Gigabyte GSmart G1345 - ez már összejött

Bevezető

Nehéz szülés volt ez. A Gigabyte GSmart sorozata már több olyan gépet is felmutatott, ahol a kétkártyás üzemmód okostelefonos funkciókkal párosult, ám mindezidáig ezek valahogy nem álltak össze olyan telefonokká, amelyekre mi is azt tudjuk mondani, hogy tényleg hozzák egy középkategóriás kütyü színvonalát úgy, hogy valóban mindkét SIM használható. Általában az volt a probléma, hogy valamit mindig sikerült kispórolni a hardverből, mondjuk rezisztív volt a kijelző, vagy béna a felbontás, esetleg harmatos a processzor.

[+]

A Speedshoptól azonban megjött két hete egy prototípus G1345, hangsúlyozottan nem tesztre, hanem kipróbálásra, hogy a szerkesztőség tapasztalatai alapján javíthatóak legyen az esetleges szoftveres bakik. Találtunk is pár szarvashibát, s örvendetes módon ezeket kipofozva most már a végleges verzió fetreng a boncasztalon várva, hogy ízekre szedjük. Ezt örömmel meg is tesszük, mert ha nem is hibátlan a termék, s árban sem versenyez ZTE és Huawei modellekkel, igazi hiánypótló cucc, hiszen igencsak ritka madár az olyan okostelefon, amely dual módban is tud működni.

[+]

A Gigabyte GSmart a cikk írásakor valamivel 60 lepedő fölött került be a kínálatba. Hogy ez a jövőben miképp változik az euró és a dollár forinthoz számolt árfolyamának függvényében, azt nehéz megjósolni. Az biztos, hogy mondjuk két Alcatel OT-990 összesen olcsóbb a Telenornál, mint egy GSmart, de az árkülönbség nem olyan jelentős, hogy ne lehetne ráfogni azt, hogy a kényelem miatt megéri rajta elgondolkodni. Mert hardveresen és tudásban a G1345 simán partiban van az említett eszközzel, sőt, több dologban meg is üti azt. Ráadásul Pheke-ből előbújt a kisördög is, amikor meghallotta, hogy mit nyomkodunk, és kitalálta, hogy elsődleges helyre egy mobilnetes kártyát tesz, a második fiókba egy sima SIM-et, s akkor tud netezni a telefonon, de meg is tudja osztani gép mellé. Nocsak, mire nem jó egy kétkártyás Android.

Doboz, külső

A csomagolás a korábbi Gigabyte termékek esetében sem volt problémás, a doboz most is hasonlóan néz ki. Csont fekete, arany színű feliratokkal, valójában meglepően guszta, ugyanakkor kifejezetten kompakt. Puha szivacsok között lakik a telefon addig, amíg nem veszi valaki birtokba, az adatkábel-töltő-füles szentháromság pedig külön zacskókba csomagolva fekszik a pakk alján. A headset felvevőgombos, csíptetős, két párnácskát kapunk hozzá (valljuk be: egy párnácska elég furcsa megoldás lenne), a célnak megfelel.

[+]

A készülék formaterve nem egy kiemelkedő géniusz munkájának gyümölcse, hiszen semmi különleges megoldás nincs a külsőn. Lekerekített sarkú, fekete szappan ez is, annyi minimális játékkal, hogy az alsó részen akad egy lecsapott felület, amitől hosszabb ugyan a telefon, de jobban kézreállnak a kijelző alatti érintőgombok. Merthogy ezekből négy darab is van, híváskezelő billentyűk – mint az androidos készülékeken általában – nincsenek. A kijelző felett fényérzékelő és távolságszenzor található, előlapi kamera tehát nincs.

[+]

A készülék oldalán végigfutó ezüst keret bal felől teljesen sima, a telefon másik oldalán viszont számos gomb és ajtócska bújik meg benne. Legfelelül a hangerőt szabályozó billentyűpáros ücsörög, lentebb egy kissé nehezen nyitható ajtó mögött bújik meg a microSD, amely gyárilag 2 gigabájtos. Még lentebb a kamera gyorsgombja fedezhető fel. A GSmart alján van a microUSB csatlakozó, tetején a 3,5 mm-es jack dugasz, illetve a kijelző lezárásához és feloldásához szükséges kezelőszerv.

[+]

A hátlap nem túlzottan ingergazdag, csak a kamera oldja valamelyest a sötétszürke plasztik hegemóniáját. Az öt megapixeles optika mellett aprócska villanó is helyet kapott. Lehántani elég nehéz a G1345 hátlapját, ha sikerrel járunk, akkor az akkumulátor kiemelése után hozzáférünk az egymás fölé rámolható SIM-ekhez, alulra megy az elsődleges, a másik a tetejére fog ülni. Ez egyébként egyáltalán nem mindegy, ugyanis 3G hálózatokra csak az egyes számú kártyával fogunk tudni fellépni. Az általános összeszerelési minőséggel nincs baj, az anyaghasználat olcsó, de nem bántó.

