Külső
Csupán egy sztereó füles és egy töltő lakik a dobozban a telefon mellett. Mindkettő miniUSB csatlakozóval rendelkezik, ugyanis kizárólag ilyen alakú luk található a 355D oldalán. Maga a készülék (nálunk pirosban járt, de van szürke verzió is) számomra már nem okozott meglepetést a Vodafone 345 után, de azért pár érdekességről essék szó.
A kis kijelző fektetett helyzetben ücsörög a felső fertályon, mérete csupán 1,8 inch, felbontása pedig 160x128 pixel. Az ívesen mosolygó gombsor viszont nagyon kellemes, a gumis érzetű billentyűk jól elkülönülnek egymástól, a gépelés könnyű. A kék háttérvilágítás viszont sötét környezetben kínzásként is felfogható, nagyon erős és az árnyalat sem megnyugtató.
A gombsor és a kijelző között található funkcióbillentyűk nem kaptak fényt. Ez elég szerencsétlen megoldás, bár ezúttal egy kicsit logikusabb elrendezés segít a használtban, a Vodafone 345-nél a kijelző alatti gombok valahogy beleolvadtak a környezetbe, itt könnyű őket megtalálni. A hátlapot pattintós módszerrel szedhetjük le, az Alcatel felirat mellett kamera üldögél, de ne várjunk tőle sokat.
A 355D nevében a D utal a kétkártyás üzemmódra (dual), így aztán nem meglepő, hogy a hátlap leválasztása után a készülékbe kettő SIM is besakkozható. Egymás fölé, amely a kevésbé gyakori megoldás, ráadásul nincs SIM1 és SIM2 felirat (vagy A és B), hanem az ember a hasára üt, aztán rámol. Segítsünk? A SIM1 a felső, úgy tessenek pakolászni. Az összeszerelési minőség rendben van, bár plasztik az egész, de mégsem zavaró, a méret és a tömeg is illeszkedik a telefon tudásához.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
