Bevezető
Lassan külön magazint lehetne nyitni az idősebb felhasználók igényei alapján megálmodott telefonok tesztjeinek, hiszen a jelek szerint ez a piac egyre több gyártó szerint elég nagy ahhoz, hogy komolyan foglalkozzanak vele. Az Emporia mellett több kisebb cég is lát ebben fantáziát, több myPhone termék is járt nálunk, illetve voltak noname kínai versenyzők is mérsékelt sikerrel.
A dolog alapvetően érthető, sőt, egyre inkább van létjogosultsága, hiszen növekszik azon felhasználók száma, akik egyszerűen nem akarnak részt venni az okostelefonos őrületben, mert túl bonyolult, utálják a tapicskolást, nincs szükségük ennyi funkcióra, pusztán telefonálni szeretnének, s addott esetben az is fontos nekik, hogy jól látható legyen a kijelző és a gombsor. Persze le kell mondani egy sor funkcióról (böngészés, kamera, navigáció), de most már vannak olyan időstelefonok is, amelyekben van MMS, vagy éppenséggel Bluetooth. Tesztünk egyik szereplője is ebbe a kategóriába tartozik.
Az Alcatel második reneszánszát éli, legalábbis hazánkban biztosan. Bár minden évben kiállítanak a Mobile World Congressen és újabban már a Veletech kiállításon is, de csak az utóbbi időkben tudtak megint tényezővé válni, ami elsősorban annak köszönhető, hogy felismerték az Androidban a lehetőséget, és olcsó, belépő szintű, nagy számban értékesíthető okostelefonnal újítottak. Ez a biznisz most kifejezetten jól pörög, ezért más vonalon is történnek fejlesztések, ennek eredménye a következőkben bemutatandó két időstelefon, amelyeket a gyártó biztosított a számunkra. Az olcsóbbik modell a Vodafone kínálatában már elérhető, a drágábbik (de még mindig filléres) jószág pedig reményeink szerint hamarosan kapható lesz.
Hirdetés
Külső
Bár mindkét masinához kaptunk dobozt, csak az 536-osé olyan, amilyen a boltok polcain is szembejöhet, a kisebb modellnek csak egy fehér karton volt a burkolata. Az olcsóbb készülék mellett töltőt és fülest találunk, a drágábbik telefonhoz azonban adatkábel és dokkoló is jár, ami ebben a kategóriában meglehetősen gazdagnak mondható. Ez utóbbi kiegészítő egyébként semmi extra, bele tud állni az összecsukott telefon, lehet adni neki egy töltést és ennyi. Mint kiderült, ilyen kiegészítő a kisebb masinához is dukál, csak mi nem kaptuk meg.
A 282-es nagyon egyszerű külsőt kapott, fehér, nagy gombjai vannak, ujjbeggyel kitapintható a tipográfia, alapvetően a design majdnem tökéletes, csak éppen a fel-le irányú nyilak közé bepréselt OK gomb tűnik szűkösnek, amit a használat igazol is, bár nem veszélyes a helyzet. A kijelző 160x128 pixeles, színes, a képátló 1,8 inch. Ez egész kellemes, bár a betekintési szög nem túl nagy, de jól olvasható, nagy karakterekkel operált a gyártó.
A készülék bal felén van a hangerőt szabályozó gombpáros és az FM-rádió kapcsolója, a jobb oldalra került két csúszka, a felső a zseblámpát kapcsolja, az alsó a billentyűzárért felelős. Említett lámpácska a készülék tetején kapott helyet, akkor is működik, ha egyébként a készülék ki van kapcsolva. A hátlap pöttyözött műanyag, a hangszóró kapott itt lukacskákat, illetve egy jókora gomb is van középen, ami a kategóriában ismert SOS funkciót üzemelteti. Fontos még, hogy alul microUSB csatlakozó található, illetve itt is van a dokkolónak kivezetés.
A drágábbik modell teljesen más filozófiát követ. Ez egy összecsukható készülék, ennek megfelelően a kijelzőt nagyobbra tudták venni a mérnökök. A 2,4 hüvelykes, QVGA felbontású TFT kifejezetten jó megjelenítő nem csak az időstelefonok között, de saját árkategóriájában is. A gombsor itt is hatalmas, de itt a tervező túl sokat akart, ezért számos plusz gomb is van, ami miatt a használat nem annyira egyértelmű, mint a 282-es esetében. A híváskezelő és vertikális léptetőgombok felett ugyanis három extra billentyű kapott helyet. A középső az üzenetekbe visz, a két szélsőn pedig egy stilizált csaj, illetve egy fazon feje látható oldalról, tisztára mint valami szórkoazóhely klotyójának ajtaján. Ez persze arról szól, hogy ehhez a két gombhoz beállítható egy-egy név (és ez lehet két Béla is, nem kell alkalmazkodni a nemekhez), de ugyanakkor ez a két billentyű szolgál a menüben funkciógombként is, ami okozhat kavarodás, bár elég jópofa azt mondani a júzernek, hogy a "visszalépéshez nyomja meg a férfit".
