Gigabyte GSmart G1317D Rola - egyelőre unikum

Bevezető

Pár éve, amikor a kínai gyártók után a Samsung nagy tempóban beszállt a duplakártyás mobilok bizniszébe már lehetett sejteni, hogy ha bejön a koreaiaknak a lépés, akkor többen is követni fogják őket. Így is lett, azóta számos cég kínál kettő SIM-mel működő telefont, de ezek zöme az átlagos tudású mobilok kategóriájába tartozik. Mostanában kezdenek felébredni a gyártók, hogy ha már az okostelefonok ennyire menők, akkor nem ártana itt is nyújtani valami hasonlót.

[+]

Nem a Gigabyte ébredt ugyan elsőként, hiszen a ViewSonic és az Acer is rádurrant már erre a vonalra, de tény, hogy ezt a terméket magyar garanciával, itthon, függetlenül meg lehet vásárolni. Hozzánk a Speedshop hozta a dobozt, összesen három GSmart is járt az elmúlt hónapban a kezemben, az első még nagyon prototípus állapotban leledzett, a második sem volt az igazi, a harmadik már véglegesnek tekinthető. Arra jó volt ez az időszak, hogy volt időm beleszokni a Gigabyte által fabrikált telefon világába. Ugyanakkor nem mondom, hogy ez a világ maradéktalanul magába szippantott volna.

[+]

Érdemes az elején leszögezni, hogy a G1317D egy olcsó árfekvésű cucc, jelenleg kicsivel 50 lepedő alatt alakul a független ára. Ez azonban azt is jelenti, hogy nem egy Galaxy S II szintű készülékről beszélünk, hanem az androidos kínálat alsóbb szintjéről. Miután azonban minden andoridos gépnek teljesítenie kell egy szintet, ezért persze a fontos funkciók mind benne is vannak a Gigabyte üdvöskéjében, csak éppen két SIM-et is kezel.

Külső

A készülék doboza aprócska ugyan, de elég sok tartozékot rejt. A szokásos dolgokon felül (töltő, adatkábel, füles) ugyanis találhatunk egy stylust is a csomagban (ami előrevetíti, hogy a kijelző rezisztív), illetve egy memóriakártya is a pakk része, amely 1 gigabájtos méretű.

[+]

A telefon aprócska jószág, lekerekített sarkokkal, erősen műanyagból. Az előlapot a 3,2 inches kijelző uralja, amely valóban rezisztív, betekintési szöge átlag alatti, felbontása pedig 240x400 pixel. Igen, ezek nem túl acélos dolgok, de tesztkészülékünk az 50 ezres árkategóriában óhajt labdába rúgni, illetőleg ugyebár rögtön két labdába is. A kijelző alatt négy érintésérzékeny gomb sorakozik, a szokásos androidos eszköztár manifesztációi ezek.

[+]

Felül 3,5 mm-es jack csatlakozó figyel, mellette a bekapcsoláshoz, illetve a kijelző zárolásához és feloldásához szükséges gombocska kapott helyet. A telefon jobb oldala elég ingerszegény, bal felől leljük meg a hangerőt szabályozó billentyűket, illetve a microSD bővítőnyílását, amit semmiféle ajtó nem véd a szennyeződésektől. Kicsit lentebb a kamera exponálógombja fedezhető fel. A készülék oldalain ezüstös sáv fut körbe, hogy ne legyen annyira unalmas az összkép.

[+]

A hátlap egyszerű, a szürke plasztiktenger sivásrágát a kamera megoldása oldja fel kissé, itt ledes vaku is található. A burkolatot leszedni körömpróbáló művelet, de ha sikerül, akkor hozzáférünk az akkumulátorhoz, illetve a két SIM-hez, amelyek egymás fölé csúsztathatóak. Az összeszerelési minőséggel nincs komoly gond, az anyaghasználaton érezni, hogy olcsó eszközzel van dolgunk, de nem bántóan gagyi az összkép.

