Bevezető, csomagolás, tartozékok

A Motorola a közelmúltban úgy döntött, hogy nehéz helyzetük ellenére - vagy talán pont a dolgok jobbá tétele érdekében - luxustelefon forgalmazásába kezd. Az Aura névre hallgató kütyüről az első képek és információk pár hónapja kerültek ki az internetre, most pedig az XXL GSM jóvoltából kaptunk is egy tesztpéldányt a közel félmillió forintos készülékből. A masina csupán két napig vendégeskedett nálam, ami annak árát és az ezzel kapcsolatban lévő rizikófaktort figyelembe véve lehet, hogy kifejezetten szerencsés dolognak tekinthető.

Az önmagában nem különösebben érdekes dolog, hogy egy telefon félmillió magyar forintba (~2000 EUR) kerül, bár ami azt illeti, ez pont egy olyan árszegmens, ami eddig nem volt lefedve. A Nokia legdrágább készülékei 2-300.000 forint között mozognak, a Vertuk újonnan, garanciával 700.000-nél kezdődnek, mondhatni tehát, hogy a Motorola Aura egy hatalmas piaci rést töm be, haha. Az igazság viszont az, hogy szerintem nagyon túl van árazva, de nem olyan értelemben, mint amilyenben a luxustelefonok általában. Az odáig rendben van, hogy ha a készülék minőségét, anyaghasználatát, kialakítását nézzük, akkor nem rosszabb az ár/érték aránya, mint bármelyik hasonló árkategóriás gépnek, sőt. Ellenben ki az, aki Motorola telefont vesz ennyi pénzért? Elvégre ha egy telefonok terén laikus, de kőgazdag ember ránéz az Aurára, akkor azt gondolja, hogy van egy Motorolánk 100-150.000 forintért, tehát az Aura nem árasztja azt a pénzszagot, amit egy Vertu igen. Aki pedig ki tudja csengetni az Aura árát, az valószínűleg gond nélkül hozzá tud tenni még ugyanannyit egy Vertuért, ami persze telefonnak sokkal rosszabb, de szemléletesen mutatja pénztárcánk vastagságát. Luxustelefont ugyanis jellemzően efféle célokkal vesz az emberfia.

[+]

A tesztkészülék egy olyan dobozban érkezett, amitől nekünk, sokat látott újságíróknak is leesett az állunk. Fa doboz, alul-felül bőrrel borítva, belül plüssel bélelve, ráadásul csecse kis fakkok vannak mindenütt, melyek mágnesesen záródnak. Ezekben üldögélnek a gyári tartozékok: a töltő, az adatkábel, a microUSB -> miniUSB átalakító, a bőrtök, a sztereó headset, valamint az elmaradhatatlan törlőkendő. Kicsit érdekes, hogy a fülhallgató egy teljesen szabványosnak mondható zenei Motorola megoldás, melyet az E szériából ismerhetünk.

Ettől függetlenül a csomagolásról mindenféle túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy új szintre emelte az "exkluzivitást", vagy legalábbis, hogy ilyet még sosem láttunk.

Külső

Az R1 egyértelműen a műanyagból készült, forgatható flippel megáldott V70 utódja, melyet még 2002-ben mutatott be a gyártó. Mondhatjuk viszont, hogy az új Aura pár kategóriával feljebb játszik, amit az árcédulán kívül a minőségi anyagok és a különleges (vagy legalábbis annak mondott) kialakítás szemléltet a legjobban. Az tény, hogy a készülékház rozsdamentes acélból készült, valamint az is igaznak látszik, hogy a kijelzőt 62 karátos zafírüveg védi a fizikai behatásoktól. Az már kevésbé tűnik helytállónak, hogy az elő és hátlapon található mintázat bordáit kémiai úton két hét alatt állítják elő, maratják és csiszolgatják a fémet, majd bevonják egy védőréteggel. Én igazság szerint magasról teszek rá, hogy két perc vagy két hét alatt készül el egy efféle bordázat, ha a végeredmény ugyanaz... További mókusvakítások a flip mechanikája körül vannak, erre is rögvest kitérek, de előtte pár száraz adat: a gép 141 grammot nyom, mérete pedig 96,9 x 47,6 x 18,6 mm, tehát egy kis méretű, jó minőségérzetet adó telefonnal van dolgunk.

