Adatkommunikáció, akkumulátor
Csak a 3G hiányzik. Cserébe kapunk GPRS és EDGE kapcsolatot, amellyel HTML oldalakat is megtekinthetünk. Ráadásul a betűméret itt is állítható. Más eszközökkel infraporton, vagy Bluetooth kapcsolaton keresztül kommunikálhatunk, a számítógéphez pedig USB kábellel köthetjük hozzá a telefont. Ez utóbbit a gyártó mellékeli a dobozban is, akárcsak a szoftvert. Eleáns megoldás, hogy ha a telefon érzékeli, hogy a kábelt a PC-hez kapcsoltuk, akkor megkérdi, hogy milyen módon óhajtjuk használni a készüléket: modemként, háttértárként, vagy a PC-Suite segítségével szinkronizációra.
Az akkumulátor szerintünk kitűnő. Úgy vettük át a telefont, hogy már alig volt benne szufla, csiripelt is, hogy töltsük. Nem tettük meg, másnap reggelre valamilyen úton-módon már több energia volt benne. (Fotoszintetizál?) Ezzel a két pálcikával kihúzta még két napot, csak azután merült le, döbbenet. Az utána következő teljes töltéssel négy napot bírta, de a dolog annyira nem meglepő, ugyanis elég izmos, 960 mAh-es telep került a hátlap alá.
Konklúzió. Esküszöm, ez a telefon jó. Nem, ezért nem fizetett a Nokia. (Egyébként ha gondolják, akkor utalhatnak.) A szépség szubjektív, a szolgáltatáskínálat és a funkcionalitás viszont mérhető. Ebből a szempontból a 6270 kiállta a próbát, rengeteg extrával megspékelt, a hétköznapok során mégis könnyen használható készülékről van szó. Persze ez sem tökéletes, hiányzik egy kicsit nagyobb memória, macerás cserélni a miniSD kártyát, a hangerő lehetne kicsit brutálisabb, de semmi olyan érvet nem tudunk felhozni ellene, ami sorsdöntő lehetne. Maximum az árát.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
