Menü, alapfunkciók
MTK platform, mi más. A MediaTek által konstruált szoftver régi ismerősünk, a kínai készülékek zömén erre alapuló menürendszer található. Az idők során egyre kiforrottabb, egyre jobban paraméterezhető platform vált belőle, de vannak korlátai, elsősorban funkcionalitás szempontjából. Nincs például EDGE és 3G, a kamera igen vérszegény, viszont képes két kártya kezelésére, van benne Bluetooth és microSD bővíthetőség.
A menü a szokásos, az alapképernyőn két térerőjelzés, illetve két operátori kiírás fogadja a divat életstílusba fektető vásárlókat. A főmenü most tizenkét ikont számlál, ebből kilenc látható, a maradék háromhoz lentebb kell görgetnünk. A sebesség szokás szerint kifogástalan, a grafika már véleményes, ez a drappos színvilág elég kis szegényes. Nagy kedvencem az a menüpont, ahol a rácsos elrendezés helyett lehet választani rácsos elrendezést.
A névjegyzék a két SIM kártya adatain felül még 500 bejegyzés tárolására hajlandó. Az eltárolt nevekhez még videó is csatolható, és ilyenkor bejövő hívás esetén ott integet a delikvens a képernyőn. Az már más kérdés, hogy szerintem a tehetséges fejlesztők az inaktív kijelző feketeségének csillogását úgy érték el, hogy lazán nyakonöntötték a plexit valami sötétebb anyaggal, ami nem egy drága megoldás, ám azt eredményezi, hogy a napsütésben a képernyő gyakorlatilag egyáltalán nem látható.
Az üzenetírás most nem azért okoz némi riadalmat, mert mindenféle (hazánkból nézve) absztrakt nyelven jelennek meg a karakterek, hanem a gombok bizonyulnak rossz partnernek. Nyomáspont zéró, az elrendezést szokni kell, sötétben pedig tetézi a dolgot a világítás is. Nem az a baj, hogy nem jut mindenhová a kék fényből, mert objektíven szemlélve a dolgot azért valamennyi világítást minden karakter kap. Hanem az, hogy azon a négy ponton, ahol konkrétan feltör a fény, ott olyan szinten vakít, amely a környéken minden mást elhomályosít - a látásunkkal egyetemben. Pedig SMS és MMS is van, az email funkciókat az MTK platform hírből sem ismeri.
A szervezőfunkciók a szokásosak, van némi naptárszerűség, ez rendben teszi a dolgát, hatféle bejegyzés rögzíthető. Grafikailag leginkább egy épp most elkezdett torpedójátszma juthat róla eszünkbe, de legalább funkcionális. Az ébresztőóra működik, nem lehet rá nem felkelni, a szundi egészen speciális módon négy percenként köszönt ránk. A világóra megint Pekinget tekinti alapértelmezettnek, a számológép pedig alapfunkciós. Stopper és visszaszámláló nincsen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
