Működés közben
Az eszköz tehát több dologra is használható: másolhatunk adatokat telefonról telefonra, lementhetünk adatokat egy készülékről, amiket aztán vissza is tölthetünk. Az UME36-Pro alapvetően három tárolóval tud dolgozni, a biztonsági másolatot PC-n, pendrive-on vagy SD-kártyán tudjuk tárolni, telefonról telefonra történő másolásnál viszont nincs szükség ezekre, mivel az eszközben található egy ismeretlen kapacitású belső tárhely, ami átmeneti tárolóként szolgál az épp áttöltés alatt álló adatok számára - micsoda mondat!
Az eszköz csak és kizárólag hálózati áramról tud működni, akkumulátora nincs. A kábele nagy és hosszú, egy notebook is simán megirigyelné, igazság szerint nem teljesen értem, hogy az amúgy könnyű cuccnak miért van szüksége ilyesmire, de mivel az alapvető célok között nem szerepel az, hogy a tengerparton is lehessen használni, ezt az apró furcsaságot elnézzük neki. Bedugás után a gép magától be is kapcsol, a bootolás fél percet sem vesz igénybe. A kijelző háttérvilágításának bekapcsolása után mindenek előtt megtekinthetjük a szoftver verziószámát - szoftvert egyébként pendrive-ról is lehet frissíteni -, majd az alant látható főmenüben találjuk magunkat.
A menüpontok elég egyértelműek, egyedül a Szolgáltatások nevű szorulhat némi magyarázatra: ez gyakorlatilag a jobb helyeken beállításoknak hívott valami, itt piszkálhatjuk a gép működését, innen frissíthetünk szoftvert, még nyelvet is válthatunk.
Tegyük fel, hogy szeretnénk a készüléken tárolt adatokról biztonsági mentést csinálni, mondjuk pendrive-ra. Ilyenkor a Biztonsági mentés menüpontot kell választanunk, majd meg kell adnunk, hogy milyen masináról van szó. Ehhez először a gyártót, utána pedig a konkrét típust kell kiválasztanunk, az UME kis túlzással minden létező típust támogat, az ezeréves Nokiáktól kezdve az iPhone-on át a legújabb Windows Mobile alapú HTC-kig. A típusnevek abc sorrendben vannak, egy Nokiánál mondjuk ettől eltarthat egy ideig, amíg megtaláljuk a kívánt számot.
Ha ezzel megvagyunk, ki kell választanunk, hogy a telefonmemóriából vagy a a SIM kártyáról szeretnénk adatokat menteni - természetesen mindkettőről is lehet. A SIM-et a telefonon át nem tudjuk elérni, szinkronizálás előtt ki kell vennünk és be kell tolnunk a már említett olvasóba, mely ugye a gép elején található. Ha megvagyunk, jöhetnek a tartalmak: üzenetek, telefonkönyv, képek, videók, csengőhangok, audio/zene. Ezt követően meg kell adnunk, hogy kábelt, infrát vagy Bluetooth-t szeretnénk használni (persze csak akkor, ha van választási lehetőségünk), majd jönnek az instrukciók, kábel esetén például az, hogy melyiket vegyük elő stb. Az eszköz meglepően nagy adatbázissal rendelkezik, S40-es Nokiáknál kiírja, hogy a kábel bedugása után milyen módba rakjuk azt, ráadásul még azt is tudja, hogy az egyes modelleknél a szükséges módot PC Suite vagy Nokia módnak hívják-e - a kettő ugyanis egy jelentés takar, de az egyes masinák valamiért másként írják ki. Windows Mobile esetén picit macerásabb a dolog, mivel indítás után az UME először elküld egy telepítőfájlt a telefonra, amit fel kell installálnunk ahhoz, hogy az eszköz hozzáférjen a telefonon tárolt adatokhoz. Ha mindennel megvagyunk, mehet az adatmentés/másolás/visszaállítás!
A másolási idő teljes mértékben a készüléktől függ, ha egy 2.0-s USB porttal ellátott telefonról beszélünk, akkor pár perc alatt végezni lehet több száz megabájt adattal és több ezer telefonbejegyzéssel is, de az iPhone-nál például elég lassú a másolás, másodpercenként körülbelül 30 név csurog át - az Apple készülékéről egyébként a névjegyzéken kívül nem tudunk semmit lementeni. Ha PC-s mentést választottunk, számítógépünkön el kell indítanunk az eszközhöz kapott szoftvert, mely egy gombnyomással kiolvassa az UME adatait, amiket többféle formátumba is elmenthetünk, a telefonkönyvet és az SMS-eket akár ki is nyomtathatjuk, szóval elég komoly.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