[+]

A kijelző elsőre észrevehető és egyben legfontosabb eleme a TFT-panel, mely több szempontból is különleges. Ez a világ első kör alakú kijelzője egy mobiltelefonban, ami önmagában is elég egyedi - igen, valódi körről van szó, nem egy négyzetes megjelenítőről, ami fölé odaraktak egy kör alakú műanyagdarabot. A megjelenítőt egy enyhén domború felületű zafírüveg védi, ami szintén nem rossz, elvégre még a Nokia 8800 Sapphire Arte sem büszkélkedhet ilyesmivel, annak ugyanis csak a gombja van zafírból. Persze a dolog annyira nem különleges, elvégre egy 50.000 forint körüli karóra hasonló paraméterekkel büszkélkedhet, de mobilos berkekben ennek ellenére újdonságnak számít a dolog. Végül, de nem utolsó sorban áll-leesésre adnak okot a kijelző fizikai paraméterei is: az 1,55 hüvelykes átlójú panel pixelátmérője 480 pixel. Nem találtam gyári adatot, de a fejemet tenném rá, hogy az Európában kapható készülékek közül az Aura rendelkezik a legkisebb pixelekkel. A képminőség ennek megfelelően csodálatos, ehhez képest még az iPhone kijelzője is gagyinak tűnhet, a képek szinte élnek az egyébként nem különösebben nagy felületű megjelenítőn, pixeleket vagy recéket pedig nem hogy nagyítóval, de talán mikroszkóppal is csak nehezen találnánk, a gyönyörű színvisszaadásról nem is beszélve. Az előlapon egyébként más érdekesség nincs, alulra került egy Motorola logó, mely világítani is tud - bekapcsolt Bluetooth esetén kéken.

[+]

A hátlap már érdekesebb, mivel a felső részében egy üveglap mögött bújik meg a kamera, valamint három fogaskerék, melyek a flip felnyitásakor szépen mozognak. Ezzel kapcsolatban van az egyik legnagyobb vakítás a Motorola részéről: az Aurát állítólag 700 darab alkatrészből rakják össze, melyek közül 200 (azon belül is 130 golyóscsapágy) gondoskodik a flip mozgásának finomságáról. Már a számok is elég érdekesek, elvégre efféle adatot még nem közölt egy gyártó sem, épp ezért nehéz megítélni, hogy a 700 tulajdonképpen jó-e vagy rossz, plusz számomra a 130 golyóscsapágy megléte is kevésbé hihető, főleg azért, mert a flip pont olyan, mint bármelyik másik telefonban. Érezhető, hogy a nyitást nem a fogaskerekek, hanem rugók segítik, mivel egy bizonyos szintig eltolva a flip magától is felmegy - azon a bizonyos ponton pedig hangosan kattan egyet, a fogaskerekek pedig ilyenkor két foggal odébb is ugranak, illúzióromboló... Megjegyezném, hogy a flipet bármelyik irányba ki lehet nyitni, visszacsukni ellenben csak arra tudjuk, amerről kinyitottuk, tehát nem forgatható körbe, mint a V70 műanyagból készült előlapja.

[+]

Az oldalsó részek nem tartogatnak különösebb izgalmakat. Felülre került a microUSB csatlakozó, mindenféle fedlap és tömítés nélkül. Alul semmi érdemleges nincs, két oldalt a hátlap levételéhez pöckök találhatók, melyek baloldalt a hangerőszabályzó gombok segítségében társaságot is kaptak.

