Gigabyte U60 - van, aki forrón szereti?

A Gigabyte U60 nem egy mai darab. Legelőször akkor olvastam a készülékről, amikor a tavalyi CeBIT alkalmával bemutatták, majd nem sokkal később a Computexen is ugyanezt tették. Ekkor úttörőnek számított, hiszen nem volt még ennyi készülék a piacon, így igen nagy sikert könyvelt el néhány országban és a szaksajtó is díjakkal bombázta. Minket valahogy elkerült a tesztmodell és csak most sikerült megszereznünk, azonban napjainkra egy kissé megkopott a fénye. Durván hangzik, hogy egy olyan modell, amelyet cirka másfél éve jelentettek be már kissé elavultnak hat, azonban aki kicsit is figyelemmel kíséri az UMPC piacot, az látja, hogy ebben az üzletágban igen gyorsan pörögnek ki a modellek, de komolyabb újításokat nem hozott egyelőre egyik cég sem, így van még létjogosultsága napjainkban is, hogy megnézzük az U60-at közelebbről is.

Külsőre mindenképpen izmosnak találom a készüléket. Egyrészt valóban akkora modellel van dolgunk, amihez már táska kell, ugyanis esélytelen, hogy akkora zsebünk legyen, hogy ez az eszköz beleférjen, hacsak nem bőgatyában rójuk az utcákat, de ez utóbbi esetben is meggyűlne a bajunk a 720 grammos aprósággal. Ha már számokról beszélünk, akkor lássuk a külső méreteket is. 190x120 mm az a tégla, amibe bezsúfolták az alkatrészeket és ehhez egy aprócska, 30mm-es vastagság tartozik, így semmiképpen nem a „penge UMPC” széria megteremtése volt a cél. Talán könnyebb elviselni a megrázó méreteket, ha kiderül, hogy szinte a teljes előlapot lefedi a kijelző a maga 145x80 milliméteres méretével.

A legnagyobb gond talán nem is a méret lenne, hanem az, hogy az eszköz egyértelműen műanyag. Annyira, hogy inkább tűnik játéknak, mint komoly munkaeszköznek, mondhatnánk azt is, hogy az UMPC-k Sagemje az, amit a kezemben tartok. Nagyon félek attól, hogy hosszútávon a beépített slide el fog romlani, ugyanis elég furcsa mechanikával rendelkezik. A hátlap alá fogaskereket rejtettek, ezek csúsztatják a kijelzőt felfelé és futnak a maguk sínjeiben, s ez igencsak sok hibának ad lehetőséget.

Nos, csak egy egész oldalt lehetne annak szentelni, hogy mennyi gomb és kapcsoló is van az eszközre felpakolva, de megpróbálom gyorsan összefoglalni. A jobb oldalon kapott helyet a hardveres hangerőszabályozó, a bekapcsolásért felelős csúszka, egy gyorsgomb, amellyel a Task Managert indíthatjuk el, valamint itt van néhány csatlakozó is, amelyekbe fülhallgatót, mikrofont, vagy töltőt dugdoshatunk.

Míg a felső rész aránylag tisztán maradt mivel csak egy szellőző és a Kensington lock került ide, addig az alsó szintén csatlakozókkal zsúfolt, ugyanis ide dugdoshatjuk a külső megjelenítőket, monitorokat és egy USB eszközt is. Ezzel vigyázzunk, mert ha bármit is ide dugtunk, onnantól a kezelhetőség ugrik, szóval extra billentyűzet és egér mindenképpen kell, amennyiben normál monitort szeretnénk használni. A szellőző egyébként nagyon is kell, ugyanis asztalon tárolva képes úgy felmelegedni a billentyűzet és környéke, hogy nyugodtan kikapcsolhatom az USB-s kávéfőzőt. Egy ventilátor is gondoskodik arról, hogy ne égjen a körmünkre a munka, de inkább hangban van ott a szeren, mint légszállításban.

A bal oldalon is található még néhány kezelőszerv. Ide került az akkumulátort záró pöcök, amelynek igazából egyedül akkor van szerepe, ha a telepet cserélnénk. Kapunk viszont egy SD kártya slotot, illetve még egy USB portot ami jól jön ilyen időben, legalább van hová dugni a ventillátort, ami a gépet is hűti. Viccen kívül még egyszer leírom, hogy kegyetlenül melegszik a cucc; egy sima videónézés vagy szövegszerkesztés alatt is, annyira, hogy attól féltem, hogy a felforrósodott merevlemez keresztülesik a netán megolvadó hátlapon.

