Mi az a battle royale?

Bizonyára sok olvasónk hallott már az úgynevezett battle royale játékokról, amelyek virágkorukat élik a PC-ken, a konzolokon, illetve újabban a hordozható eszközökön is. A koncepciót nehéz lenne pár szóval leírni, de azért meglehet próbálni, nagyjából a következőről van szó: adott egy viszonylag méretes online terület (jellemzően egy sziget), ahova ledobnak mondjuk 100 játékost, akik különféle fegyvereket és tárgyakat gyűjtögetve kell, hogy levadásszák egymást, miközben a játszható terület folyamatosan szűkül. A győztes nyilvánvalóan az utolsó túlélő lesz, ami elég ismerős lehet Az éhezők viadala (eredeti címén: The Hunger Games) regény- és filmszériából. Az elnevezés egyébként egy 1999-ben megjelent könyvből jött, Koushun Takami Battle Royale-ja nagyjából ugyanezt a koncepciót írta le, ami olyan sikeresnek bizonyult, hogy 2000-ben filmváltozat is készült belőle.

[+]

Ma pedig ott tartunk, hogy a népszerűbb battle royale játékokkal tízmilliók játszanak, a Twitch közvetítések nézőszámai az egekben vannak, az iparág pedig azzal próbálkozik, hogy az alapvetően casual játékosokat megcélzó alkotások e-sporttá válhassanak, hiszen abban rengeteg pénz van. Persze ez a dolog nem olyan egyszerű, amit a jelenleg legsikeresebbnek tartott játék, a Fortnite példája is jól mutat: hiába játszanak vele 100 milliónál is többen, ez még nem jelenti azt, hogy e-sportot is lehet csinálni belőle, hiszen ahhoz olyan játékmenetbeli változtatások kellhetnek, amelyek valószínűleg megnyírnák ezt az óriási játékosszámot. És itt nem csak a játék tempójára kell gondolni, bár ez sem egy elhanyagolható szempont, hiszen egy játék akkor lehet jó e-sport anyag, ha szórakoztatja a nézőket és folyamatosan történik is benne valami, ami jelenleg nem feltétlenül igaz a Fortnite-ra és a többi battle royale játékra. De legalább ennyire fontosak azok a játékmenetbeli dolgok, amelyek a kezdő játékosokat segítik, például beviszik a szerencsét a játékmenetbe, ami némileg kiegyensúlyozza a haladók és a kevésbé ügyesek közötti szintkülönbséget. Viszont részben pont ezek a dolgok segítették hozzá a Fortnite-ot ahhoz, hogy ilyen óriási játékosbázis legyen mögötte, illetve hogy kis túlzással minden platformon, tehát mobilon is elérhető legyen.

[+]

A Fortnite azonban közel sem azt a játékélményt nyújtja mobilon, amit mondjuk PC-n, de még csak azt sem, amit konzolon, pedig nagyon vártuk az érkezését. Egyszerűen túl összetett ahhoz, hogy pusztán egy érintőkijelző használatával jól lehessen kezelni, hiába gyönyörű a grafikája azokon a készülékeken, amelyekkel jelenleg kompatibilis, a lista ugyanis jelenleg nem túl nagy és táblagépek is alig találhatók rajta. Épp ez adta az apropót a cikkhez, elkezdtük ugyanis nézegetni, hogy melyek azok a hasonló stílusú játékok, amelyek minden androidos készüléken elérhetők, és a Fortnite-tal ellentétben már az első pillanattól a mobilokra lettek tervezve. Ehhez kapóra jött a szerkesztőségben lévő Huawei MediaPad M5 Lite is, amiről a gyártó egyáltalán nem állítja azt, hogy játékékra van optimalizálva, de van egy pár olyan szolgáltatása, amelyek ilyen szemmel nézve kiemelik a tömegből. Ráadásul az eszközt nem is teszteltük korábban, szóval kimondottan jól jött ki, hogy játszhattunk egy kicsit rajta.

[+]

A 243,4 x 162,x2 x 7,7 milliméteres kiterjedés kellemes egy 10,1 hüvelykes megjelenítővel rendelkező készüléknél, a 475 grammos tömeg pedig elsőre kicsit masszívnak tűnhet, de csak addig, amíg nem vesszük ténylegesen a kezünkbe az M5 Lite-ot, az anyaghasználata ugyanis kiváló, ebben az esetben tehát beigazolódik az állítás, hogy a súly a megbízhatóság jele. Az IPS-megjelenítő amúgy 1920 x 1200 pixeles felbontású, ez hüvelykenként 224 képkockát jelent. A rendszerchip nem csúcskategóriás, a Kriin 659 négy darab 2,4 és ugyanennyi 1,7 GHz-re skálázott Cortex-A53 maggal operál, a grafikus számításokért pedig egy Mali T830 MP2 felel, ami középkategóriás megoldás, külön izgalmas tehát, hogy a készülék képes-e akadásmentesen futtatni az Android 8.0-ra elérhető battle royale játékokat. A RAM mérete 3 GB, ami bőven elégségesnek tűnik a játszadozáshoz. Az eszköz különlegessége, hogy négy darab (!) Harman Kardon hangszóró került bele, amelyeknek megfelelően a hangminőségére több notebook is büszke lehetne. Ez pedig egy játék során nagyon fontos, hiszen rengeteg kutatás szól arról, hogy a mobiljátékoknál a különféle hanghatások milyen nagy mértékben is növelik a játékélményt.

