleg egyértelművé is válik: az E51 nem a multimédiáról szól. Zeneileg nincs vele sok gond, hiszen a Symbian rendszerű Nokia készülékekben ugyanaz a lejátszó domborít, ID3 tagek alapján listázza a számokat, van playlist, sőt equlaizer is. Nyilván az alap headset nem erre termett, de a semminél sokkal jobb. Kihangosítva meglepően jól szól, nyilván a fémes készülékház jó hatással van a minőségre. A rádiót sem kell nélkülöznünk, ez is viszonylag alap, hiszen a "visual" funkciók itthon nem elérhetőek, de így is rendben van.

Jajj, nem maradtak ki a 3D hangok ebből a modellből sem, amely egyetlen hangszórócska megléte mellett némiképp humoros megközelítés, de nyilván a szoftver része, úgyhogy valamit azért megpróbáltak kihozni belőle, de nem érdemes erőtetni. A diktafon viszont egy órányi hanganyagot rögzít, ez hasznos.

A hátlapon levő 2 megapixeles kamera nem tartozik az élvonalba. A beállítási lehetőségek is szűkösek, van két felbontásunk (a fent említetten kívül még VGA), éjszakai mód, képminőség és fehéregyensúly-állítás, illetve önkioldó. Ennyi, a kereső álló, ezért alul-felül egy-egy fekete csík keretezi. Az exponálás cserébe gyors, az elkészült képek pedig, hmm, hát, ilyenek:

Nyilván nem ez a telefon erőssége, úgyhogy azt is értékelni kell, hogy 15 fps sebességű QVGA videók felvételére azért képes az optika, de nem ez lesz az az eszköz, amellyel a családi nyaralást, vagy a házi sztriptízt rögzítjük.

Adatkommunikáció

Adatátvitel terén lépett szerintem a legnagyobbat előre a készülék. Az előd még csak GPRS/EDGE kapcsolaton keresztül kommunikált, az E51 viszont már 3G, sőt HSDPA mobil, ez pedig böngészés és levelezés szempontjából jön jól. Előbbihez a remek Nokia Minimap szoftver dukál, ez önmagában nézve nagyon tuti cucc, bár esetünkben az aprócska kijelző eléggé rontja az összképet, így tényleg akkorák lesznek a betűk, mint hajdanában fizika órán a mágnes körüli vasreszelék. 3G mivolta ellenére előlapi kamerát ne keressünk, sajnos kimaradt. Így is lehet videotelefonálni, de csak a hátlapon levő optika képét tudjuk "sugározni" a másik fél számára, illetőleg tükör beszerzése, vagy a telefon rendkívül gyors tengely körüli forgatása segíthet, Chuck Norris előnyben.

Lokális adatátvitel kapcsán már említettük az öreg infrát, illetve a 2.0-s USB kapcsolatot, de van ugyanilyen verziószámú Bluetooth is, amely sztereó hangátvitelre is képes. Ordas nagy pirospont a finneknek azért, mert nem hagyták ki a WLAN támogatást sem, ez ebben az árkategóriában nem túl elterjedt funkció. Ehhez kapcsolódik a VoIP támogatás jelenléte is, amihez azonban le kell tölteni és regisztrálni kell a Gizmo szoftvert, legalábbis a telefon szoftvere ezt ajánlja fel.

Az akkumulátor kapcsán kicsit bajban vagyok, mert különböző okok miatt a tesztidőszak a szokásosnál is jobban megtépázta a telefont ilyen téren, nagyon sokat beszélgettem rajta. Így ment két napig, kíméletes üzemben nem kizárt, hogy az 1050 mAh teljesítményű telep 3-4 napot is kihúz egyetlen feltöltéssel.

Összegzés? Az E51 jó telefon. Amire szánták, arra csaknem tökéletes. A leendő vásárlókat csupán két dolog riaszthatja el: az apró kijelző (és legyünk őszinték: fért volna ide nagyobb is), illetve a kissé zsúfolt navigációs billentyűk. Az árát viszont abszolút megéri, ha a fenti problémákat áthidalhatónak érzi az olvasó, akkor az E51 mindenképpen:

Nokia E51

Bog

A Nokia E51-et az XXL GSM-től kaptuk.
A készülék megvásárolható:
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.

Specifikációk

Nokia E51
	Technológia	GSM 850/900/1800/1900+HSDPA
	Méret	114,8x46x12 mm
	Súly	100 g
	Kijelzõ	240x320 pixel, 16,8M szín, TFT, 2 inch
	Telefonkönyv	dinamikus
	SMS/MMS memória	dinamikus
	Egyéb memória	120 MB belső memória + microSD (max. 4 GB)
	Java	van
	Vibra funkció	van
	Naptár	van
	Ébresztés	van - kikapcsolva is
	Számológép	van
	GPRS/EDGE/3G/HSDPA	4+2/van/van/van (3,6Mbps)
	Push To Talk	van
	Infra/Bluetooth	van/van - 2.0 A2DP
	Prediktív	magyar T9
	Hangtárcsázás	van
	Hangrögzítõ	van – 1 óra
	Hangvezérlés	van
	Valutakonverter	nincs
	FM rádió	van
	Kihangosítás	van
	Alap akkumulátor	1050 mAh Li-Ion
	Készenléti idõ	310 óra
	Beszélgetési idõ	260 perc
	Fényképezõgép	2 megapixel, QVGA videó
	POP3 e-mail	van - hitelesített
	WAP böngészõ	2.0
	HTML böngészõ	van
	Játékok	Java
	Csengõhangok	MIDI, WAV, MP3, AAC
	Operációs rendszer	Symbian OS v9.2, Series 60 3.0, FP1
	MP3 lejátszás	van
	Egyebek	Felolvasó, WLAN