Ezen a masinán minden csatlakozó alul van, ide jön a füles, a microUSB, itt van a dokkoló kivezetése, illetve a zseblámpa is. Az oldalsó kezelőszervek bal felől a hangerőszabályzót és a vekkert foglalják magukba, míg a jobb oldalon a rádió és a zseblámpa csúszkája kért helyet. A fedlapon van némi szürkés mintázat, illetve egy led, ami villog akkor, ha van elmulasztott eseményünk. A hátoldalon itt is SOS gombot találunk, de ami talán jobb hír, hogy a burkolat leszedése és az akkumulátor kioperálása után microSD foglalattal fogunk találkozni.
Menü
A kisebbik-olcsóbbik Alcatel menüje nem egy atomfizikai tankönyv, az biztos. Meg az is biztos, hogy nem is atomreaktor dolgozik mögötte, lévén ilyen tetü telefont igen rég láttam. Ez az a kategória, ahol az ember akkor is köröket ver üzenetírás közben a szoftverre, ha nincs benne különösebb versenyszellem. Az benne a különösen idegesítő, hogy az ember haladna lefelé a menüben (mert oldalra ugye nem lehet), nyomom, nem megy, nyomom jobban, végre megindul, aztán jól túl is lendül négy-öt menüponttal, mert persze a nyomási kísérleteimet okosan eltette a billentyűzetpufferbe és instant visszaüríti a kezelőfelületre ezeket, ha végre levegőhöz jut. Ez a nagy száguldás perce nem csoda, ha tudjuk, hogy a masina fő vezérlési processzora egy igen nívós MTK 6223D nevű CPU, amely a szédületesnek számító 52 MHz-en ketyeg.
A menü egyébként egyszerű, mint a szög, de grafikus felület segíti az értelmezést, ami mindenképpen jó pont. A telefonkönyv 200 nevet tartalmazhat, ezen felül van 300 KB felhasználói memória, ami nem tudom, hogy mit tárol, mert csengőhangot, képet, vagy ilyesmit nem lehet a készülékre juttatni. Aztán megvilágosodom: van egy hangos emlékeztető funkció, amely egyfajta diktafonként is felfogható, annyi turbóval, hogy a tárolt zajokhoz rendelhetünk időpontot, s akkor ezeket azonnal vissza is lehet hallgatni, ez jó és ötletes funkció. Fentieken túl 100 SMS is eltárolható.
A másik masina jóval komolyabb, ez már 104 MHz-es MTK procit kapott, konkrétan a messze földön híres MTK 6253 mocorog a burkolat alatt. Ebben már értelmezhető memória is van, 600 kilobájt, de legalább ki lehet használni, ugyanis csengőhang lehet az MP3 fájlokból, néhány kép is talán idefér, de ha nem, akkor ott van a bővíthetőség lehetősége. A nagyobb kijelzőn jobban látszanak a menüpontok is, a logikával nincs baj, ha megszokjuk, hogy napjában tucatszor nyomjuk meg egy nő és egy férfi fejét. Itt már 500 neves a telefonkönyv, plusz elfér 300 SMS is, nem is beszélve az MMS üzenetekről, a masina ugyanis ilyen vívmányokkal is hódít.
Az OT-536 minden tekintetben fejlettebb eszköz, az olcsóbbik gép névjegyzéke ugyanis csak egy számot tud egy névhez hozzárendelni, a profibb modellnél azonban e-mail cím, kép és csengőhang is csatolható, ami azért már menő. Ezekben a készülékekben mindig a legnagyobb mókafaktor a sablon SMS-ek olvasgatása, ebben mindkét masina magasra teszi a lécet, az OT-282-ben az első három úgy néz ki, hogy "mindjárt jövök", "megjöttem", "itthon vagyok", de ezeken kívül is több tucatnyi előre megírt szöveg vár elküldésre. Ráadásul csoportokra bontva, az "esemény" könyvtárban ilyenek vannak, mint a "sok boldogságot", vagy a "boldog Halloweent" jókívánságok, igazi kéjhömpöly egyikre-másikra rábukkanni.
Funkcionalitás
Az OT-282 a zseblámpán és az SOS híváson kívül egyetlen extrát tud felmutatni, ez pedig a rádió, amely működik füles csatlakoztatása nélkül is, méghozzá kimondottan jól. Csak ember legyen a talpán, aki beállítja, mert a léptetési parancs kiadása és a fél frekvencia ugrása között eltelő kínosan hosszú másodpercek miatt az ember újra és újra nekiesik a gombnak, úgyhogy mire eltalálunk egy csatornát, addig a sistergéstől már agyfrászt kapunk, de ezt csak egyszer kell túlélni. A hátlapon levő SOS gomb megnyomása után is eltelik néhány másodperc, mire reagál a készülék, amely előbb megkérdezi, hogy tényleg segélyt kérünk-e, s ha igent nyomunk, akkor kezdi el hívni a beállított számokat. Ha nincs semmi tárolva, akkor a 112-t tárcsázza, tőlük ezúton is elnézést kérek, amiért rájuk csörögtem. Közben pedig vinnyog, hogy a környezet is felfigyeljen.