[+]

Ha játékra használunk egy tabletet, akkor nagyon nem mindegy, hogy azt milyen tartani hosszabb távon, ebből a szempontból pedig a Huawei gépe remekül helytáll. Nincs fél kiló, tehát nem fog zsibbadni a karunk akkor sem, ha órákat töltünk el a társaságában, ráadásul olyan szempontból is átgondolt a formaterv, hogy igen nehéz úgy tartani, hogy a négy hangfal közül bármelyiket is letakarjuk.

A játékok

Rules of Survival és PUBG Mobile

A Rules of Survival az egyike volt az első igazán népszerű battle royale játékoknak mobilon, ami nem csoda, hiszen gyakorlatilag egy az egyben lemásolta a PC-n akkor virágkorát élő PUBG játékmenetét, olyannyira, hogy amikor később a PUBG-ből is megjelent a mobilos verzió, azt a Rules of Survival motorjára építették fel, tehát a két játék gyakorlatilag egy és ugyanaz, csak a térképekben és a skinekben van különbség. Illetve abban, hogy a PUBG mobilos változatában a játékosok helyett gyakran botokkal találkozhatunk, aminek fényében viszonylag egyszerűen lehet benne győzni. A koncepció amúgy meglepő módon mobilon is életképes, a 3rd person nézetű játékok grafikája kellemes, a Huawei táblagépén mindkét cím akadásmentesen futott, bár az FPS-szám viszonylag alacsony volt, de nem az eszköz hibájából. Az irányíthatóság kellemes, a karakter nagyjából mindig azt csinálja, amit a játékos szeretne, a virtuális gombok pedig jól kézre esnek. Gondot egyedül a lassú játékmenet jelenthet, hiszen a térképek mindkét címnél nagyok, ráadásul a legkisebb résztvevőszám esetén is 99 másik emberrel (vagy bottal) kell megküzdenünk, akik között rengeteg campert lehet találni, hiszen a pályákon előforduló magas fű ideális helyet biztosít a számukra. Magyarán egy kör bőven hosszabb lesz fél óránál, ha eljutunk a végjátékig, ez pedig nem egy olyan dolog, ami egy mobileszköznél ideális, hiszen nem feltétlenül töltünk ennyi időt mondjuk a tömegközlekedési eszközökön, otthon pedig lehet az igazi PUBG-vel is játszani.

Garena Free Fire

A Free Fire-ről első ránézésre bátran gondolhatnánk, hogy a Rules of Survival egy újabb reinkarnációja, de tévednénk: ez a játék gyakorlatilag minden téren jobb a fent említett két programnál. A grafikája sokkal szebb és átláthatóbb, a 10,1 hüvelykes Huawei táblagépen kimondottan pofásan mutatott, ráadásul a játékmenet szempontjából is hasznos, hogy nem volt szükség nagyítóra az ellenfelek kiszúrásához. Mindezek ellenére gyorsabb is, egy-egy megakadás előfordul ugyan, de alapvetően igencsak folyamatosan futott a Kirin 659-en, ami nyilván a kezelhetőségre is áldásos hatással volt, pedig ebből a szempontból mondjuk a PUBG Mobile sem rossz, de e a Free Fire egyszerűen még jobb. A sziget sokkal kisebb, amiből adódóan játékosokból is kevesebb van: 50 darab, akik a viszonylag gyorsan szűkűlő körnek köszönhetően elég hamar megtalálják egymást, egy átlagos meccs így inkább csak negyed órát tart, ami a mobilos felhasználásnál ideális. A tárgyak fejlesztése sem annyira összetett, mint a konkurenseknél, ami ebben a környezetben szintén előnynek fogható fel: összességében tehát nincs olyan szempont, ami miatt érdemes lenne más általunk is próbált játékot választani a Free Fire helyett, ha valaki az eredeti PUBG stílusát szeretné mobilon is élvezni. A problémát ennél a játéknál is a botok jelentik, a meccsek gyakorlatilag pár másodperc alatt elindulnak, ami egyértelműen mutatja, hogy nem csak humán ellenfelekkel lesz dolgunk, szóval a győzelem itt is meglepően könnyű az első pár meccsen.

