Hardver, szoftver, multimédia

A Moto G31 az öregecske processzormagokat használó, 12 nm-es MediaTek Helio G85 chippel finoman szólva sem harcol a mobilchipek legifjabb generációival, de azért alaphasználatra a két 2 GHz-es Cortex-A75, a hat 1,8 GHz-es Cortex-A55 és az MC2 konfigurációjú Mali-G52 részegység elmegy. Ez 60 Hz-en egy-egy dadogást leszámítva gördülékeny működést és görgetést jelent, csak nem olyan folyamatosat, mint 90 vagy 120 Hz-en. Komolyabb 3D játékra viszont más telefont javasolnék – ez is megtűrt volna legalább egy Helio G95-öt, ahogy a 4 GB RAM mellé csapott, 64 GB-os eMMC tároló is fürgébb UFS formátumot.

[+]

[+]

A másik sajnálatos dolog az egyelőre Android 11-en ragadt rendszer, pedig a G31 bőven az Android 12 startja után futott be, bár legalább a márciusi hibajavító csomag frissnek számít publikáláskor. Azért kár a régi főverzióért, mert gyakorlatilag vegytiszta rendszert kapunk egész kevés motós szoftvertoldalékkal, így a felületet egy hasonlóan letisztult ColorOS szintjén nem lehet testreszabni – a négyoszlopos, elnagyolt ikonkiosztáson például szívesen sűrítettem volna. Viszont akad jó pár gesztusfunkció és dedikált Google Segéd gomb, csak olyan messze került jobb oldalon, hogy még csak vétetlenül sem futottam össze vele.

[+]

Mivel minden AOSP-s és Google app a helyén van, rátérhetünk a kameranégyesre, melyből egy került az előlapra 13 megapixelen (fixfókusz, f/2,3), teljesen vállalható fotós minőséggel, de inkább csak középszerű 1080p videóval. Hátul 50 megapixeles, quad-Bayer szűrős egység operál, de a teljes felbontás és a 2x-es szenzorzoom is szimplán felskálázott eredményt kínál, így értelmetlen a használatuk. Úgyis a 12,5 megapixeles automata képeken van a lényeg, és kapásból korrekt az első két közelkép feljebb az f/1,8-as blendével lőve és fürge PD-autofókuszt bevetve. A második páros már a 2 megapixeles dedikált makrókamerával készült, és újfent felesleges volt azt legyártani. A hátlapi portrét segédlencse nem segíti, de így is vállalható a minőség, csak nincs meg mindig az arcon a fókusz.

Kezdjük a jó hírrel: a dinamikaátfogás átlag feletti, az expozíció konzervatív, így nem égnek ki részletek, a színek pontosak és a fókusz nappal a helyén marad. Viszont a részletesség csak itt-ott jó, másutt komolyabb zajszűrés csökkent a dolgon, meglepően szűk a látószög, és este már előfordul fókuszhiba. Naplemente után helyzete válogatja, hogy a normál vagy a dedikált éjjeli mód felvételi a jobbak, mindenesetre sok részlet elvész a zajszűrés miatt, bár a feliratok környékén jobb a helyzet.

Ennyiért mindenképp örvendetes a mezei 8 megapixeles ultraszéles kamera léte (f/2,2, fixfókusz), amit például egy Reno7 Lite dupla áron lespórolt. Bár gyengébb a részletesség a főkameránál, azért nappal használható képeket kapunk átlagos dinamikával, csak néha kicsit sok telítettséggel. A fehéregyensúly este is acélos marad – a részletesség és a dinamika viszont elvérzik és éjjeli mód sem segít be.

A 1080p videó a főkamerával nappal korrekt, ami a részletességet és a dinamikaátfogást illeti – mindkettő eggyel visszafogottabb ultraszéles kamerára váltva, amihez le kell állítani a felvételt. Egy kevés elektronikus mozgáskiegyensúlyozás besegít a kézremegések ellen, de elég sokat vág a látószögből, ennyiért pedig akad rivális 4K opcióval, ahogy este acélosabb megoldás. Sötétben ugyanis a főkamera lendülete elfogy és előjönnek a fókuszhibák.

A Motorola nem spórolta le a jack kimenetet, korrekt hangminőséget juttatva a 3,5 milliméteres fülesekre, és még az FM-rádió is megvan, ám sztereó hangszóróra ne számítsunk. A monó egység lefelé sugároz egész jó hangerővel, és komolyzenei dallamok esetében tiszta minőséggel – popzene vagy mozizás közben jobb 80%-ra szabályozni az átlagos eredményért, de túl sok mélyre ekkor se számítsunk. Megvan a Widevine L1 védelem, ami kapóra jön, mert jófajta AMOLED panel jár mozgókép fogyasztáshoz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!