2. Fórumok
  3. Konzol játékok
  4. Nintendo Switch
  5. (kiemelt téma)

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #45525 .LnB titán
    Új Válasz #45525
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    .LnB

    titán


    A végére értem ennek is 16 óra alatt. Vegyes érzelmekkel fejeztem be, de azért inkább pozitív, mint negatív a végítélet.
    Kezdem a pozitívumokkal. A grafika szerintem nagyon frankó. Nem semmi, hogy mit kihoztak a masinából. És mindezt nem poligonszámmal, és felbontással érték el, hanem stílussal. A karakterek jól néznek ki, és a főbb karakterek változatosak is. A táj már kevésbé ütős, ott érezni a hardver limitációit. De elég szépen oldották meg azt is, mert annyira nem unalmas, és önismétlő. Leszámítva egy-két helyszínt.

    Érdekes, hogy a játék minimálisan open-world. Nem teljesen lineáris. Azért nagy dolgokra nem kell gondolni. Van pár bejárható terület. Ott pedig tárgyakat keresgélhetünk, vagy mellékküldetéseket találhatunk, teljesíthetünk. Mivel mi vagyunk a rend őrei, segíthetünk az NPC-k ügyes-bajos dolgaiban. Ezek nem túl ötletes feladatok nagyrészt, ezért egy idő után én figyelmen kívül is hagytam őket.

    A játék kezdetén van lehetőségünk karaktert választani. Egy testvérpár valamelyik tagját irányíthatjuk. Férfi és nő közül választhatunk (Itt még mertek merészek lenni a fejlesztők, és létező nemeket használtak ;] ) Másrészt karakterünk fizimiskáját is alakíthatjuk. Csakúgy a játék során is, amikor ruhadarabokat, felszereléseket szerzünk meg hozzájuk.

    Pozitívumok közé sorolom a történetet is. De nem teljesen nyugodt szívvel. Mert egy Takahisa Taura játéktól én többet várnék. Az is igaz, hogy én a Nier: Automata-t veszem sztenderdnek, nem a Bayonetta-t. :) Ami tetszik benne az a plot. Érdekes világ, érdekes konfligtussal. A disztópikus emberiség harca, az asztrál, interdimenzionális lények ellen.

    Ezek a lények azok, amelyeket befogva, a Neuron csoport tagjai, fel tudják venni a versenyt az emberiség megmentése érdekében. Ezek a lények a légiók. A játék során több típust is alkalmunk lesz megszerezni. Mindegyik egyedi képességgel van ellátva. Amik kihasználására rá is leszünk utalva. Visszatérve a történetre, az alapok jók. Viszont igencsak egysíkú, és kiszámítható a sztori. Apróbb fordulatok megtalálhatóak benne, de egyik sem olyan elszállt ötlet, mint amit egy ilyen játéktól (vagy Japán játéktól) elvárnék. Szerencsére az egyik félelmem Pici spoiler következik: az "apa" visszatérése elmaradt. Elég sokáig féltem tőle, hogy oda fog kifutni a történet. Túl hamar kitalálható, hogy ki lesz a főgonosz.

    Ütős jelenetek azért vannak, de azok sem egetrengetőek. Pont elegek rá, hogy kiemeljék a játékot, az egysíkúságból. Mert egy idő után, szerintem egysíkúvá válik a játék. Kevés a változatosság. Hogy aztán az utolsó két chapterben ismét beinduljon. Van pár érdekes adalék a chapterekben. Főleg a nyomozós részek. Amik kicsit feldobják a dolgokat. Viszont a lopakodós pályák számomra nagyon erőltetettnek hatottak. Főleg amikor a vége fele is kénytelenek vagyunk egy ilyenen túltenni magunkat.

    Engem kifejezetten zavart a néma hős. Ebben az esetben nem értem, hogy miért volt ez jó. Tudom, hogy sok játékban van. Nem is szokott zavarni. De itt sokszor a rendezés is olyan, hogy bámulja a kamera a főhősünket, aki némán, makkanás nélkül néz. És a karakterek arca nem olyan részletes, hogy érzelmeket lehessen róluk leolvasni.
    Szintén nem voltam oda a zenékért. Hamar unalmassá váltak. És a "logikai" feladványokért. Amik megtörték az akciót. Egy hack and slash játékba egyébként sem várnék ilyen feladatokat. Főleg nem ilyen egyszerűeket. Valahogy az egész gameplay nem annyira kiforrott, átgondolt, mint a Nier: Automata esetében. Van mindenből egy kicsi. Csak minek? Jó lett volna ez csak egy sima "kaszabolós" játéknak is. És szerintem senki nem vonta volna kérdőre a játékot, hogy fejtörők, nyomozás, lopakodás miért nem volt benne..

    Viszont ami nagyon kikészített, az az irányítás! Alapból nem egyszerű két karaktert külön irányítani. De azokkal nem is volt baj. Viszont az ügyességi, platformokra ugrálós részek, vagy az egyik légióval kivitelezhető "lovaglás", na azoknál a hajamat téptem. :) És erre jön rá, hogy a kamerakezelés is tud ám érdekes dolgokat művelni. A legutolsó bossfight-nál többször előfordult, hogy nem láttam semmit. :(
    Mindezek ellenére, nem volt rossz. Csak valahogy nem éreztem koherens egésznek, és nem annyira magával ragadó. Igaz, azt is meg kell jegyeznem, hogy nem vagyok nagy hack and slash rajongó. Devil May Cry, és a Bayonetta sem az én játékaim. Leginkább azt nem szeretem bennük, hogy egy adott szobába belépve, akkor lehet tovább haladni, ha a megadott számú ellenfelet legyőztük. És ez szerintem nagyon olcsó játékmechanika. Ez viszont az Astral Chain-ben nem zavart. Nem olyan erőltetett, mint egy DMC esetében.

    „A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.”

Új hozzászólás Aktív témák