Hardver, menü

Tesztkészülékünk ugyan nem a felsőbb kategóriás okostelefonok mezőnyében versenyez, de nincs szégyellnivalója. A burkolat alatt a Qualcomm jól ismert MS7227-es processzora dobog, ennek is a „T“ verziója, ami azt jelenti, hogy 800 MHz-re húzták fel. Ez arra vidáman elég, hogy az Android 2.3.4-es verziója, ami a gépen dolgozik, gördülékenyen tegye az alapfunkciók kapcsán a dolgát. Nyilván dob a dolgokon az integrált Andreno 200-as GPU és a fél giga RAM és ROM is, tehát összességében a hardverre nem lehet komoly panasz, ha nem várunk el tőle fullHD videolejátszást, vagy durva 3D játékélményt.

[+]

A kijelző 3,5 inches, felbontása HVGA, azaz 320x480 pixel, kapacitív, s természetesen TFT. Direkt napfényben elvérzik, ezt még így szeptember vége felé is meg tudtam állapítani a patent időjárásnak köszönhetően. A kijelzőn megjelenő felhasználói felület viszont egyáltalán nem a szokványos, a Gigabyte-nál nyilván úgy gondolkodtak, hogy ha a két SIM miatt egyébként is hozzá kell nyúlni a rendszerhez, akkor csinálnak valami egyedit.

Bekapcsolás után kell egy kis idő (úgy 20-25 másodperc), mire mindkét kártya megtalálja a maga hálózatát. Ha ehhez PIN-kódokat kell beütögetni, akkor több is. Ha felálltak a SIM-ek, annak több jele is van: egyrészt a főképernyőn két operátori kiírás lesz látható, a fenti állapotsávban pedig kettő darab térerőkijelzés ücsörög majd, kis egyessel és kettessel megjelölve. Más jele első blikkre nincs a kettős működésnek, egészen addig, amíg el nem kezdődik a használat. Minden hívás előtt fel fog ugrani egy ablak, amelynél két virtuális hívásindító gomb van, nyilvánvaló, hogy itt dől el, hogy melyik kártyáról indul a hívás. A tárcsázóképernyőnél nincs ilyen opció, ott ugyanis már maga a felület is két zöld gombbal készült, a felugró ablak leginkább a híváslistából és a névjegyzékből kezdeményezett hívás esetén igényel plusz egy mozdulatot a felhasználótól. Kipróbáltuk azt is, hogy mi van, ha az egyik kártyán megy a duma, ilyenkor a másik lelép a hálózatról és elérhetetlen. Ha az elsődleges kártyán netezünk, akkor bejön a hívás a kettes számú SIM-re, de a beszélgetés ideje alatt a mobilnet megáll, majd a hívás végeztével 10-15 másodperc után újra összeszedi magát és folytatja a működést.

A kezdőképernyő gyárilag öt oldalas, ezt nem is lehet módosítani. Vagy lapozgatunk a kis kezünkkkel, vagy pedig az alsó sáv két belsőbb részét böködjük lelkesen oldalváltáshoz. A felrámolható widgetek között a szokásos, androidos cuccokon túl egyedi okosságok is vannak, például a zenelejátszó alkalmazása, vagy mondjuk a barátainkat mutató dobozka. A Gigabyte egyfajta védjegye a GSmart feliratú analóg óra, amelyre rábökve ébresztés is beállítható. Háttérkép bármi lehet, természetesen élő háttér is választható, nem lassítja szignifikánsan a készülék működését.

Hogy a sebesség megítélése ne csak érzésre menjen (illetve a fenti videó alapján), ezért az ismertebb programokkal ki is mértük a teljesítményt, az alábbi táblázatban összefoglalva, néhány konkurens termékkel összehasonlítva publikáljuk ezeket:

Alapfunkciók

A névjegyzék a szokásos módon épül fel, de a keresés egyedi. A lista bal oldalán ugyanis az ABC betűi sorakoznak, ott valamelyikra kattintva rögtön kevesebb marad, mert csak azokat a maradék betűket listázza fel a rendszer, amelyeket beütve még van találat. Kicsit olyan ez, mint amikor az iGO-ban az ember utcát keres, fokozatosan csökken a megnyomható betűk száma. Nem tudtam ennyi idő alatt eléggé hozzászokni ahhoz, hogy azt mondjam, hogy ez így sokkal szofisztikáltabb, mint kezdőbetűre görgetni az oldalsó sávval, de lehet, hogy több ezer kontakt esetén gyorsabb. Mindkét SIM-ről érdemes bemásolni a neveket a belső memóriába, ellenkező esetben örökké az opciók között elérhető „SIM kezelő“ menüpontot kell nyüstöljük.

