Multimédia
Kamerában nem túl erős a Motorola, a két megapixeles optika nélkülöz minden hardveres és szoftveres extrát. Nincs vaku és autofókusz, a beállítások is szegényesek. Variálható a felbontás, van éjszakai mód, önkioldó, babrálható a fehéregyensúly, akad néhány effekt, hátom lépéses a képminőség beállítása, kikapcsolható az exponálás hangja, ennyi. Ez nyilván nem sejtet sok jót a fotók kapcsán, de az eredményt mindenki megtekintheti a lenti tesztképek segítségével.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Igen, a fényképek inkább festmények, irtózatos módon mosottak az alkotások, még kiváló fényviszonyok esetén is. Este katasztrófa az eredmény, az éjszakai mód semmit sem ér. Videót QCIF felbontásban tudunk rögzíteni, nevezzük ezt jelzésértékűnek. A képek visszanézegetésénél azért érződik, hogy nem egy mai darab a hardver, elképesztően lassan tölti be a fotókat. Videók közül csak az mp4-et hajlandó megnyitni és ott is csak a hangsávot játssza le. Szabó család rajongók előnyben.
Zenei fronton kicsit jobb a helyzet. Van lejátszási lista, amit mi rakhatunk össze, albumborítót is megjelenít a ketyere. Kicsit a kezelhetőség bajos, ugyanis alapesetben nincs egy deka zene sem, mindenképp szükségünk lesz arra, hogy egy playlistet kreáljunk, amelybe vagy egyenként szórjuk bele a fájlokat, vagy komplett könyvtárat adunk neki. Ezután már állítható ismétlődés és véletlenszerű lejátszás, de equalizer nincs. Kihangosítva kifejezetten jól szól, fülessel nekem nem tetszett annyira, hiányoztak a mélyek.
Van FM-rádió, amely RDS-sel is fel van vértezve, szép felületet kapott és jól használható, de kell hozzá egy füles, hiszen az szolgál antenna gyanánt. A diktafon a memóriakártya szabad területére rögzít, de sajnos folyamatban levő beszélgetés során nem elérhető. A Gleam általános beszélgetési hangminősége kiemelkedően jó, simán kenterbe verte a szintén nálam levő Sony Ericsson PLAY-t.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
