Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • JJános

    addikt

    válasz cucka #6471 üzenetére

    "Amit én látok, az a folytonosság, ami a korai keresztényektől a mai római katolikus egyházig terjed, ezért mertem feltételezni, hogy ők lennének a korai kereszténység egyenes ágú utódjai."

    Sajnos több közük van a Babiloni pogány bálványimádókhoz, mint az egyházhoz.
    Mert azoktól több dolgot vettek át.

    A legfőbb gond az volt, hogy mivel a föld országain lettek "uralkodóvá", ezért a szekér megelőzte a lovakat. Sokmindent megengedtek maguknak.

    2007-05-06 óta itt!

  • kymco

    veterán

    válasz cucka #6471 üzenetére

    A görög katolikusok nem váltak le, hanem visszatértek a katolikusokhoz... :)
    No kezdjük az elején.
    A katolikus egyház lételeme, hogy a pápaság intézményét visszavezesse Péter apostolig. Ez van. Ha nem így lenne, akkor nem lenne szerintük jogalapja az egyházuknak, mert a püspöki kézrátétel jogfolytonos számukra egészen Péterig.
    Anno, mikor a mohácsi vész idején a csatában meghaltak a püspökök, ezért esett szét a mo-i egyházuk.
    De az, hogy igyekeznek jogfolytonossá lenni, és pápának nevezik azokat is, akikta csak ezer év múlva neveztek pápának még nem jelenti, hogy azok voltak.
    A csángókat is elmagyarosodott románoknak tartják a románok, ettől még nem azok.
    Pápának 4 sz után kezdték nevezni őket... de sebaj, nem ez a lényeg.
    A Biblia könyveit nem centralizáltan döntötték el, ezért ragadtam billentyűt, és nem a katolikusok, hanem az őskeresztények EGYMÁSTÓL szinte FÜGGETLENÜL.
    Nem létezett centralizált adminisztráció, hierarchikus szervezet. És nem létezett a szó mai értelmében katolikus egyház, mert nem létezett pápa, és nem volt kiemelkedően fontos Róma püspöke sem.... sőt, szinte nem is jegyezték még a negyedik században sem.
    Én nem vitatkoznék tényekkel a helyedben....

    ui: A te wikipédia linkedről indított link talán rendet tesz szvsz benned is, kár, hogy nem olvastad tovább: [link]
    Kiemelek egy részt: A katolikus hagyománnyal szemben a történészek egy része inkább úgy tartja, a pápaság intézménye csak „a 4. századtól kezdett kiformálódni”. A kereszténység első három századában „azért nem lehet még pápaságról beszélni”, mivel ekkor még ez a sajátos hatalmi képződmény nem létezett. Róma püspökei a 4. századtól kezdték használni azokat a címeket, melyek a pápaság meghatározó és elengedhetetlen tartozékai és ismérvei mindmáig. Ezek közé tartozik maga a pápa, azaz atya, Szentatya kifejezés, a pontifex maximus cím, továbbá a Péter apostol utóda, Jézus Krisztus helytartója, az egyház feje titulusok. Szintén a 4. századtól jelennek meg a pápaság kizárólagos hatalmi igényeit kifejező tanítások, mint a pápai primátus, valamint a tévedhetetlenség tana. (Ezzel egy időben meghatározó jelentőségűvé tették a Madonna-kultuszt, a szentek tiszteletét, az ereklyekultuszt, a szentképek tiszteletét, és teológiájuk judaizmushoz való viszonyát tekintve is ez a későbbi eredeteztetés tűnik helyénvalónak).

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák