Eltűnt technológiák
CSD (Circuit Switched Data)
A mobiltelefonos adatátvitel első állomása, a GPRS előtti maximális lehetőség, magyarul vonalkapcsolt adatátvitelnek nevezzük. CSD adatátvitelre a legtöbb telefon a mai napig képes, csak éppen senki nem használja már ki ezt az adottságot. Gyakorlatilag "betárcsázós" adatkapcsolatról beszélünk, ahol a telefon a szolgáltató által biztosított telefonszám felhívása után a normál, beszélgetésre használt csatornát próbálja adatátvitel szempontjából kiaknázni. Ez maximum 9,6 kbps, később 14,4 kbps sebességet tett lehetővé, ami még a WAP kapcsán is elég vérszegény volt, de hát annak is örültünk, hogy egyáltalán létezik.
Nokia 7110, az egyik első CSD-s telefon
Kicsit javított a helyzeten az úgynevezett HSCSD. A "HS" itt a kissé eufémisztikus high speed kifejezés megfelelője. Ezzel a módszerrel a telefon négy "hívást" indított egyszerre, így a sebesség is ennek függvényében növekedett. Ez viszont igencsak terhelte a GSM rendszert, nem is futott be nagy karriert. Már csak azért sem, mert kisvártatva megjelent a korábban már ismertetett GPRS technológia.
Hirdetés
IrDA (Infrared Data Association)
Ma már nem kerül a piacra olyan telefon, amelyikben infravörös port lenne. Pedig pár éve még igencsak fontos volt, hiszen a Bluetooth előtt ez volt az egyetlen vezeték nélküli adatátviteli módszer telefon és bármi más között. Az infra azonban lassú (bár léteznek azóta tempósabb szabványok), a mobilokban maximum 115,2 kbps sebességű lehetett, de ez is ritka volt. Ráadásul az infra hatótávolsága 30 centiméter körül alakult mobil eszközöknél, plusz kellett a vizuális kontaktus is a két berendezés között.
Az infraport a fentiek miatt a Bluetooth terjedésével egyre inkább kiszorult a telefonokból. A GPRS sebességét még át tudta vinni adott esetben egy számítógépre, de a 3G esetén már szűk volt az üveg nyaka. Pedig néhány éve még infrán küldtünk egymásnak telefonkönyv bejegyzéseket, bizonyos Nokia készüléknél pedig a Snake játszható volt két telefonnal is, egymás ellen.
RS-232 (alias: a soros port)
Az infraporthoz hasonló, vezetékes csatalkozási forma volt az RS-232, azaz a soros kábel. Erre eleinte azért volt szükség, mert a számítógépek zömén még nem volt USB, ezért a COM1-re, COM2-re toltuk rá az adatkábelt (virágzott az átalakítók biznisze, keskenyből vastag és fordítva).
Ma már nem lehet kapni a mobilokhoz soros kábelt, minden készülék USB-n keresztül kommunikál, már csak azért is, mert így áramot is vehet fel a számítógépből. Annak idején az Ericsson telefonokhoz volt olyan soros kábel, amely töltőt is tartalmazott, ezt sokan haxolták össze házilag is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