A billentyűzet értelemszerűen a flip eltolása után bukkan elő, ilyenkor a kijelző képe is megfordul. Összecsukva semmi érdemlegeset nem lehet csinálni a telefonnal, csak az óra jelenik meg, viszont tegyük hozzá: nagyon látványosan. Visszatérve a billentyűzetre: ennél vacakabb megoldással eddig nem igazán találkoztam, a gombsor oly mértékben átgondolatlan, hogy az a készülék használatára is komoly kihatással van. A dizájn sem tökéletes, a gombok feliratai a Comic Sans betűtípusra emlékeztetnek, plusz kissé furcsa, hogy az 5-ös gomb feliratát a gyártó domborúvá tette, ami olyan érzést ad, mintha egy matrica lenne rajta, ami épp le akar jönni. Ha ezeken túllépünk, akkor csak a kezelhetetlenséggel kell valamit kezdenünk. Az első gond a roppant kis méretű, négyirányú d-paddal van, amit egyszerűen nem férfiak ujjához terveztek. A második gond, hogy az egyes almenükbe nem a bal felül található, egyébként kellemes méretű szoftveres gombbal lehet bejutni, hanem a negyed akkora OK-val, amit méretéből adódóan gyakorlatilag lehetetlen úgy megnyomni, hogy közben ne nyomjuk meg valamelyik szomszédját is. Hasonló a helyzet a törlés gombbal, ha SMS-írás közben akarunk egy karaktert törölni, akkor egészen biztosan megnyomjuk vagy a jobb felső szoftveres, vagy a hívásmegszakító gombot, mire a telefon megkérdezi, hogy valóban abbahagyjuk-e az írást. Az utolsó probléma pedig az, hogy a numerikus gombok között enyhe "áthallás" van, tehát ha leütjük az egyiket, akkor előfordulhat, hogy egy másik gomb karakterei is megjelennek a képernyőn - a dolog pikantériája, hogy ez nem csak akkor történik meg, ha ténylegesen le is nyomjuk a szomszédos billentyűt. A billentyűzet tehát borzalmas.

Menürendszer, kezelhetőség, szoftverek

A készenléti képernyőn négy szabadon variálható ikon van, ezek a d-pad egy-egy irányához vannak hozzárendelve, kedvenc alkalmazásainkat tehát gyorsan és gond nélkül elindíthatjuk. Van továbbá egy listás gyorsmenü is, melyet a bal oldali szoftveres gombbal érhetünk el. A menübe a túloldalon lévővel jutunk, a dizájnt a köralakú kijelzőre szabták, a kilenc darab ikon ennek megfelelően helyezkedik el. Köztük váltani a horizontális iránygombokkal tudunk, az animáció alapvetően szép, csak elég lassú, ha tehát gyorsan nyomogatjuk az iránygombokat, akkor mindenféle átmenet nélkül fogunk ugrálni a menüpontok között, melyek sorban a következők: telefonkönyv, utolsó hívások, kamera, beállítások, web, naptár, irodai eszközök, multimédia, üzenetek. A térerőt és az akkumulátor töltöttségét magában a főmenüben nem láthatjuk, a készenléti képernyőn és az egyes almenükben viszont megjelenik. A sebesség nem különösebben impresszív, a szoftver hajlamos indokolatlan lassulásokra, de azért általában a használható szinten belül mozog.

Programok terén a szokásos Motorola-kínálat áll rendelkezésünkre, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Utóbbiak közé tartozik, hogy hiányzik a stopper és az időzítő, előbbiek közé, hogy egy meglehetősen korrekt naptár áll a rendelkezésünkre, melybe kismillió féle eseményt rögzíthetünk. Ez egyébként nem kör alakú, hanem négyzetes, pont olyan, mint az E széria fekvő kijelzőiben lévő - a 480 pixeles átmérőjű kör ugyanis értelemszerűen tartalmaz egy 320 x 240 pixeles részt középen, így az Aura elméletileg kompatibilis minden "normális" kijelzőre írt alkalmazással is. A legtöbb programot egyébként az irodati eszközök menüpont alatt találunk, innen elérhetjük többek között az egyébként külön menüponttal is rendelkező naptárat, a fájlkezelőt, az ébresztőt, a világórát, a számológépet, a jegyzettömböt, a szinkronizálást és a letöltéskezelőt, a hívási szolgáltatásokat, valamint a feladatlistát.

Témákból gyárilag két darab van, egy világos és egy sötét színű, mindkettő nagyon jól néz ki. Háttérképekből jó párat felpakolt a gyártó a masinára, egyik gyönyörűbb, mint a másik, nem győztem elég gyakran váltogatni közöttük. Hasonló a helyzet a flip visszahajtása után megjelenő órával, melyekből fél tucat került a gépre, és hát tény ami tény, mindegyik egy kisebb vizuális orgazmus. Van például egy digitális változat, mely minden összecsukáskor változtatja a színét, ami önmagában nem különösebben nagy dolog, de a szoftver készítői valami elképesztően jó érzékkel válogatták össze e színeket, ami lehet, hogy semmiségnek hat, a használat során viszont mégis felemelő: olyan érzés ránézni az Aura kijelzőjére, mint egy szép órára.