Nagyon érdekes a közösségi szolgáltatásokat kezelő megoldás. Egy Emberek nevű menüpont vezet ide. Itt először a saját adatainkat adjuk meg (nem tudjuk, hogy miért), utána tudunk „barátokat“ felvenni. Itt egyszerre több jóember is választható a névjegyzékből, a Facebookról, a Twitterről, vagy a YouTube-ről, esetleg a Piacasáról. Ha megvan a hőn áhított adag, akkor mindenkinél egyenként összeköthetjük az illető különböző közösségi ténykedéseit. Az így összeállított listánál látszik, hogy jött-e frissítés, az egyes emberekbe belelépve pedig egy elég látványos felületen váltogathatjuk, hogy az adott ember milyen irányú frissítséseit szeretnénk látni, felül pedig a többiekre ugorhatunk át. Abszolút logikus, működőképes, jól használható alkalmazás kerekedik így ki a dologból.

Az üzenetkezelésnél a Gigabyte nem nagyon nyúlt a gyári Androidhoz, bár a billentyűzet saját gyártmány, s én speciel nem nagyon szerettem. A QWERTY nézetnél nincsenek meg az alapvető írásjelek, ahhoz át kell kapcsolni a Sym gombbal egy másik nézetre. A tesztkészülékből ráadásul hiányzott a magyar karakterek támogatása, ami miatt az ékezetekről le kellett mondanom, ez remélhetőleg csak szoftver kérdése, amit a boltokba kerülő daraboknál orvosolnak a fejlesztők. A levelezéssel nincs gond, itt is a gyári felülettel találkozhatunk.

A naptár szintén nem mutat fel extrákat, mint ahogyan a számológép sem. A hangrögzítő is a szokásos, stopper, visszaszámláló gyárilag nincs, de a Market jó terep arra, hogy ilyesmivel bővítsük a funkcionalitást. Hiányzik a dokumentumkezelő is, nincs zseblámpa, pedig a kamera mellett van villanó, a vekker viszont jól működik, ha megbékélünk azzal, hogy a telefon kikapcsolt állapotában nem riaszt. Az esetleges további segédprogramok összeválogatásában segít a Legjobb választás nevű ikon, amely a népszerű androidos programokra mutat a Marketen. Itt például kínálgatja az Astro filekezelőt, ami azért furcsa kicsit, mert a készüléken gyárilag is fent van két erre szolgáló alkalmazás.

Multimédia

A kamerával óvatosan kell bánni. Nem azért, mert megsértődik és megharagszik, hanem azért nagyon biztos kéz kell hozzá. Autofókuszos ugyanis a kicsike, de elképesztően lassú az exponálás, ráadásul előbb jön a hangeffekt, mint ahogyan a kép elkészül, ezért aztán érdemes kitartani még pár másodpercig, hogy ne elmosódott és homályos felvételek kelektezzenek. Vagy húsz képet lőttem, ebből az a hat kerül ide, ami értékelhető. Komolyan úgy éreztem, hogy egy EDOF megoldással is jobban jártunk volna.A beállítások száma minimális, a gyári felületet kapjuk itt is, nincs túl sok opciónk.

Ha viszont sikerül egy képet elkészíteni, akkor az eredmény nem is szörnyűséges. Sötétebb környezetben kivérzik az optika, de ha ideálisak a fényviszonyok akkor vállalható a produkció, közelre is képes fókuszálni a szerkentyű, a zaj sem horrorisztikus, egyedül az érzékenységen kéne valamit állítani, mert a világos részek hajlamosak a beégésre. A videót nem érdemes erőltetni, 352x288 pixel a felbontás, a képminőség elég felejthető, egy rövid felvételt azért feltöltöttem ide.

Zenei téren nincs semmi extra, a gyári lejátszót kapjuk meg, amely elbolbogul az albumborítókkal, van benne ismétlődés, ID3 tagekre való rendezés és véletlenszerű lejátszás. Equalizer nincs, kihagosítva kissé vérszegény a produkció, a gyári fülessel az „elmegy“ kategóriába sorolható. Örömteli, hogy van FM-rádió, amely RDS-sel is fel van vértezve, működtetéséhez headset szükséges. Az általános beszélgetési hangminőséggel nem volt különösebb gond egyik kártyánál sem, néha picit szakadozott egy rövid ideig, de ez betudható, a nem teljesen végleges szoftvernek és elég ritkán produkált ilyesmit a ketyere.

