Hardver, rendszer
Az előző oldalon olvasottak fényében nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a borítás alatt az NVIDIA harmadik generációs Tegra családjának legkisebb tagja, a T30L duruzsol. A 40 nanométeres csíkszélességű lapka egy ARMv7 utasításkészletű, 4 + 1 Cortex-A9 magot tartalmazó processzorral van szerelve. A magok legfeljebb 1,2 GHz-en ketyeghetnek, amennyiben legalább kettő aktív, egy mag használata esetén a maximum 1,3 GHz. A grafikus gyorsító szerepét egy 416 MHz-en ketyegő GeForce ULP tölti be, mely mellett 2 GB RAM és kiszereléstől függően 32/64 GB belső tárhely található. Nálunk a kisebbik verzió járt, melyen nagyjából 13 GB ténylegesen elérhető szabad hely volt, a többin maga a Windows ült, illetve jelentős részt le is foglalt magának a működéshez, ami nagyon gáz. Nagy kérdés, hogy az Artisjusnak hogyan lehet elmagyarázni ezt az egészet, kell-e díjat fizetni az elméletileg ott lévő, de a Windows által lefoglalt területre, egy 32 GB-os tároló után ugyanis nagyjából 5-6000 forint a jogdíj jelenleg, azaz a Windows RT már csak emiatt is drágább lehet, mint az androidos konkurensek. A Tegra 3 lapkakészletet egyébként már bemutattuk egy részletes irományban, további információért az említett cikket ajánljuk.
[+]
Billentyűzet és akkumulátor.
Magáról a rendszerről nem szeretnék túl sokat írni, egyrészt azért, mert a Prohardveren részletesen is lehet olvasni mindenről, másrészt azért, mert az egész szerkesztőségnek az volt a benyomása, hogy a Windows RT még nincs kész. Régen találkoztunk ilyen gyakran lefagyó, meghaló, összeomló operációs rendszerrel a hordozható eszközök piacán, talán még a legelső Androidok és pár gyengébb gépen futó Windows Mobile tudta ezt reprodukálni, de ezek azért jó pár éves történetek. Igazából érthetetlen is, hogy a Microsoft ezt hogyan vállalta be annak fényében, hogy épp mostanában tudták ledobni magukról az elmúlt évtizedekben rájuk ragadt a Windows fagy mondatot. Mert a Windows RT – és rajta keresztül az ASUS VivoTab RT – bizony fagy, emellett pedig sokszor indokolatlanul lassú és logikátlan is. Tiszta sor, hogy egy friss rendszerre nem szabad olyan szemmel tekinteni, mint egy évek óta folyamatosan csiszolgatottra, de pár dologra ennek ellenére nem találtunk érthető választ.
[+]
Ez az új Start. Balra a sima, jobbra az átrendezésnél használatos nézet.
Ilyen például a nyelvek támogatása. A Windows RT ugyanis nem tud magyarul, támogatott viszont egy rakás másik nyelv (angol, arab, kínai, holland, francia, német, héber, olasz, japán, koreai, portugál, orosz, spanyol), melyek közül alapértelmezésben csak pár darabot választhatunk ki. A többihez nyelvi csomagot kell telepítenünk, ami teljesen érthető, minek foglaljon helyet több olyan nyelv, amit nem használnunk. Az viszont érthetetlen, hogy a gyárilag nem elérhető, de feltelepíthető nyelveket miért nem lehet egyszerűen, érthetően elérnünk. Ugyanis be kell mennünk egy al-almenübe, ahol hozzá kell adnunk az adott nyelvet, majd bele kell mennünk annak tulajdonságaiba és egy gomb megnyomásával rá kell keresnünk, hogy csak billentyűzetkiosztásban, vagy megjelenítő nyelvként is tudjuk-e használni. Tehát sehol nem kapunk egy listát, hogy tessék, ezek a nyelvek vannak, tedd fel, amelyik nincs és használd. Az első bekapcsolást követő lépésről-lépésre útmutató meg sem említi ezt az egész kérdéskört.
[+]
Desktop nézet balra, duplaképernyős jobbra.