Adatkommunikáció és telefonálás

A telefonkönyv okozott némi bonyodalmat, tudniillik én az állandó készülékcserélgetések miatt a SIM-kártyán tárolom nemrégiben erősen lomtalanított telefonkönyvem, ami nagyjából 150 nevet takar. Nos, a nálam lévő Aurát már valaki kipróbálta előttem, minek következtében a névjegyzék tartalmazott közel 200 nevet, amivel nem is lett volna gond. Azt szerettem volna, hogy a masina kizárólag a SIM bejegyzéseket mutassa, ám ez nem jött össze, helyette az Aura szépen átmásolt a kártyámra annyi bejegyzést a memóriából, amennyi ráfért. Eredmény: negyed óra manuális törölgetés a kártyámról. A névjegyzékbe egyébként 1000 emberkét tudunk eltárolni, extra mezőkkel nem találkoztam, számokból viszont annyit írunk fel, ahányat csak akarunk, a gond csupán annyi, hogy mindegyik mezőt úgy hívják: szám. Azt, hogy melyik az otthoni, melyik a céges, a júzernek kell megjegyeznie.

A belső memória 2 GB-os, bővítésére nincs lehetőség. Ebbe kerülnek a multimédiás tartalmak, tehát a zenék, a képek és a videók, valamint az elektronikus levelek is, a masina ugyanis tartalmaz klienst, mely elvileg POP3 és IMAP4 kompatibilis. Multimédiás üzenetek fogadására is van lehetőség, ezek szintén a nagyméretű tárhelyre kerülnek, az SMS-ek sorsa viszont kétes, én legalábbis nem találtam információt arra vonatkozóan, hogy ezekből hányat lehet eltárolni. A hívásnaplóban egyesített és szeparált nézetekben is megtekinthetjük a fogadott/elmulasztott/tárcsázott hívásokat, a gép mindegyikből az utolsó 30 darabot jegyzi meg.

Adatkommunikáció tekintetében nem nevezhető csúcsmodellnek az Aura, mert bár GSM-modulja négynormás (850/900/1800/1900 MHz), nem támogatja a 3G-t, minek következtében a gyors adatátvitelről le kell mondanunk, kizárólag GPRS-t vagy EDGE-t tudunk használni efféle célokra. A webböngésző a többi Motorolából ismerős lehet, a kis méretű, kör alakú kijelzőn értelemszerűen nem különösebben nagy élmény a szörfözés, nem is erőltettem. WiFi nincs, Bluetooth van, verziószáma 2.0, támogatja a sztereó hangátvitelt. Pozitívan kell szólnom a masina hangminőségéről, az ugyanis túlzás nélkül elsőosztályú: kristálytisztán hallottam beszélgetőpartnereimet, akik hasonló dolgokról számoltak be.

Multimédia

A kamera 2 megapixeles, fixfókuszos, a legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 1600 x 1200, videóknál pedig 176 x 144 pixel. Beállítási lehetőségekkel elég rosszul állunk, gyakorlatilag csak a felbontást és a minőséget piszkálhatjuk, még fehéregyensúly sincs, pedig efféle funkcióval még a legolcsóbb Nokiák is rendelkeznek. Két "bónusz" azért van: időzítő és sorozatfelvétel.

A képminőség átlagosnak mondható. A színvisszaadás elég jó, a zajszint közepes, ugyanakkor a képek szegélyei elég homályosak. A fotózás ennek ellenére is hatalmas élmény, a nagy felbontású körkijelző kiválóan funkcionál keresőként, olyan érzése van az embernek, mintha egy kis lyukon át látná a valóságot. Persze a dolog abból a szempontból nem a legpraktikusabb, hogy a 4:3 képarányú fotókból felvétel előtt csak a középen lévő kört láthatjuk, tehát nem látjuk, hogy pontosan mit is fotózunk - gondolok itt a szélekre.