Hardver, menü

A Gigabyte kétkártyás jószága nem egy Igazságos Izomtibor. A burkolat alatt a Qualcomm MSM7225-ös processzora dobog, egyes források szerint van hozzá Adreno 200-as grafikus GPU, szerintünk baromira nincs. Az 528 MHz-es processzor ma már az abszolút lowend vonal képviselője, a nemrég tesztelt, 20 lepedős Vodafone 858-ban is ez a CPU dolgozik, csak éppen ott felturbózták 600 MHz-re az órajelet, hogy azért annyira ne legyen gáz, bár körülbelül annyit ért ez, mint halottnak a beöntés, s ez itt sincs másképp.

A 256 MB RAM nem túl masszív, duplaennyi ROM áll rendelkezésünkre, erre az egészre ugrik fel az Android 2.2 némiképp módosított verziója. Azért módosított, mert egy-két helyen a Gigabyte belenyúlt a szoftverbe (s vannak egész jópofa megoldások), illetve a dupla SIM miatt egyébként is kellett valamennyire farigcsálni a felületen. Az biztos, s ezzel nem árulok el különösebb titkot, hogy a Gigabyte G1317D elég lassú, döcögős, nyögvenyelős tempóra képes csupán. Igazából a rezisztív kijelző miatt annyira nem érzi az ember ezt a szaggatást, mert úgyis izomból és/vagy körömmel dolgozunk a felületen (ki az aki stylust visz magával akkor, ha a készülékben ezt nem tudja elrejteni?), de azért ez a produkció messze van a mai középkategória teljesítményétől. Mellesleg a cucc védelmében annyit érdemes tudni, hogy az alapfunkciók tekintetében nem vészes a helyzet, a kezdőlapok közötti váltás egyáltalán nem tragikus, a menü görgetésénél azonban masszívan szaggat a gép.

Bekapcsolás (ami elég lassan történik) után jó kétkártyás mobilhoz méltóan szépen látjuk mindkét térerőkijelzést, illetve operátori feliratot is. Mivel az Android rendszerű telefonoknál nem jellemző, hogy lennének híváskezelő gombok, így az ilyen jellegű változtatásokat az érintőképernyőn figyelhetjük meg. Ha mindkét kártya benne van a készülékben, akkor minden hívás előtt felugrik egy ablak, ahol kiválaszthatjuk, hogy melyik SIM-ről indítjuk a beszélgetést – s sajnos nincs olyan beállítás, ahol alapértelmezett kártya lenne választható. A híváslista ömlesztett, de minden bejegyzés mellett ott van, hogy melyik SIM szerepelt a műveletben, a kártyák nevei pedig átírhatóak – hátha így könnyebb őket megkülönböztetni. Ugyanilyen módon történik az SMS kezelése is.

Az viszont biztos, hogy 3G kommunikáció csak az elsődleges kártyán létezhet, érdemes tehát azt a SIM-et tenni az elsődleges helyre, amelyiken nem gond, ha képződik adatforgalom, hiszen az Android rendszer ezt igényli. Persze le lehet ezt is tiltani, de akinek nincs ilyesmire szüksége, az talán jobban jár, ha inkább duplakártyás nem okostelefonra ruház be, ilyeneket is mutattunk már be bőven. Hangminőség kapcsán végre elmondhatjuk, hogy GSM hálózatot használva mindkét SIM esetében teljesen rendben van a helyzet, olykor azonban a 3G-re csatlakozva torz tud lenni a készülék, de ebben az esetben is csak a másik fél panaszkodik néha, a mi oldalunkon nem észlelhető semmi probléma. Sajnos a tesztkészülék néha minden kommentár nélkül eldobta a SIM1-hez kapcsolódó hálózatot, nagyon bízom benne, hogy ezzel csak én szívtam napi szinten.

[+]

A kezelőfelülethez csak szőrmentén nyúlt a Gigabyte, némiképp átfazonírozták a kezdőoldalt, van néhány saját widget (például a két kártya között váltható, hogy adatkommunikácó melyiken történjen), picit piszkálták a névjegyzéket, de semmi egyéb extrával nem bolondították meg a rendszert.

