Gigabyte GSmart MW702 - ronda és finom

Hardver, sebesség, Today képernyő

A Windows Mobile 6.1 Professional operációs rendszert futtató készülék meglehetősen izmos hardvert kapott. A szíve egy 520 MHz-es Intel/Marvel XScale PXA270-es processzor, mellette 128 MB RAM és 256 MB ROM teljesít szolgálatot, adattárolásra közel 100, programok futtatására pedig 83 MB jut. Ennek a chipnek a szorzója manuálisan állítható a beállításokban, turbo módra rakva állandóan élvezhetjük a maximális órajel adta plusz sebességet, csak ilyenkor ugye a fogyasztás is megnő egy hangyányit. A sebességgel mondjuk auto módban sincs gond, a programok gyorsan elindulnak, a görgetés sem akadozik. Íme a sebességtesztek:

Az összkép elég vegyes. A Pocket PC Mark eredményei impresszívek, mindegyik teszt szép pontszámot dobott ki, ugyanakkor a kissé gyakorlatiasabb VsBenchmark nem dobált ki ilyen szép számokat, az összpontszám alig magasabb, mint a 200 MHz-es TI OMAP processzorral ellátott HTC Viváé. Kissé csodálkoztam a dolgon, ezért manulisan 520 MHz-re kapcsoltam a CPU-t, de a helyzet sajnos így sem változott. Konklúzióként talán azt lehet leszűrni, hogy maga a rendszer kevésbé van optimalizálva, de persze az is lehet, hogy a gép egyszerűen nem szereti a Virtuális Spagetti Tesztprogramot. Utóbbi mondjuk kevésbé logikus következtetés.

A kütyüre került egy amolyan "touch-os" keretrendszer, elvégre a Gigabyte sem akar lemaradni az őrületben, manapság ugyanis ez dívik. Kissé mondjuk más megoldás, mint a HTC TouchFLO, mivel nem egy permanensen futó keretrendszerről, hanem egy kézzel indítható programról van szó, mely kapott egy gyönyörű házikós ikont a Today képernyőn - hát, ez valahogy nem az igazi, de gyorsan megjegyezném, hogy többek között az Asus is ilyen megoldást használ. A dolog neve Smart Touch, és mint említettem, a házikót megbökve indul el - elsőre döcögősen, utána gyorsan, ugyanis hiába megyünk vissza a Today képernyőre, a program ott marad a futó alkalmazások között, nem eszik sok memóriát (2,21 MB), úgyhogy elfér. Apropó, Today képernyő: gyárilag jó zsúfolt, minden vacak kint van, plusz a jobb alsó sarokban van négy gyorsindító, amiket ujjal lehetetlen megnyomni. Van továbbá egy Quick Menu nevű finomság is, ez egy gyorsindító dolog, ami a jobb felső sarokba, az X gomb helyére ül be. Sajnos a programokat nem zárja le, gyakorlatilag csak egy gyorsindítója a gyári feladatkezelőnek, meg lehetővé teszi a fényerő könnyű szabályozását.

Szóval Smart Touch. Tényleg okos és tényleg ujjal-érintős, elég pofás kis cuccról van szó. Alapvetően négy képernyő található rajta, egy üres, két óra (analóg és digitális), meg egy naptár, de a felső sorban az alapvető információk (köztük az események is) állandóan látszanak, továbbá alul van egy szépen görgethető gyorsindító menüsor, ahol az ikonok sorrendjét nagyon látványosan lehet variálni, kicsit az iPhone-ra emlékeztetett a dolog. Az óra és a naptármegjelenítés mondjuk véleményem szerint tök felesleges, mert az idő amúgy is leolvasható a jobb felső sarokból, látszik, hogy nem ez a dolog lényege, hanem a gyorstárcsázó felület. Ugyanis ilyen is van, elővarázsolásához felfelé kell tolnunk az ujjunkat. A kép elég beszédes, egyedül annyi vele a baj, hogy nehéz elsőre eltalálni a kívánt kezdőbetűt, de pár másodperc alatt azért bárkit fel lehet hívni a segítségével. A normál képernyőhöz visszatérni a jobb felső sarokban lévő gombbal lehet, onnan pedig egy kattintás a Today képernyő.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!