Bevezető

Pár éve tipikus jelenet volt random fővárosi kereszteződésben, hogy kilőtt a lámpánál valami öreg verda, és akkora füsttel terítette be a mögötte dekkoló kerékpárost, hogy csípőből cenzúrázta izomhajtás-pajtás előnytelen ujjmutogatását. Bár több a kerékpározásra kijelölt út, kevesebb szmog mostanság legfeljebb a koronavírusjárvány mellékhatása miatt van, de azért jó látni, hogy egyre gyakrabban halad el egy villanyautó és motor, esetleg e-bike és pedelec az utakon, bár a forgalomban szlalomozó tini-rollereseknek nem ott lenne a helyük. A fővárosi közlekedés lassan zöldül és a szabályozás is le van maradva a trendekhez képest, de talán jó irányba halad a dolog.

Az apró kerekű Fiido D3 tavalyról [+]

A közlekedési attitűd nyilván fejlődhet – például ne hajtson a bicós a járdán, hacsak az úttest mellette közlekedésre alkalmatlan, és akkor se lépje túl a 10 km/h sebességet. A gyalog-kerékpárutak 20-as és a kerékpárutak 30-as sebességkorlátját se mindenki tartja be, ahogy 40 km/h fölött sem látni mindenhol sisakot lakott területen kívül. Nyilván az 50-es korlátot kevesen lépik túl két település között, ha viszont akad elektromos rásegítés, mindjárt könnyebb szabályt sérteni. Itt jön képbe a pedelec, amely olyan kerékpár, amelyet emberi erő hajt, és legfeljebb 300 watt teljesítményű elektromos motor segíthet be 25 km/h-ig.

A Fiido D11, friss valójában [+]

Na, ezzel nem fogunk száguldozni, nagyobb teljesítmény és sebesség, illetve önálló hajtás és gázkar esetében pedig már segédmotoros kerékpárról beszélünk, olyan előírásokkal, mint a biztosítás, a jogsi vagy a sisak. Éppúgy ezen kategóriába esik ma egy komolyabb teljesítményű speed pedelec, mint a tavaly nálunk járt Fiido D3 és a most beesett D11 e-bike. Hiába ugyanis az utóbbiak 250 wattos motorja és 25 km/h-ig tartó rásegítése az uniós előírásoknak megfelelően, ott a gázkar, és felpörög mindkét járgány lábmozdulat nélkül 24 km/h-ra 80 kilóm alatt. No, ezt a fajta járművet kiszedheti a forgalomból a rendőr, ha nem felel meg minden előírásnak, és a szondáztatás is vezethet meglepett kerekeshez.

Balra az új, jobbra a régi bringa [+]

Lesz dolga a jogalkotónak, hogy körültekintőbben letisztázza a sokrétű elektromos hajtású/segítésű eszközök helyzetét és főleg a rollerek kérdéskorét, mindenesetre, ha több tízezer ember vált zéró kibocsátású közlekedőszerkezetre, és kulturáltan, szabályszerűen használja, abból a helyi levegőminőség és forgalomsűrűség csak profitálhat. Pedelec és e-bike vásárlásakor nyilván szóba jöhet egy hazai kerékpár- vagy egyéb sport- és márkabolt, és bizony elég horrorisztikus összegek szokták lelohasztani a lelkesedést, ha motoros kétkerekűt néz ki újonnan az ember.

Járványhelyzetben mégis erősebb a motiváció a döntésre, persze anyagi megfontolásból ezúttal is eljuthat az érdeklődő a kínai gyártmányú nevesincs vagy feltörekvő darabokig. Ha pedig szétnéz a boldog YouTuberek között, akik egy jó anyagért cserébe megtarthatják a tesztverdát, minden szépnek és naposnak tűnhet. Mi is egy ilyen webshoptól, a Geekbuyingtól kaptuk a D11-et tesztkörre, és vásárlási kuponkodókat is biztosítunk a cikk végén az akcióban 310 ezer forintos, utána pedig 400 ezer forintos Fiido újdonsághoz. Ám elég bőséges lesz a kritikalista, hiszen közlekedő- és nem szórakozóeszközre pattantunk fel.

