Kijelző, menü
Első ránézésre is látható, hogy a kijelző hatalmas. Bekapcsolás után pedig konstatálhatjuk, hogy ehhez mérten a minőség is megfelelő, hiszen 240x320 pixeles felbontást és 262 ezer színárnyalatot nyújt. A kép tűéles, a színek élethűek, a kontraszt hibátlan. Egy szavunk sem lehet, nincs is.
A menürendszer az új, átgondolt Series40 platformon alapszik. Gratulálunk a fejlesztőknek, olyan változásokat eszközöltek, amelyek már nagyon időszerűek voltak, és szerencsére nem csak a kötelező minimumot hozták, hanem egyes megoldásaiban iránymutató is lehet az új szisztéma. Egyetlen félelmünk csupán, hogy most megint nem nyúlnak hozzá öt évig, de ne legyen igazunk.
A legnagyobb előny a magas fokon megvalósuló testreszabhatóság. A háttérkép és a színsémák variálgatása már nem újdonság, a menü felépítése viszont négyféleképpen történhet. Az ikonos verzióból rögtön kettőt is kapunk: feliratos, vagy nem feliratos (ez nem azt jelenti, hogy szinkronizált, hanem hogy nincsenek címkék az ikonok alatt) megoldás közül választhatunk. Furcsa, hogy a hatalmas kijelzőt láthatóan 12 rajzocska megjelenítésére optimalizálták, de a 6270 menüjében csak 10 ikon található, ezért van némi üresen hagyott terület a jobb alsó sakorban. A harmadik verzió a sima listás nézet, a negyedik pedig egy ügyes kombináció. Ebben az esetben az ikonok a felső sorba költöztek, közöttük a navigációs gomb horizontális pöckölgetésével haladhatunk, alattuk pedig vertikálisan kerülnek felsorolásra az adott menüpontban elérhető funkciók.
A 6111-ben már bemutatkozott, de a kis felbontású kijelzőn nem érvényesült igazán az aktív desktop, amely a főképernyőre kitett ikonokat és néhány fontos információt tartalmaz a rádió, a médialejátszó és a naptár állapotáról, melyekbe egy gombnyomással be is tudunk lépni. Létezik ezenkívül hangvezérlés, ráadásul egy paranccsal lekérdezhetjük az akkumulátor állapotát, vagy a térerő helyzetét, amit a telefon bemond.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
