Multimédia

A Kiano hátlapjára egy 13 megapixeles, autofókusszal ellátott, Sony IMX328-as szenzor került szimpla LED villanóval, míg előre mindössze egy 2 megapixeles modulra futotta. A szoftver full gyári, módok nincsenek, csak az élőképen akad néhány lehetőségünk, mint a felső sorban a normál és a panoráma felvétel. Jobbra a gesztus-exponálás, a LED villanó, a HDR és a kameraváltó érhető el, a beállítások pedig a szokásos lehetőségeket rejtik: a kép jellege és a fehéregyensúly sémák szerint választható, az ISO pedig 100-1600 viszonylatban állítható. Van szoftveres képstabilizálás és expozíciókorrekció +/-3 értékben.

[+]

A képek minősége néhány dolgon látványosan és nagyon elcsúszik, a fókusz például pont nem ilyen, ami csak éjszaka nem talál magára az istennek se, de az esti képek színzavara, részlethiánya, és a fehéregyensúly totális káosza miatt amúgy sem érdemes próbálkozni ilyesmivel. Nappal lényegében csak a minden képzeletet felülmúló túlexponálás teszi értékelhetetlenné az összhatást, ezen a HDR sem kompenzál sokat, az erős élesítés és bizonytalan fehéregyensúly pedig szintén nem segít. Ezzel együtt a képek zajosak, pedig a többség ideális fényviszonyok között készült. Plusz kromatikus aberráció minden mennyiségben.

[+]

Videót felvenni 1080p felbontással, 30 képkocka per másodperc sebességgel tudunk, kromatikus aberráció itt is akad, de összességében a mozgóképek megörökítése kulturált formában történik. Lejátszani H264 és H265 kódolást is gond nélkül tudunk, viszont csak Full HD minőségben, AC3 hang természetesen nem lesz, feliratok se, MKV és egyes AVI formátumok viszont igen. A videolejátszó amúgy is fapados, mellesleg AOSP, úgyhogy érdemes kompetensebb megoldással próbálkozni.

[+]

Zenét hallgatni a Google Playen keresztül tudunk, alapbeállítások mellett, a mellesleg létező hangszínszabályozót nem piszkálva is igen jó minőségben. A saját, mert gyári nem jár, fülesünkre jutó hangminőség kellemes, dinamikus, viszonylag részletgazdag, a magasak kissé visszafogottnak érződnek a minimálisan túltolt, de legalább létező mélyekkel szemben, ezt lejjebb lehet tolni a mélyhang-kiemelő csúszka megfelelő irányba való tologatásával, amivel a telítettségből is veszítünk, cserébe természetesebb és nyitottabb a hangzás.

[+]

A multimédiás hangszóró annyira halk, még a BesLoudness hangerőfokozóval támogatva is, hogy szinte felesleges érdemben foglalkozni a létezésével, egyébként nem lenne szörnyű, bár a magasak fülsértően felülreprezentáltak, telítetlen, de legalább nem zúg, vagy ilyenek, csak néha berecseg. A fülhallgatóval elérhető minőség kifejezetten jónak mondható a kategóriában, ahogy az UMi London audiomegjelenítése is, feltehetően a burkolaton kívül a hangchipben is egyezik a két készülék. Ahogy az FM-rádió létében is, ezt is érdemes fülhallgatóval hallgatni, egyébként igen halk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!