Alapfunkciók, szoftverek

A névjegyzéknél rögtön feltűnik, hogy fabrikáltak a mérnökök, a lista mellett balra ugyanis kezdőbetűk sorakoznak, amelyeket megnyomva rögtön szűr is a szoftver, s második betűnek már csak az elérhetők közül választhatunk. Ez egész hatékonyan működik, ami nem is baj, mert görgetni nem egy kéjhömpöly. Természetesen mindkét SIM-ről importálhatóak a kontaktok. Az üzenetkezelésnél funkcionálisan megvan minden (SMS, MMS, e-mail), a gombsor angol kiosztású, de kérhetünk mobilos elrendezést is. A kis kijelző miatt a gépelés elég nehézkes, ilyenkor jöhet(ne) jól a stylus. Itt már érezni, hogy az MSM7225-ös proci nem egy erőgép, a kép elforgatása, de egyáltalán: a virtuális gombsor kirajzolása is irtóra lassan történik.

Extra szoftverek kapcsán nem vagyunk túlságosan eleresztve, de azért van néhány apróság. Egyrészt a People nevű alkalmazás érdemel figyelmet, ami egy helyre gyűjti ismerőseink közösségi oldakon kifejtett tevékenységeit, az apró gond az, hogy ezt egy külön szolgáltatáson keresztül óhajtja megtenni, amire regisztrálni kell, s az ember bizony szkeptikus az adatvédelem kapcsán, de lehet, hogy csak én parázom túl a dolgot. Tény, hogy más gyártók meg tudják az ilyesmit oldani külön regisztráció nélkül is.

SIM Manager névre hallgat a következő extra alkalmazás, ehhez nagy reményeket fűztem, hogy majd biztos valami extracool okosság lesz, amivel szerteszét paraméterezhetjük a kártyákat, de erről szó nincsen, egyszerűen kapunk egy listát a kártyákon szereplő kontaktokkal, aztán lehet másolgatni erre-arra, ennyit tud. Az extrák listáját gyarapítja egy fájlkezelő és egy hangrögzítő, s ezzel vége is a mókának, pedig valami Office doksikat kezelő applikáció még illdomos lett volna.

A naptár, a vekker, az e-mail kliens, az időjárási előrejelzés, illetve a YouTube kliens a szokott módon üzemel, de van egy Best Choice nevű menüpontunk is, amely egy listát dob fel arról, hogy mit érdemes a Marketről letölteni és nini, első helyen a Documents To Go-t ajánlgatja bőszen, édes. Ráadásul ez a lista – ha jól észleltem – nem frissül sehonnan, a Gigabyte egyszerűen rábízza a felhasználóra, hogy okosítsa ki kissé a gépét, gyárilag nem szórakoztak ilyesmivel.

Multimédia

Nyilván nem számítottam túl sok frenetikus produkcióra a hátlapra rámolt három megapixeles, autofókusz nélküli kamerától. Van mellette egy led villanó is, ami mondjuk két-három méteres távolságra még valamelyest talán elég, de a szoftver nem nagyon tudja előre feldolgozni, hogy itt most más jellegű fény fog keletkezni, ezért túlexponál, minden kicsit fehér ködben úszik, pedig ugyanez a szoftver kapcsolgatja a vakut is, tehát nem lett volna olyan nagy művészet megoldani. A kamera beállításaihoz nem nyúltak a mérnökök, ugyanaz a néhány opció érhető el, mint az alap Android esetében.

A fent elterülő tesztképek megfelelnek a nem létező elvárásoknak, életlen, homályos, de zajos alkotásokat produkál a telefon. Visszanézegetéskor aztán tényleg megérezhetjük, hogy a GPU nélküli MSM7225 baromira nem arra lett kitalálva, hogy bármiféle grafikus művelettel kápráztasson el, multitouch nincs (rezisztív kijelzőn nem jellemző), a fotókkal történő zsonglőrködés igen nyögvenyelős. Videót VGA felbontásban képes rögzíteni az eszköz.

A zenelejátszós sem piszkálta a Gigabyte, a gyári androidos felület köszön vissza, amely szűri a számokat előadó és album szerint, mutat albumborítót, fut a háttérben, de equalizer például nincs benne. Van viszont FM-rádió, amelynek működtetése füles használatát kívánja meg, ez viszont elég csecse, tud RDS-t, gyorsan talál állomásokat, könnyű kezelni. Nagy kár, hogy a készülék beépített hangszórója igen harmatos, fülessel nyilvánvalóan nincs gond.