A zenelejátszó szoftver nem rossz, a számok között mindenféle ID3 tagek alapján tud szűrni, fut a háttérben, megjeleníti az albumborítókat, tartalmaz basszuskiemelést és hangszínszabályzót, előbbi segítségével egy hetes skálán tudjuk állítani a mélyebb tartományok erősségét, utóbbi pedig előre definiált sémákból enged választani. A fordítási hibákat ezúttal sem tudta kiküszöbölni a Motorola, a legjobb az "ország" névre lefordított "country". A füles - mint azt már említettem - az E szériából ismerős, fekete színű darab, a hangminőségére nem lehet kifogásunk, kiválóan szól, bár ami azt illeti, az Aurának kihangosítva sem kell szégyenkeznie, meglehetősen hangosan és tisztán muzsikál.

Akkumulátor, összegzés

Az akkumulátor 810 mAh-s, cserélhető. A készülék üzemidejéről a rövid tesztidőszak miatt sajnos nem tudok megbízható adatokkal szolgálni, az viszont biztos, hogy nagyon jól bírja: amikor elhoztam, hármason volt a töltöttségjelző, rá sem dugtam konnektorra, de gond nélkül kibírta két napig, pedig használtam rendesen. A jelző ugyan egyes szintre süllyedt, de az Aura így sem sipákolt töltőért - ez alapján arra következtethetek, hogy átlagos használat mellett legalább 3-4 napig kibírja egy töltéssel, ami nagyon jónak mondható.

Összegzés: egy luxusterméket mindig nehéz objektíven osztályozni. Ha kizárólag azt nézzük, hogy milyen telefon az Aura, akkor sok szempontból pozitív az összkép: anyaghasználata és összeszerelési minősége kiváló, a dizájn egyedi, a kör alakú kijelző minőségéről pedig tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni - a hangminőség pedig csak hab a tortán. Ugyanakkor büdös a bőrtokja (ok, lehet, hogy ez egyedi eset volt), a billentyűzete gyakorlatilag lehetetlenné teszi a szövegbevitelt, a szoftver néha kicsit lassúcska, plusz hát kérem: egy kisebb vagyont kérnek el érte. Ezen a szinten pedig kis túlzással mindegy is az ár, az elképesztően drága és az elképesztően drága között nincs túl nagy különbség, a lényeg, hogy egy exkluzív, minőségi cuccot kapjunk. Az Aura pedig az, tehát gond nélkül rá is sütöm a tetszett plecsnit. Ha választanom kéne egy Vertu és e között, biztos, hogy a Motorola mellett tenném le a voksomat.

Motorola R1 Aura

Bocha

A Motorola Aurát az XXL GSM biztosította. A készülék megvásárolható:
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.

Specifikáció

Motorola R1 Aura
	Általános
	Technológia	GSM
	Méret	96,9 x 47,6 x 18,6 mm
	Tömeg	141 gramm
	Színvariációk	Ezüst
	Kijelző
	Kijelző átmérője	1,55 hüvelyk
	Kijelző felbontása	480 pixeles átmérőjű kör
	Kijelző típusa	TFT
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	1000
	SMS memória / max. MMS méret	? / 300 KB
	Belső memória	2048 MB
	Memória bővíthetősége	nem bővíthető
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	850/900/1800/1900 MHz
	GPRS / EDGE	Class 10 (4+1/3+2) / Class 12
	UMTS / HSDPA	nincs / nincs
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.0
	WiFi	nincs
	USB	2.0 (microUSB)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	nincsenek
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Unix-alapú Motorola
	WAP / HTML böngésző	2.0 / xHTML
	E-mail kliens	nincs
	Java	van, MIDP 2.0
	Játékok	vannak
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	-
	Multimédia
	Fő kamera	2 megapixeles, fixfókuszos
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van (legfeljebb 176 x 144 pixel)
	Zenelejátszó szoftver	van
	Zenelejátszó háttérben is fut	igen
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	810 mAh-s Li-Ion
	Készenléti idő	225 óra
	Beszélgetési idő	245 perc
	Egyebek
	rozsdamentes acél ház, kör alakú kijelző