Bevezető

Más oldalakkal ellentétben nem hirdetjük nagyszerűségünket, ha egy olyan telefonról írunk, amiről még senki. A Nokia E50 egyébként ilyen, tehát ez itt a mértéktelen önfényezés helye. Volt. A legkisebb üzleti Nokia hatalmas, tátongó piaci űrt tud betölteni, csupán az árától függ, hogy mennyire lesz sikeres, de ha a számozás alapján logikusan olcsóbban mérik majd az E60-nál, akkor a közkedveltség borítékolható.

A helyzet az, hogy a Nokia 6310 és annak „i” verziója volt az utolsó olyan finn üzleti készülék, amely professzionálisan házasította a könnyű kezelhetőséget és a megfelelő tudást. Az utódnak kikiáltott 6230 már valahogy inkább a multimédia irányába fordult (ha a piciny kijelzőt most nem számítjuk), így kissé bonyolódott, az üzleti felhasználók pedig nem örültek azoknak a járulékos funkcióknak, amelyek miatt a készülék megdrágult, nekik pedig édesmindegy volt, hogy MP3 csengőhangjuk is lehet.

Azóta a világ és az igények persze változtak, most már nem nagyon lehet kihagyni ezeket a funkciókat sem, de hiányzott egy olyan, egyszerűen kezelhető, stílusos és üzleti megjelenésű telefon, amely méltó szellemi öröksége lehetett volna a 6310-nek. Ekkor robbant be az E sorozat első két tagja. Az E61 inkább levelezés-orientált eszköz, az E60 viszont már olyan telefon lett, amelyet már akkori tesztünkben is kikiáltottunk méltó utódnak, mivel még nem tudtuk, hogy lesz E50.

Lett. Most ezt tartjuk az egyszerűen kezelhető üzleti telefon etalonjának, bár még mindig lehetne néhány funkció kiirtásával egy E40-et létrehozni. Nem is lennénk meglepve, ha a Nokiánál már rég agyalnának rajta az arcok.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!