Ahogy mi látjuk

Nem titok, hogy az egymásra kísértetiesen hasonlító belsőre épülő telefonsorozatok tesztelése nagyon unalmas tud lenni. Néha személyes támadásnak értékeljük, ha egy-egy gyártó piacra dob egy olyan modellt, ami csak abban különbözik a másik tizenöt hasonló géptől, hogy más színű a hátlap és mondjuk nincs benne GPS. Erre mostanában a Nokia (5800 és társai), a Samsung (mindenféle érintős és szétcsúsztatós izé) és a Sony Ericsson képes. Az MTK-alapú kínai gépeket csak azért nem sorolom ide, mert azok viccesek.

Nokia 5800, 5530 és 5230

A cikkeink olvasottsága sokszor nem attól függ, hogy mennyi munkát teszünk beléjük, vagy hogy mennyire sikerült jól az adott teszt. Az is komoly kérdés, hogy mi számít "jól sikerült" írásnak: a nagyon alapos, mindenre kiterjedő elemzés, vagy az átlagnál szellemesebb, jobb hangulatú, esetleg szokatlan cikk. Mi mindkét típusra büszkék szoktunk lenni, ám tény, hogy az írások olvasottságát sokkal jobban befolyásolja, hogy az adott termék vagy téma mennyire foglalkoztatja a nagyérdeműt.

Egy N sorozatú Nokia, egy iPhone, vagy egy nagyon várt Samsung telefon mindig hozza a kattintásokat, ám 2009-ben már úgy tűnt, hogy néha az olvasók csak azért klikkelnek egy ismeretlenebb telefon tesztjére is, mert azt várják, hogy szórakoztató lesz az olvasmány. Ennek örülünk, ugyanis néha a legkevésbé érdekes telefonokról tudunk jókat összehozni — legalábbis a fórumhozzászólásokból erre következtethetünk.

Következzen tehát egy sajátos visszatekintés, ahol Bocha és jómagam is összeszedjük a 2009-es év számunkra valamilyen okból kedves írásait.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!