Kijelzők, menü
A külső kijelző tökéletes. A méret elegendő, a felbontás 120x160 pixel, amely egy-két kategóriával lentebb simán elmegy főképernyőnek is. A színes ablakban mindig a megfelelő információk kapnak helyet, ha pedig nem várjuk meg hogy alvó állapotba kerüljön (bár így is mutatja az időt), akkor a képernyő alsó sorában ikonok között lépkedhetünk, amelyek a billentyűzárat, a kamerát és a zenelejátszót indítják el. Az összecsukott telefon is alkalmas arra, hogy profilt váltsunk.
A belső megjelenítő már tényleg profi, hiszen 240x320 pixeles, 16,8 millió színt ismerő kijelzőről van szó. Bár sem fényerősségben, sem pedig olvashatóságban nem érhetné szó a ház elejét, de a telefon külsejéhez elvileg passzoló témák egészen egyszerűen gyalázatosak. Harsány, össze-vissza kacskaringázó színekből állnak össze a divatosnak gondolt háttérképek, nagyon sok esetben ezzel pofáncsapva az olvashatóságot. Próbáltam is úgy fotózni, hogy sokféle téma látszódjon, egyik-másik egyszerűen alkalmatlan arra, hogy használjuk a telefont.
Pedig a menürendszer a megújult Series 40 platform összes jó tulajdonságával rendelkezik. Négyféle menünézet, több helyen három lépésben állítható betűméret, igen hasznos aktív desktop és csupa-csupa apró finomság jellemzi a kezelőfelületet, amitől igazán nagy élmény azt használni. Egyáltalán: a 7390 belső tulajdonságai nem csak ebben a divatos kategóriában, hanem minden fentebb pozícionált készülékben megfelelőek lennének, a testreszabhatóság olyan magas szinten valósul meg, hogy nem bírtam belekötni.
Ehhez jönnek olyan finomságok, mint a kinyitáskor és becsukáskor jelentkező apró animáció, illetve hanghatás, ami persze nem nagy kunszt, de mégis kedves mosollyal nyugtázza őket a felhasználó. A navigációs gomb négy irányához szinte bármilyen funkció hozzárendelhető és nem hiányzik a hangvezérlés sem.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