Külső, anyagminőség

Az európai raktárból egy hét alatt befutott a D3-nál másfél-kétszer drágább D11, és persze hüledeztünk a doboz jókora méretein, ám mégiscsak sokkal nagyobb egy monti becsomagolva – főleg, ha nem lehet félbehajtani. A D11 viszont eleve így bújt meg a pakkban, és összeszerelés (vagyis az ülés és a pedál feltétele után) is 84 x 40 x 59 centiméteres maradt összecsukva, így jóval könnyebben fér a kocsiba felmenőjénél. Szétnyitva már méretesebb, ám 148 x 57 x 110 cm-en mégsem hatalmas, olcsóbb e-bike-ok között a 18,5 kg-os tömeg pedig teljesen rendben van (létezik 30 kiló feletti darab), főleg úgy, hogy a hátsó agymotor mellett 36 voltos, 11,6 Ah-s lítium-ion akkumulátor belefért.

A D11 egész apró méretű összecsukva [+]

A telepet konkrétan a bőrnyereg alá, a rúdba pakolták, és azzal együtt lehet a vázba egy kallantyú nyitása után, 80-110 cm magassághoz igazítva becsúsztatni. Aztán újra kinyitni és megemelni, mert saját tömegünk tekerés közben újra meg újra lejjebb nyomta az ülést – kétszer, jó erővel kellett meghúzni a csat rögzítőcsavarját, hogy ugyan már, ne süllyedjen méretes hátsónktól mélyre, mert még megsértődünk.

[+]

Az alumíniumváz ügyesen benyeli a fékek, a váltók és az elektronika kábeleit, bár Szentkuti11 kolléga hamar megjegyzéseket tett a furatok és csavarok minőségére. A nyeregrúd-akkumulátorhoz a kerékpár elektronikája hátul csatlakozik – itt akad egy gomb, amelyet mindenképp be kell nyomni, hogy a D11 elektronikája feszültség alá kerüljön, és mindenképpen égni fog a piros hátsó lámpa középszerű fénnyel, villogás nélkül. Viszont féklámpaként erősebben villan, ha valamelyik fékkart működtetem, csak figyeljünk oda, hogy a kormányon a jobb oldali az első tárcsaféket üzemelteti – és akkor nem járunk úgy, mint Bog, aki ezt a hibát szerencsés kimenetelű szaltómozdulattal derítette ki.

[+]

A hátsó lámpának amúgy égnie kell, hogy a töltés meginduljon – a 42V / 2A-es doboz kábele a nyeregrúd másik oldalán, aprócska fül mögött csúszik a helyére. A Fiidónál biztos arra számítottak, hogy minden egyes tulaj, minden egyes töltés előtt kihúzza a nyerget a vázból és beviszi az akkumulátort a házba, mert olyan rövid az európai csatlakozóvégű kábel, hogy a töltődoboz a levegőben lóg, ha a nyereg mégis a bringán marad. Ez roppant idétlen, nekem egyszer se jutott eszembe a D11-et szétszedni töltésenként, a garázsban és a szerkesztőségben is vázról raktam bele a naftát. Van amúgy a csomagolásban brit adapterátalakító, a töltésre koncentráló leírás és pár imbusz- és villáskulcs.

[+]

Érdemes őket munkára fogni, mert első menetkor voltak zötyögő-lötyögő hangok, így amit lehetett, gyorsan és gondosan meghúztunk. A kerékpár összeszerelése negyedóra alatt megvan, a teljes töltés viszont hét órát vesz igénybe – kicsomagoláskor azért van a D11-ben némi nafta. A kerékpárkomputert, ha nevezhetjük annak, a kormány balján, a felső gombbal tudjuk bekapcsolni, és az LCD jól látszik sötétben vagy viharfelhők alatt – napfényes megvilágításában viszont pont semennyire. Innen vezérelhető a rásegítés mértéke, külön körön pedig a középerejű első lámpa és a roppant idegesítő hangú csengő / jajveszékelő. Az utóbbival hamar megismerkedtünk, mert amint bekapcsoltuk az LCD panelt, halkan nyivákolni kezdett, és konkrétan szét kellett szedni a lámpatestet, majd lehúzni a csengő érintkezőjét, hogy elhallgasson. Ezzel persze eggyel kevesebb kötelező kellék maradt a biciklin.