Adatátvitel, akkumulátor

Az elsődleges kártyával HSDPA technológiát is igénybe vehetünk, a kettes számú SIM maximum GPRS-re képes. Mivel a jószágon Android található, ezért nem hiányzik a Bluetooth (2.1 A2DP), illetve WLAN is akad. Géphez microUSB csatlakozón keresztül köthetjük a telefont, s persze nem hiányzik a GPS sem. Ez utóbbival kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy meglehetősen hamar talál jelet, s tartja is azt – gyorsabban magára talált, mint mondjuk a Nokia X7. Az USB csatlakozásnál viszont valamiért nem hajlandó a memóriakártya tartalmát mutatni, ami miatt körülményes az adatok átmozgatása.

[+]

A böngésző szintén az alap Android alkalmazás, de a Marketről letölthető más is. A sebességtől nem kell csodákat várni, flash nincs, a nagyítás és az elforgatás igen darabos, nyilván nem ezzel fogunk a 240x400 pixeles felbontás mellett éjjel-nappal netezni, de szükség esetén megteszi. A hátlap alatti akkumulátorról nem tudok túlzottan pozitívan nyilatkozni, ha mindkét SIM hálózaton van, akkor bizony rendesen merül a cucc, kis szerencsével kibírja két napig, de egy ilyen – viszonylag alacsony tudásszintű – készüléktől ennél én bizony többet vártam volna.

[+]

Összegzés. Miután sok egyéb kétkártyás Android telefon nincs a piacon, ezért a Gigabyte G1317D mindenképpen unikum. Hamarosan azonban lesznek más alternatívák, csak éppen az a kérdés, hogy mikor, s pontosan mennyiért. Az 50 ezer forintos bruttó ár nagyjából rendben van annak fényében, hogy mondjuk szinte ugyanilyen hardverrel a Huawei U8500 egy SIM-mel kerül feltöltőkártyával együtt 33 ezer magyar valutába, de azért lehetne kedvezőbb is. Sajnos a nálam járt telefon nem mindig működött úgy, ahogyan azt elvártam volna, bár ha baja volt, akkor mindig az elsődleges kártyával problémázott, nem kizárt, hogy a viszonylag régi SIM-emet nem szerette igazán. Ha viszont összeáll, akkor kellemes megoldás lehet azoknak, akiknek valamilyen ok miatt két SIM-mel kell élniük, s mégis okostelefonra vágynak. Mindazonáltal plecsni most nem jár, egyrészt a tesztkészülék furcsaságai miatt, másrészt pedig úgy véljük, hogy ma már minimum egy MSM7227 és egy kapacitív kijelző kellene legyen az alap akkor, ha nem a nagyon-nagyon olcsó kategóriáról beszélünk, márpedig a G1317D ennél egy kicsit fentebb van árban.

Bog

A tesztkészüléket a Speedshop biztosította, köszönjük! Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Gigabyte GSmart G1317D Rola

	Általános
	Technológia	GSM / UMTS
	Méret	113,5 x 60 x 13,3 milliméter
	Tömeg	116 gramm
	Színvariációk	fekete, fehér
	Kijelző
	Kijelző átlója	3,2 hüvelyk
	Kijelző felbontása	240 x 400 pixel
	Kijelző típusa	Rezisztív TFT
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	korlátlan
	SMS memória	korlátlan
	Belső memória	256 MB RAM / 512 MB ROM
	Memória bővíthetősége	microSD (SDHC) (gyári: 1 GB)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 3,6 Mbps / nincs
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.0 (A2DP és EDR)
	WiFi	802,11 b/g
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS vevő	van
	Alapfunkciók
	Profilok	nincsenek
	Vibra funkció	van
	Kihangosás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 2.2
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	vannak
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	Facebook, Twitter, Documents To Go, Fájlkezelő
	Multimédia
	Fő kamera	3,15 megapixeles, fixfókuszos, led vaku
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1260 mAh-s Li-Ion
	Készenléti idő	115 óra
	Beszélgetési idő	6,5 óra
	3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, tethering, dual SIM