Kijelző, menü
A fedlap közepén található külső kijelzőn nem módosítottak. 65 ezer színű, CSTN képernyőről van szó, amelynek inkább az információközlés, mint a szépség a lényege, ebből a szempontból abszolút megfelelő. Háttérkép persze ide is kitehető, ha valaki igényli. Egy idő után persze lekapcsol, de a digitális óra halványan így is látható marad, bár ehhez kicsit meg kell erőltetni a szemünket.
Sokkal brutálisabb a belső kijelző. Szinte teljesen elfoglalja a fedlap belső részét, és bár a sima V3-ban sem volt panasz a 176x220 pixeles felbontásra, sikerült ezen mégis egy fokkal túllépni. A V3x már 240x320 képpontos megjelenítéssel dolgozik, amely gyönyörű, kristálytiszta, élénk és kontrasztos képet biztosít. Régebben próbáltuk egymáshoz hasonlítgatni a kijelzőket, ennek már nemigen van értelme: nehéz sorrendet felállítani a V3x, a Samsung D600, a Sharp GX30, vagy a Panasonic VS3 képernyője között.
A tesztkészülék menürendszerét a Live szoftver tette pirosassá. Már magyar nyelvű volt, és nyomoztunk, hogy esetleg nincs-e gyári verzió, maga a Motorola is ezt a változatot adta tesztelésre egyéb újságoknak, úgyhogy nem tudni, hogy az eredeti milyen lehet. Mindazonáltal már sokszor leírtuk, hogy talán a Motorola az egyik azon kevés gyártók közül, ahol alig okoz változást a Vodafone által favorizált specializáció.
Ennek oka, hogy a háttérkép és a színséma szabadon variálható, korlátozást nem találtunk, csak az ikonok nem változtathatóak. A főmenü 12 rajzocskát tartalmaz, amelyek jó nagyok és egyértelműek. Az alapképernyő elég jól paraméterezhető az operátori kiírások és az óra fajtáját illetően, továbbá magunk állíthatjuk be, hogy a navigációs gomb négy iránya milyen funkciókat indítson el. Okos megoldás, hogy 3G telefonoknál kötelező videóhívás gombja alapesetben a hívásinformációs menübe viszi a felhasználót és csak akkor működik másik rendeltetése szerint, ha annak van értelme, tehát mondjuk egy telefonszámon állva nyomjuk meg.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