[+]

A hétsebességes Shimano váltó szabályzói jobbra kaptak helyet, akárcsak a könnyen lenyomható gázkar, amelyre, ha 10 másodpercig rátelepszünk, felengedhetjük, megy a bicó magától fékezésig. Érzésre a D3 tárcsafékjei amúgy határozottabban fogtak és gyorsabban megállt, ám városi közlekedés sebességei mellett a D11-gyel is biztonságosan tudunk lassítani, downhillre meg vegyen downhill kerékpárt az extrém sportoló. A 20”-es CTS kerekek azért természet-kompatibilisebbek a D3 megmosolyogtató apróságainál, csillapítás nélkül viszont úgy ráz göröngyös talajon, hogy a gyomor megfájdul tőle. Ezért is javallott településen és rendezettebb földutakon, murván használni az 1,75” széles kerekeket, hegyi vadulás vagy köves patakmeder helyett.

[+]

Jöjjön a következő vitapont: bár a nyeregmagasság állítható, a kormány legfeljebb saját tengelye körül forog, hogy ki-ki ideális dőlésszögben érje el a fékéket és a váltókat, és bizony nem megfelelve az emberiség átlagmagasságának, 190 cm-es termetemmel elég sután előre kellett dőljek, miután a nyerget a hatékony hajtás érdekében megfelelő pozícióba emeltem. Hosszútávon éreztem is a nyakamban az idétlen fejtartás áldatlan hatásait – én biztos, hogy nem tekernék ezzel a cuccal heti száz kilométereket. Szentkuti11 magasságához a cikkben is látható képek alapján jobban illik a D11, következzenek is a kolléga összeszerelést érintő, részletesebb szavai:

[+]

Már az első találkozásom is nagyon mókás volt a D11-gyel, a szerkesztőségben hagyott bringát kíváncsian és gyanútlanul bekapcsolva tapasztaltam, hogy sípol. Halkan, de fülsértő frekvencián, folyamatosan. Oké, valami vezetékelési hiba lehet, ezeknél a kínai cuccoknál nagyon ritkán jön össze minden forrasztás, majd megoldjuk, nézzük tovább. Felemeltem és megpörgettem a hátsó kerekét: csúnya nyolcas volt a kerékben, a motor pedig fájdalmas, káráló hangot ad, olyat, amilyet a D3-ból közel egy év elteltével sem hallok. Van egy kis hullám a féktárcsákban is, tehát nagyon nehéz úgy beállítani, hogy harapós legyen, de ne is érjen bele itt-ott kiengedett állapotban.

[+]

A váz hegesztései rettentő csúnyák, de funkcionálisan remélhetőleg nem lesz velük baj, ahogy a képen látható, sorjázatlan furatok tömkelege is csak a hozzám hasonló, kritikus felhasználók szemét bántja majd, de az funkcionálisan is aggályos, hogy a lámpát tartó konzol gyárilag felhelyezett csavarját kitekerem az első villából és ömlik a külső gumira a spén: nem vagyok benne biztos, hogy odafigyelő, kerékpárszerelésben gyakorlott felhasználó alatt is túlélne 3-4-nél több betekerést, de abban biztos vagyok, hogy ha valaki agresszíven/géppel kezdi el betekerni, és véletlenül ferdén indul meg, azonnal megsemmisítette a menetet. És persze én csak a jéghegy csúcsát kapirgáltam, el sem merem képzelni, mennyi zsír lehet az ismeretlen márkájú kerékagyakban, milyen minőségűek a tengelyek, a csapágyak és a gyorszárak - ez utóbbi tartja ráadásul a kormányt is a jól megszokott stucni helyett: ha egy ilyen kienged menet közben, tempónál abból a leggyakorlottabb bringás sem jön ki esés nélkül.

[+]