Alapjaiban véve becsukott állapotban is remekül használható az U60, hála a logikus elrendezésnek. Bal hüvelykujjánál pont kézre esik a touchpad, amelynek az érzékenysége nagyon rendben van. Jobb kézzel pedig a többi kezelőszerv tapogatható könnyen, viszont így mindenképpen szükség lesz mindkét kezünkre a kezeléshez. A bal oldalon található gombok egyébként nagyon sokat segítenek ebben, ugyanis itt található egy, a telefonoknál megszokott navigyűrű is.

Sokaknak fog hiányozni a pöcökegér, amely az UMPC szekcióban napjainkra szinte már-már alaptartozék lett. Ez nekem is fájt, hogy kimaradt, de kárpótolhat érte esetleg az érintőképernyő, amely képes kézírásfelismerésre is. A hozzá tartozó stylust az eszköz hátulján találjuk. Összességében elmondva jól kezelhető a készülék becsukott állapotban is, egyedül a méretekkel lehet problémánk.

Ha gépelni is szeretnénk és nem elégszünk meg azzal, hogy a kézírásfelismerő szoftvert használjuk, akkor bizony el kell csúsztatnunk a slideot, hogy előbújjon a billentyűzet. A slide egyébként a tesztpéldányon durván lötyögött és a hátlap elállt az előlaptól, de ezt felróhatjuk egyedi, csak erre a darabra jellemző sajátosságának is. Maga a billentyűzet két részre osztott, aminek nem igazán láttam értelmét. Sokkal jobban örültem volna nagyobb méretű gomboknak, amik a használhatóságot kényelmesebbé tennék, mint a néhány középre zsúfolt gyorsgombnak. Itt is meg kell említenem, hogy a használat talán legkellemetlenebb része a gépelésből adódik, ugyanis a billentyűzet is durván átmelegszik. Téli napokon jól jöhet a kabátzsebben a készülék, de egyébként ez súlyos hiba, ami nagy valószínűséggel a korai, még kiforratlan konstrukciónak köszönhető.

Közel két hétig volt szerencsém használni a Gigabyte eszközét. Azt kell, hogy mondjam, hogy eleinte nem volt komolyabb gondom vele, aztán elkezdtek zavarni az apróságok. A legidegesítőbb a melegedés volt. Néhány óra használat után elkezdett zavarni az, hogy messze nem minőségi anyagokból áll a külső burkolat, holott a másfélszázezres kategóriában sokkal jobb kialakítást is találhatunk. A médialejátszáshoz sem volt ideális a kicsike, ugyanis a belső merevlemez mérete sem a legnagyobb, ráadásul a beépített hangszórók csapnivalóak.

A készülékből egyébként egyfajta típus létezik legjobb tudomásunk szerint, tehát túl sok választási lehetőség sincsen. 1Ghz-es processzor és DDRII-533 768MB memória a lelke a kütyünek, amely elegendőnek mondható, de ne próbálkozzunk azzal, hogy zenehallgatás közben szörfözünk az interneten és csetelünk néhány barátunkkal. Belassulhat a sok programtól a gép, ráadásul komolyabb processzor vagy memóriaigényes feladatokra sem ezt használnám. A 30GB tárhely tényleg csak akkor lesz elég, ha a munkaeszközként használjuk a készüléket, komolyabb mennyiségű film és zene tárolására már kevesek leszünk. Elvileg létezik dokkoló is az eszközhöz, azonban a gyári csomagolás csak néhány kábelt tartalmaz az alapgép mellett, ezt is kicsit szegényesnek mondanám.

A készülék akkumulátora mindössze 2 órás szolid használata volt elegendő, töltés közben pedig még jobban melegedett a kütyü, így ezt hanyagolnom kellett. Ha csak a hibákat kellene felsorolnom, nem lennék gondban és sajnos a pozitívumokat teljesen elnyomták bennem ezek. Ráadásul másfélszázezer magyar forintért én többet várnék. Feleennyiért lenne ez bizony reális.