Ez a töredezettség jellemző az egész rendszerre, aminek részben az az oka, hogy a Microsoft két felhasználói felületet is elérhetővé tett. Alapértelmezésben a Metro/Modern UI-t használhatjuk, de van egy klasszikus Desktop nézet is, mely még a Windows 8-ban lévő, Start menü nélkülinél is jóval heréltebb. Innen gyakorlatilag csak a Vezérlőpultot, a Windows Intézőt és a Feladatkezelőt érjük el, de beállítási lehetőségekben a rendszer messze túlmutat mind az Androidon, mind az iOS-en. Normális Windows szintjén piszkálhatjuk például a tűzfalat, plusz még a töredezettségmentesítőt is elérhetjük, ami egy elképesztően nagy mellélövésnek tűnik. Most komolyan, ki a fene akar egy táblagépen töredezettségmentesítőt használni? Ha valaki számára nem lenne egyértelmű a válasz, elárulom: senki. A rendszer nem egységes mivoltára utal az is, hogy ha a Desktop felület jobb alsó sarkában lévő hangerőszabályzóra rányomunk, akkor a Windows 95 óta ismert hangerőállító csúszka ugrik fel, ha viszont a WiFi-t szedjük elő, akkor oldalról beugrik egy Metro csempe a beállításokkal. Ugyanez visszafelé is működik, ha a kinti felületen hívjuk elő a beállításokat, csak bizonyos dolgokhoz férünk hozzá, mélyebb piszkáláshoz gombnyomás kell, ami a Desktop felületen lévő Vezérlőpultot hozza elő. Ki érti ezt?
[+]
Egy Internet Explorer, két nézet. Miért is ne alapon.
Desktopról elérhetjük továbbá az Internet Explorer böngészőt, mely egyébként teljesen normálisan teszi a dolgát, szép, gyors. De van neki egy Metro UI alatt futó változata, ami teljesen ugyanaz, csak más a kezelőfelülete, a miértre nem is érdemes rákérdezni. Az átjárhatóság közöttük ugyanakkor korlátolt, ha az egyiket becsukjuk pár nyitott weboldallal, a másiknál azokat nem lehet visszahozni.
A fenti videón viszont látszik, hogy van sok okosság is a rendszerben. A gesztusvezérlések például kimondottan jók, alkalmazást (ablakot) becsukni egy fentről lefelé irányuló, határozott ujjmozdulattal lehet, a képernyő jobb oldaláról az almenüt hozhatjuk elő, balról jobbra pedig a futó alkalmazások között lapozgathatunk. Amennyiben a fentről lefelé irányuló mozdulatot félúton megállítjuk, lehetőség van duplaképernyős módot csinálni, azaz két szoftvert futtathatunk egymás mellett. Igen ám, de azt már nem dönthetjük el, hogy mekkorában jelenjenek meg az ablakok, csak az az egynegyed/háromnegyedhez hasonló arány van, ami a fenti képernyőfotón is látható.
A Desktop nézetet az Office programcsalád menti meg valamennyire, mely teljes funkcionalitásával használható a készüléken – a Preview jelző csak a nem végleges jellegre utal, elvileg egy szoftverfrissítés keretében el fog tűnni. A képernyőt böködve is tud mindent, de ilyenkor azért érdemes átváltani a trackpadra, vagy bedugni egy egeret. Ugyanakkor nem értem, hogy pusztán emiatt miért kellett ez az egész Desktop-hercehurca, miért nem lehetett egy olyan Office programcsaládot csinálni, aminek klasszikus felülete van, de a Metro egyik csempéjéből indul? Hasonlóan fájó kérdés, hogy a Windowsnál alapvetően jól működő több felhasználós megoldás RT alatt miért egy borzalom: ha létrehozunk egy második felhasználói fiókot, az jóval kevesebb alkalmazást fog látni, mint amennyit az elsődleges lát, az elsődleges által feltelepített szoftvereket meg egyáltalán nem, plusz valamiért az egyébként is gyér kínálatú szoftverboltból is kevesebbet fog látni. Ezen kívül még tucatnyi hibával találkoztunk, de mivel bízom benne, hogy a Microsoft ezeket minél hamarabb javítani fogja, nem kezdek felsorolásba.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!