Az OT-536 már combosabb funkcionalitással bír, de érdekes módon itt a rádió hallgatásához kell antennaként szolgáló fülest csatlakoztatni. Cserébe van MP3 lejátszó, amely mutat albumborítót és fut a háttérben, van képnézegető, van MMS képesség, ami azt jelenti, hogy GPRS adatkapcsolatra is képes a telefon, bár ezt másra nem használhatjuk. Találunk számológépet, a naptárba lehet eseményt is rögzíteni (a másik telefonnál csak látjuk a hónapot, kábé annyit ér, mint egy Jason Donovan kártyanaptár 1987-ből), van ébresztőóra, de ami talán a legfontosabb, hogy Bluetooth is akad. Ráadásul patent módon összeismerkedett a Sony Xperia S-sel, amely mellette fetrengett az asztalon és még képet is fogadott volna, ha a 600 KB-os belső tárhely ennek nem szabott volna gátat.
A kisebb masinában 1000 mAh teljesítményű akkumulátor dolgozik, ami meglehetősen izmosnak tekinthető egy különösebben nem fogyasztó készülék esetében, ennek megfelelően az egy hetes készenléti idő simán benne van a pakliban. Beszédes adat, hogy az Alcatel 9 órás beszélgetési időt jósol, ami kifejezetten sok. Az OT-536-ban gyengébb a telep, csak 850 mAh teljesítményű, de ez is simán elég 5-6 napra. Ez a készülék számítógépről is vesz fel áramot a mellékelt microUSB kábel segítségével, plusz ilyenkor a memóriakártya külső meghajtóként látszik, tehát az adatok telefonra való juttatása sem okoz különösebb problémát.
Most jön a lényeg, az ár. Az OT-282 jelenleg Vodafone VF155 néven már kapható, feltöltőkártyás ára 11 990 forint, hamarosan függetlenül is elérhető lesz itt-ott. A másik, többet tudó kütyü persze némiképp drágább, de a 15 990 forintos kártyafüggetlen végfelhasználói ár kifejezetten barátságos a funkcionalitás figyelembe vételével. És itt van a lényeg: az olcsóbbik készülék szerintünk még időseknek sem túlságosan oké, mert rettentő lassú a szoftvere, s tényleg semmit sem tud. Az OT-536 viszont már az a szint, ami nem csak idősebbeknek, hanem minden olyan embernek ajánlható, aki összecsukható, jól olvasható gombokkal és kijelzővel rendelkező, hosszú üzemidővel felvértezett, bővíthető memóriás, Bluetooth kapcsolatra képes mobil eszközre vágyik. A formaterv miatt nem ciki elővenni, meglepően pofás a külső, könnyen használható, logikus a menü, a zseblámpa szerint minden telefon alaptartozéka kell legyen, van hozzá dokkoló, komolyan ennyi pénzért ez abszolút jó vétel. Egyetlen dolog tart attól vissza, hogy saját anyámnak is ajánljam, ez pedig a kamera, mert ezt már a célszemély megtanulta használni és bizonyos helyzetekben baromi jól jön. Ezért esett a választásunk a Motorola Gleamre pár hónappal ezelőtt, pedig az Alcatel üdvöskéje számos szempont alapján jobb döntés lenne, s azt gondolom, hogy anyám nem egy rettentően szűk, egy elemű részhalmaza a potenciális felhasználóknak, hanem olyan alapvető igényei vannak, mint valószínűleg a legtöbb olyan embernek, akit sosem igazán érdekelt a technika, de telefonra szüksége lenne, a látása már nem tökéletes és nem vágyik semmi egyébre, csak arra, hogy összecsukható masinája legyen, lássa a kijelzőt, a betűket, tudjon MMS-t fogadni és ha esetleg autózik, akkor értékeli a Bluetooth meglétét is. Ők igen kis mennyiségű potenciális telefon közül válogathatnak, de az Alcatel OT-536 most betölthet egy létező űrt, ráadásul kedvező áron, ezért aztán ez a masina nálam simán az Ajánlott kategóriába kerül, s igazából mindenki mást, aki a kisebb készülékkel kacérkodik, rá is beszélnék inkább az összecsukható kivitelre, mert az árkülönbséget sokszorosan megéri a komolyabb modell. Az OT-236 nem kap plecsnit, mert számomra pont olyan, mint akármelyik időstelefon, az Emporia átgondoltságához nem ér fel (mondjuk árban sem), de egy myPhone sem rosszabb, ráadásul 10 lepedő alá kéne menni árban ahhoz, hogy tényleg alternatíva legyen.
 |
| Alcatel OT-536 |
Bog
A cikk elkészítésében a T-Mobile 4G mobilinternet volt segítségünkre.