Adatátvitel

Androidos modell révén az alap elvárásokat könnyedén hozza a GSmart, azaz HSDPA és WLAN természetesen akad. A böngészőben gyárilag nincsen flash támogatás, s nem is sikerült a Marketből ilyesmit ráküldjek, úgyhogy komolyabb haxolás nélkül ez marad. Viszont egyáltalán nem lassú a tempó, alapvető böngetésre teljesen megfelel a kütyü. DLNA nincs, HDMI-t ne várjunk, a wireless netkapcsolatot viszont stabilan tartja, az érzékenység is rendben levőnek tűnik.

Géphez adatkábellel köthetjük hozzá a készüléket, van neki saját szinkornizációs szoftvere, amit a belső memóriából telepíthetünk fel. Nem hiányzik a Bluetooth, amely sztereó hangátvitelre is alkalmassá teszi a masinát, s természetesen a GPS is az eszköztár része, bár elsőre elég nehezen fog pozíciót, de ha megvan, akkor nem veszti el azt. A hátlap alá 1500 mAh teljesítményű akkumulátort pakoltak a mérnökök, ez emberes, s meg is hálálja magát. A GSmart 1345-öt ugyanis még akkor is csak kétnaponta kellett töltenem, amikor mindkét kártya a helyén volt, neteztem, leveleztem, online közösségi életet éltem, s persze telefonáltam. Ezért jár a vállonveregetés.

[+]

Összegzés. Nehéz helyzetben vagyok, mert tudom, hogy 65 ezer pénzért milyen más androidos gépeket lehet beszerezni. Mondjuk Xperia minit, vagy Galaxy Ace-t, esetleg Optimus One-t, más platformokat idecitálva ott van az Optimus 7, vagy éppen a Wave II. Ezek mind-mind jobb telefonok, legalábbis a hardvert tekintve, de egyikük sem bír el két SIM-mel. És igazából nem is nagyon találni hasonló okostelefont, a ViewSonic ígérgette a V350-et már egy ideje, de azóta is várjuk, más pedig nem focizik ezen a grundon. A Gigabyte korábbi próbálkozásaival nem feltétlenül érdemes kikezdeni, mert valahogy egyik sem állt igazán össze, ez a modell viszont kiegyensúlyozott szolgáltatáskínálattal bír, teszi a dolgát, működik, üzemel, nem idegesítő, nincsenek komoly hibái a fotózás sebességét kivéve. Viszont korrekt a közösségi szolgáltatások integrálása, egyértelműen működik a dual SIM mód, egy Angry Birds vidáman elfut rajta, a szintetikus tesztekben sem ér el gyenge eredményt: abszolút használható a mindennapok során, tud mindent, amit egy átlagos felhasználó egy okostelefon kapcsán elvár. Két nagyon olcsó okostelefon még együtt is kedvezőbben jön ki, két hasonló hardverrel szerelt vas már nem nagyon. A kényelmi faktort nem lehet forintosítani, akinek mindenképpen dual SIM Android kell, nagyon nem fog tudni mást választani. Lehet, hogy kihozható mindez olcsóbban is, csak éppen más még nem próbálkozott ezzel a vonallal, pedig egy Samsungnak vannak hagyományai ezen a területen. Így aztán nehéz is mihez mérni a készüléket, nálam az a végeredmény, hogy akinek pont arra van szüksége, hogy kétkártyás androidos gépre tegyen szert, valószínűleg nem fog csalódni, másoknak meg úgysem érdekes. Egyedisége és a végre jól összerakott szoftvernek és hardvernek köszönhetően megjutalmazom a készüléket egy Tetszett plecsnivel.

Gigabyte Gsmart G1345

Bog

A tesztkészüléket a Speedshop biztosította, köszönjük! Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Gigabyte GSmart G1345

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	120 x 62,5 x 13,9 milliméter
	Tömeg	123 gramm
	Színvariációk	fekete
	Kijelző
	Kijelző átlója	3,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	320 x 480 pixel
	Kijelző típusa	kapacitív TFT-LCD érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely / RAM	512 MB / 512 MB
	Memória bővíthetősége	microSDHC (gyári: 2 GB)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/2100 MHz (csak SIM1)
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 7,2 Mbps / 2 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (A2DP)
	WiFi	802.11b/g, tethering
	NFC	nincs
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS vevő	van
	Alapfunkciók
	Profilok	némaüzem
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android OS 2.3.4
	Processzor	800 MHz-es Qualcomm MSM7227T
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	letölthető
	Valutakonverter	nincs
	Extra szoftverek	Emberek (social), File Explorer, SIM kezelő, GTalk, Maps
	Multimédia
	Fő kamera	5 megapixeles, autofókuszos, ledes villanófény
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van (CIF)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1500 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	115 óra
	Beszélgetési idő	4 óra 30 perc
	Egyebek
	3,5 mm-es headet csatlakozó, dual SIM, dual standby