Külső
A készülék színét már konkretizáltuk, a doboza (amely hajszálra akkora, mint a duplaennyibe kerülő GT400-é) nem sok extrát nyújt: töltő, füles, csókolom. A kis jószágot kiemelve az első érzés mindenképpen a súllyal kapcsolatos: ez a készülék pillekönnyű. A 89 grammos tömeg valóban nem sok, de nem kiemelkedően alacsony. Ám a telefon anyaghasználata mindenkit becsap: elég kis bóvli műanyagból áll össze a cucc, legalábbis elsőre. Ezt leginkább a tapintás és a szín mondatja a felhasználóval, igazából meglepően vastagok a plasztik felületek.
A szétcsúsztatható kialakítású eszköz kijelzőjére valamiért különösen büszke az LG, pedig ez csak egy 176x220 pixeles TFT ablak, tény azonban, hogy a készülék egészéhez képest meglehetősen méretes, konkrétan 2,2 inches átlóról beszélhetünk. Az alul található gombok teljesen egyértelmű funkcionalitást hordoznak, könnyű ezeket eltalálni, használni. Fájdalom, de oldalra szinte semmi sem került, a hangerőt szabályozó billentyűkről tehát le kell mondanunk. Az egyetlen említésre méltó „tereptárgy“ a készülék jobb felén helyezkedik el: egy ajtócska mögött microUSB csatlakozó üldögél szerényen, amely a töltőt, illetve a fülest fogadhatja magába.
A feltáruló gombsor talán nem mondható az esztétika csúcsának, de mindenképpen megérdemli, hogy egy sereg vándorkupát hazavigyen. Nem csak maguk a billentyűk nagyok, hanem a rajtuk elhelyezkedő számok is, nem folynak egybe, különálló gombokról van szó, bár a rózsaszín háttérvilágítást mellőztem volna, egy fehér is megteszi a legtöbb esetben.
A hátlap szögegyszerű, csak egy szerény kamera kapott rajta helyet. Fentiekből következik, hogy microSD kártya az akkumulátor alá kell kerüljön, ez talán bocsánatos bűn az árcédula figyelembe vételével. Az összeszereléssel alapvetően nincs gond, a csúszka szépen siklik, egyedül a hátlap felső részét takaró műanyag bírható csúf nyöszörgésre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
