Guitar Rock Tour

A jobban sikerült játékok bemutatását személyes kedvencemmel, a Gameloft által fejlesztett Guitar Rock Tourral kezdem. A fejlesztőket valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, ők ugyanis a világ első számú mobilos játékfejlesztő, a telefonos játékokat kedvelők között valószínűleg egy sincs, aki ne játszott volna legalább egy fejlesztésükkel. Nos, a srácok iPhone-ra is fejlesztenek, ami gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire örvendetes a tulajdonosok szempontjából.

A program neve valószínűleg többeknek ismerős lesz, hiszen a játék nem csak az Apple platformjára érhető el, létezik belőle java verzió is, mely persze a közelébe sem ér almás platformra írt testvérének, legalábbis ami a grafikát és a sebességet illeti. Aki még nem hallotta a címet, valószínűleg az is kitalálja, hogy miről van szó: a Guitar Rock Tour egy gitározós játék, a'lá Guitar Hero, amiről viszont szinte biztos, hogy mindenki hallott, elvégre ennek lázában ég a fél bolygó, kicsik és nagyok egyaránt. A dolog lényege, hogy fut valamilyen zene, amihez - jelen esetben - a szólógitárt vagy a dobot nekünk kell szolgáltatnunk, pontosabban megszólaltatnunk. Ehhez mindössze annyit kell tenni, hogy a képernyőn megjelenő "pöttyöket" a megfelelő időben kell megnyomnunk, értelemszerűen akkor, amikor a dalban is szól a gitár/dob, bár ami azt illeti, megfelelő reflexekkel akár hang nélkül is gond nélkül kivitelezhető egy tökéletes gitárjáték. A dolog persze közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, a legnehezebb szinten jó gyorsan jönnek a kis pöttyök gitározás közben, ráadásul sokszor többen együtt, amit a kitartások nehezítenek meg. A dobolás egészen hasonló, a különbség, hogy itt négy helyett csupán két sávon jönnek a pöttyök, viszont olyan észvesztő sebességgel, hogy ember legyen a talpán, aki hard fokozaton hibátlanul végignyom egy számot. Ha sokáig hiba nélkül játszunk, akkor a pontszorzónk szépen megnő, amit a speciális pöttyök eltalálásával előhúzható addicionális szorzóval tovább növelhetünk, így bezsebelve a ranglétra első helyét.

A játékban tizennégy zeneszám szerepel, túlnyomórészt igényes "klasszikusok" pár évtizedben korábbról, melyek az idők során szépen bemásztak a fülünkbe (Smoke on the Water, You Really Got Me stb.), de a pop és indie-rock rajongóknak sem kell szomorkodniuk, hiszen többek között Avril Lavigne (Girlfriend), Pink (Who Knew), a Bloc Party (Banquet), a The Hives (Idiota Walk), valamint a The Rasmus (In the shadow) egy-egy száma is helyet kapott a kínálatban. Egy-egy szám elejéig finomabb punkot és tipikus amerikai "garázsrockot" is tolhatunk, pontosabban muszáj is megtennünk, legalábbis ha a karrier módot választjuk, ahol változó helyszíneken kell lejátszanunk két-négy számot ahhoz, hogy eggyel feljebb lépjünk a hírnévhez vezető ranglétrán. A grafika nagyon igényes - bár ezt zenélés közben úgysem fogjuk csodálni -, a hangminőség kiváló, a kezelhetőség pedig elsőosztályú.

Ez így leírva valószínűleg nem hangzik különösebben izgalmasnak, de a játék olyannyira magával ragadó, hogy ismerőseim közül gyakorlatilag mindenkit rá tudtam venni egy szám eljátszására, kortól és nemtől függetlenül. Az addikció-faktorról pedig inkább nem is beszélek, csak annyit mondanék, hogy két-három számot minden nap végigjátszom, pedig egy ideje már fent van a játék az iPodomon...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!