Doboz, külső
Árához méltó dobozban jön a Gleam, kicsit kékesszürke, kicsit kocka, de a lényeg benne van úgy, ahogyan a Motorola termékeknél ez szokott: minden akkurátusan bazacskózva, aztán random módon belehányva a csomagba. Ezek a nylontasakok a töltőt (microUSB), a fülest (3,5 mm-es jack), illetve az akkumulátort foglalják magukba, tehát memóriakártyát nekünk kell külön vételeznünk, nem mintha az egyébként olyan nagyon megdobta volna az árat.
Maga a készülék tele van aggatva mindenféle fóliákkal, amelyeket érdemes gyorsan el is távolítani, egyrészt mert kunkorodik a szélük, másrészt speciel a gombsort védő elem kvázi magától is lejön. A cucc alapvetően nagy. Becsukva persze nem, sőt, egy átlagos okostelefonnál kisebb, főleg széltében, de ha kinyitjuk, akkor ez tényleg még Shrek-fejű emberek esetén is elér a szájtól a fülig. Ha fülig érő szájjal mosolygunk permanens módon, akkor ez alapvetően nem számít, de ez általában azért ritka. Viszont a Gleam nem éppen penge, illetve pontosan annyira vaskos, mint a V3, de azóta azért „pengült“ az iparág, így ma már 1 centi alatt mondjuk azt, hogy vékony.
A telefon színét nehéz meghatározni, kicsit lila, kicsit kék, de leginkább szürke. Van piros és tényleg fekete árnyalatban is. A fedlap tükrösen csillog, ha csak magában kushad az asztalon, akkor nem derül ki, hogy egy dot-matrix kijelző is van a felső részén, közvetlenül az itt üldögélő, vaku nélküli kamera alatt. Ez fehéren világító pöttyökből építi fel az információt, a felbontás meglehetősen retek, de pont nem ez a lényeg, hanem hogy milyen trendin néz ki. A nem fogadott hívást és üzenetet jelzi, bejövő hívásnál csak egy izgő-mozgó telefonkagylót pakol ki, mivel a számot vagy nevet esélytelen kiírnia. A töltésnek is van külön ikonja, ha pedig lecsukjuk a fedlapot, akkor általunk választott animáció szaladgál itt egy ideig. Az elmulasztott események kijelzése nem állandó, akkor tudjuk meg az információt, ha mondjuk az egyik oldalsó gombbal felizgatjuk a készüléket.
Oldalt egyébként nincs sok extra, két gomb ül a telefon jobb felén, ezekkel lehet csavargatni a hangerőt. Ugyanitt lentebb van a microUSB csatlakozó, ezzel átellenesen pedig a jack lukacskája tátong. A Gleam fedlapja vajpuhán nyílik fel, némi rutinnal egy kézzel is megoldható a művelet. Kinyitva sem kotyog, nagyon egyben van. Fém sehol sincs a készülékházon, a hátlap sima, fekete plasztik. Kihajtogatás után a fedlap belső részén van a 240x320 pixeles TFT kijelző, ez 2,4 inchen terül el. Az alsó részen pedig ott a gombsor, ami hatalmas. Simán olvasható, jókora számok és betűk, szép tipográfia, elegáns elrendezés jellemzi. Igen kellemesen használható, bár jó nagy utat jár be az ujj egy SMS megírása során.
Az alsó rész még tartogat meglepetést, a Motorola felirat mögötti plasztik alatt ugyanis fehér lámpácskák ülnek, amelyek kinyitás és becsukás esetén villognak. Ez elég bóvli hatást kelt, de ki lehet kapcsolni. Az összeszerelési minőségre nem lehet panasz, ha valamit, akkor ezt volt ideje megtanulnia a Motorolának: így kell összecsukható készülékházat gyártani.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