Baromi jó lenne, ha ezért a 400 ezer forintért a kínaiak olyan elektromos (tehát bárki alatt érdemi tempóval haladni tudó) bringát adnának ki a kezükből, aminek a felszereltsége legalább egy hagyományos, százezer forint körül megvehető kerékpár szintjét megüti: gondolnék itt egy szett Alivio-váltóra és hajtóműre, legalább egy Tektro-minőséget megütő mechanikus fékszettre (mert ennek nem csak a tárcsája nem tökéletes, de állításkor a munkahenger is szépet löttyen a féknyeregben, ami valószínűleg az álmoskönyv szerint sem a hosszú élet titka), és legalább egy BikeFun vagy XLC alap minőségi szintű fejcsapágyra, mert megannyi utánahúzás elteltével sem tudnék szalonképes hasonlatot mondani arra a lötyögésre, amit a márkatárs D3 előad nem túlzottan sok kilométernyi használat után. Egy tízezer forintos fülhallgató, vagy egy ötvenezer forintos telefon esetén is csúnya tanulópénz lehet a legalsó minőségi szintet megtapasztalni Kínából, ám míg amazok leginkább csak rosszul szólnak vagy béna a kijelzőjük és nem működik egy-egy funkciójuk, addig ezek közlekedési eszközök, amiknek akut hibájából csúnya balesetek történhetnek – arról nem is beszélve, hogy itt már olyan összegekkel dobálózunk, amiért a webshop vevői oldaláról nézve feltételezhetnénk példás minőséget.

Hajtás, hatótáv, verdikt

A Fiido D11 három hajtásmódot kínál: tekerd te, tekerjük együtt a 250 wattos agymotorral, vagy dolgozzon csak az elektromos hajtás a gázkarra tapadva. Az én tömegemmel, lapos úton a D11 stabilan 24 km/h-ra gyorsított e-bike módban, pár százalékos emelkedőn – a Hűvösvölgyi út legmeredekebb szakaszán – ezt nagyjából megfelezte, a Fekete István / Szerb Antal utca 10%-ot alulról súroló emelkedőihez érve pedig minden ereje elfogyott, és jöhettünk mi. Pedelec módban szerencsére kellő rásegítést kapunk, hogy jelentősebb hegymenetet egész kényelmesen letudjunk, amennyiben kellően sima a talaj.

Az LCD bent és sötétben jól látható, napfény alatt meg semennyire [+]

A három rásegítő fokozat között ugyanakkor alig érezhető a különbség, és a 3-as is legfeljebb 75% teljesítményt ad le. Amikor ugyanis a D3-at hajtom 20 és 25 km/h között, szinte észrevétlen a tekerés, 20 km/h felett a D11-en viszont érezhetően a lábunk teszi bele a hajtás legjavát. Mondjuk, a D3 apró kerekei és hatsebességes váltója miatt eleve nem lehet 25 km/h fölé gyorsulni sík terepen, míg a D11-gyel a 35 is megvan – persze ilyenkor már rég nem segít semennyit a hátsó agymotor, a szabályoknak megfelelve.

[+]

Az LCD panel négy jellel közli a töltöttség szintjét és több-kevesebb pontossággal kiírja a pillanatnyi sebességet, aminél egy jófajta GPS azért megbízhatóbb. Szintjén megjelenik a legutóbbi bekapcsolástól számolt kilométertáv, az alsó gombot hosszan nyomva pedig az összkilométerek. Embere válogatja amúgy, ki milyen módban használ egy ilyen e-bike-ot – nekem nem edzéseszköz, úgyhogy általában pedelecként tekertem vele, Bog pedig ennél is kényelmesebbre véve a figurát általában a pedálon pihentette lábait. (Persze, mert nekem aztán 5 km hegymenet jön hazafelé, ott meg amúgy is kell tekerni – Bog) (nekem is - Bone) A motor nyilván megfelel az EU-s szabályoknak, a kigyorsítás nulláról 24-re mindenesetre pár másodperc alatt megvan. Pedelec módban pedig nem kell egy teljes pedálfordulat, hogy a rásegítés meginduljon.

[+]

Nyilván egy középmotoros, komolyabb pedelec és s-pedelec jóval hatékonyabban adja le az erőt és kifinomultabb a hajtómechanizmusa, ami főleg terepen jön jól. Rázós, köves, poros emelkedőn ugyanis ki tud pörögni a D11 hátsó kereke, ha nem kap megfelelő tapadást, és a gumit bizony nem ilyen körülményekre tervezték. Esőben nem járattam meg, mert amúgy a termékleírás semmilyen IP-védelemről nem beszél, bár mondjuk Kínában létezik ugyebár az esős évszak intézménye, csak azt nem tudom, hogy arra egy Fiido hogyan reagál.