Grand Battle Royale

A Grand Battle Royale borítóképén szintén érződik némi PUBG-hatás, de maga a játék már inkább tekinthető egy igazi mobilos alkotásnak. A Free Fire-nél is kisebb területen játszódik, ahol legfeljebb 20 játékos vesz részt a küzdelemben, ők pedig valószínűleg hús-vér emberek, amire abból is lehet következtetni, hogy a meccsek betöltésének ideje másfél perc. A grafikát a kézzel rajzolt stílus és a Minecrafthoz hasonló pixelek egyaránt jellemzik, a végeredmény egy éles, átlátható világ, ahol könnyű kiszúrni az ellenfeleket, és alapvetően a szemnek sem rossz élmény. A változatosság garantált, hiszen térképekből több is került a játékba, repülőtér, város és kikötő is van, mindegyik egy kicsit más játékstílust igényel. A nézet változtatható, karakterünket hátulról (3rd person) is nézhetjük, de belső nézetre is kapcsolhatunk (1st person), ami mondjuk nem könnyíti meg a győzelemhez vezető utat, de legalább adott a választás. Fegyverből egyszerre ötféle lehet nálunk, aminek az eddig felsorolt játékokkal értelme is van, hiszen itt a kisebb térképméret miatt sokkal gyakoribbak a közelharcok, ahova nem biztos, hogy egy gépkarabély a legjobb választás. Kempelni gyakorlatilag esély sincs, az épületek viszont megmászhatók, ami miatt sokszor előnybe kerülhetünk a magas területekről: emiatt a csaták is sokkal izgalmasabbak, mint az alapvetően sík területekben és nagyjából üres épületekben zajló játékoknál, amelyeknél a meglepetést az jelentheti, ha egy épületben táborozó ellenfél sunyiban lelő minket. A Grand Battle Royale leggyengébb részét a hanghatások jelentik, gyakorlatilag bárki tudott volna ennél jobbat csinálni, lépés és lövéshangok vannak csak a játékban, és azok is gyenge minőségűek, a tesztkészülék Harman Kardon hangrendszere belül valószínűleg zokogott a játék futtatása közben.

Battlelands

Ezzel pedig el is érkeztünk a szerkesztőség személyes kedvencéhez, amely megmutatja, hogy a kevesebb néha több. A Battlelands egy felső nézetes, rajzolt grafikás battle royale cím, nagyon gyors játékmenettel és viszonylag kevés taktikázási lehetőséggel, amely egészen más játékélményt kínál, mint az eddig felsorolt alkotások. És nagyon addiktív, hiszen amilyen egyszerűnek tűnik, olyan nehéz a gyakorlatban, egy győzelem után tényleg komolyan vállon veregetheti magát az ember, bár a végjáték amúgy általában igen komoly fedezékkerülgetésbe szokott kifutni, ami valahol egy kicsit nevetséges, de kihívás azért van benne. Fegyverekből párféle van, a hatótávolságok változnak, ügyesen kell mozogni és célozni is, ami annak ellenére sem egyszerű, hogy az irányítás nagyon letisztult, gyakorlatilag két virtuális d-paddal csinálunk mindent, az egyikkel mozgunk, a másikkal lövünk. Némi stratégiázásra lehetőséget adnak a magasfüvek, amelyekben meghúzhatjuk magunkat, de ha egy ellenfél mellettünk megy el, vagy lövünk egyet, egyből kiszúrhatnak, plusz a mozgás is látszik, még ha nem is annyira, mintha a nyílt terepen szaladgálnánk. Mindenképp érdemes kipróbálnia még azoknak is, akiket amúgy nem vonz ez a műfaj.

A konklúzió az, hogy hogy a battle royale játékok Androidon és iOS-en is erősen képviseltetik magukat, de a legjobb alkotások nem feltétlenül azok, amelyek a többség által ismert PC-s címeket majmolják, a kevesebb ebben az esetben tényleg több tud lenni. Hogy okostelefonon vagy táblagépen érdemes őket játszani, az játékfüggő, a Battlelands egy kisebb kijelzőn is szuper élményt jelenthet, a komolyabb grafikájú programok viszont nyilván jobban kímélik a szemet, ha nem egy 6, hanem egy 10 hüvelykes kijelzőn futnak, arról nem is beszélve, hogy az élmény is javul. A Huawei MediaPad M5 Lite pedig kiválóan teljesített, bár összességében az derült ki, hogy a Harman Kardon hangrendszer nem jelentett olyan nagy előnyt, mint azt elsőre vártuk; nyilván nem azért, mert nem jó minőségű, hanem azért, mert a battle royale játékoknál ez nem egy hangsúlyos dolog. Az viszont jó hír, hogy az erős középkategóriás hardveren mindegyik játék gyönyörűen futott, valószínűleg erre lehet számítani a hasonló felszereltségű okostelefonoknál és a konkurens táblagépeknél is.

Bocha