[+]

Durva talajon se zúztam, de azért Budapest és a Pilisi Parkerdő rendezettebb kerékpárútjain rendben lehet haladni vele, mínusz ugye a hiányzó csillapítás előnyei. A KMC Z7 lánc gyorsan ugrál a Shimano váltó kezelésére, viszont csörög-zörög némileg, amikor a kerékpárt rázós úton tolom. Hatos és hetes sebességfokozat között alapból bizonytalan volt a váltó, melynek igazítására Wombath szakértő kolléga vállalkozott, aki szintén nem volt elragadtatva a D11 minőségétől.

[+]

Hatótávban viszont valid a D11, főleg a 18,5 kg tömeghez és az alumíniumvázhoz képest, és bár a 100 km-es, ígért hatótávot enyhe rásegítéssel, sík terepen nem teszteltem le, lévén Buda szolgáltatta a tekerés első számú helyszínét, azért elmondható, hogy ha csak besegít a motor, hosszabb gurulás mellett is elég háromnaponta tölteni a nyeregrudat. Persze, ha a stáb néhány tagjának 250 m fölötti a lakhelye, és a hazajutás céljából minden elektromos segítséget rátol, vagy szimplán mindig hármas fokozatban kér rásegítést, a fent jelzett szám megfeleződhet. Teljesen motoros hajtással a Fiido 30-60 km közé saccolja a hatótávot, a D11-gyel még épp leküzdhető emelkedőket használva itt is a kisebbik szám tűnik a gyakorlatban megfelelőnek. Csontra lemeríteni nyilván az utolsó kilométerek kényelmetlensége miatt nem érdemes, az ilyesmit a lítium-ikonos akkumulátorcellák amúgy se szeretik.

(forrás: Geekbuying) [+]

Összefoglaló

Az a helyzet, hogy a Fiido D11 külsőre baromi megnyerő, műfajon belül nem vészesen nehéz, értelmezhetően gyorsul és kellően rásegít komolyabb emelkedőn. Ami nem okés, az viszont a 310 ezer forintos akciós és 400 rugós reguláris ár, főleg a dobozból kivéve folyamatosan sípoló csengővel (ez nyilván a mi darabunk egyéni hibája), meghúzást igénylő csavarokkal (a kerekekbe is kellett levegőt pakolni). Városi használatra és jó minőségű földútra elmegy, ingázni, tekerni egyet vagy megnyújtani az edzést/kirándulást ideális. Ám átlagos méretű embernek érdemes születni, mert 180 cm fölött a fix magasságú kormány sokaknak túl alacsony lesz. Amiért nem tudunk egy városi közlekedésre abszolút alkalmas, de összeszerelési minőségben korántsem kifogástalan kínai bicót ajánlani vagy bármilyen plecsnivel jutalmazni, az saját riválisainál magasabb ár mellett a garanciáztatatás komplikációja. Nyilván egy márkás pedelec vagy e-bike sokkal drágább, viszont hazai forrásból eséllyel megvan a szervizháttér, és ilyesmit azért lehet már használtan, értelmezhető áron kapni.

A 310/400 ezres matek sehogy se jön ki, a sárhányó például a D3-ra féláron felfért, jelen szabályozás szerint gázkarral pedig a tulaj dolga megoldani, hogy a D11 a segédmotoros kerékpárok előírásainak megfeleljen. Azt viszont tény, hogy régi montim egyszer bekerült a garázsba, és méltatlan módon azóta is ott gubbaszt, a pedelec módú használatra viszont gyorsan ráéreztem. A közvetlen egészségügyi előnyök mellett pedig a közvetett is kihasználtam: nem kellett járványhelyzetben buszra ülni és belsőégésű motort se járattam. Nem edzésnek használtam a cuccot, viszont azok táborába tartozom, akik látják a hasznát a dolognak, csak a jelenleginél pontosabb szabályozást várnak. Amennyiben ugyanis az utóbbi rendeződik, és a kellően színvonalas közlekedési kultúra is megvan, a városi zajterhelés és levegőtisztaság csak profitálhat a két kerékre váltó polgároktól – segítse őket motor, vagy hajtsa combizom.

Bone123

A Fiido D11-et a Geekbuying küldte el tesztre. Itt lehet megrendelni.
Október 15-ig az alábbi kuponkóddal 300 dollár kedvezmény kapható a készlet erejéig: GKB300D11
Utána pedig november 16-ig 200 dolláros kuponkód érhető el: GKB200D11
Illetve fut egy nyereményjáték is, amit ide kattintva lehet elérni.