Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • tdd587

    őstag

    válasz WonderCSabo #9745 üzenetére

    Ígérem, nem nagyon szólok bele a topikba, hifistaként én másként látom az árakat, meg hogy mi a drága, mi a tré stb. és nyilván se megbántani nem akarok senkit, se azt nem akarom, hogy engem bántsanak a ferrari miatt. Mert ugye ferrarira (kocsira) tapadnak a nők, a drága hifiért meg maximum hülyének néznek (=ugyse hallod, sznob vagy grrrr).

    So, saját tapasztalatom szerint a rendes cucc valóban valahol itt kezdődik. Lehetőleg nem sávhatárolt, durva hibáktól mentes hangfalak előre, mindenképp külön végfokok hozzá, egy jó DAC, multi előfok, kábelezés. Hátulra még 2-4 polcos hangfal, ez már lehet sávhatárolt is, itt a jó elhelyezés többet ér, mint a nyers erő. Persze vannak filmek, amik időnként nagyon odabasz*ak hátulra is (a vigyor széles, a szomszédoké már kevésbé), de itt a jó teret kell megcsinálni, nem a hangerőt meg a gyomorrúgást. Aztán jön még a mélynyomó kérdés, mélyre is menjen, gyors is legyen, fel se tűnjön, áááááá a legnehezebb ügy, qrva drága egy jó doboz, százezrekért is szarokat árulnak, nem tudom miért, de tényleg.

    Elismerem, hogy ki lehet hozni 400e-ből is. Sőt, valahol el kell kezdeni és én mindenkinek azt szoktam tanácsolni, hogy kicsiben kezdje (ennél kevesebbért, használtan, komponensekben gondolkodva), lássa meg, hallja meg, tapasztalja meg és ha nem elég, ha tényleg érdekli, csak akkor kezdjen el cserélgetni és feljebb lépni.

    Viszont belépő rendszer csak sikítani tud és elfárad az ember a partraszállás végére (az 20 perc, ha jól rémlik). Ugye, hogy a magyar mozikban is ez a helyzet? Jobb cuccon ez a probléma (és még sok egyéb) megszűnik, kis hangerőn is élvezhető marad, olyan teret lehet csinálni, hogy élvezet lesz a legtöbb film. Aztán eltelik pár hónap, visszakerül egy régebbi (mondjuk koncert DVD), és olyan kiábrándulás van, hogy jönnek a hallgathatatlan, fos és egyéb jelzők. Nyilván senkit nem érdekel, de az én agyamnak (szándékosan nem fület írok) mozira most a DTS-1536 a standard, az alatt minden feltűnik, hogy tompa, se tér, se dinamika, fátyolos, fojtott, egyszerűen nem jó, nem tudom élvezni. A DTS-768 pl. csörömpöl, éles, érdemes pl. meghallgatni a gladiátor DVD-t, annak idején referencia volt a DTS sávja, most meghallgattam és nem rossz, de bántja a fülemet. Vagy a Ryan, szintén mostanában jött ki, na az is nagyot lépett előre a felezett DTS-hez képest, most már egészen kis hangerőn is folyamatos az "ez qrva jó" érzés és olyan tere van, mintha a harcmezőn rám lőnének és körülöttem futkároznanának.

    Amúgy az egy érdekes kérdés, hogy ha emeli a tétet az ember, akkor milyen arányok érvényesülnek. Nyilván jobb lesz az mp3/ac3 is egy sok milliós cuccon, de nyilván nem azért veszi az ember, hanem hogy a jobb még jobb legyen.

    Annak viszont nagyon örülök, hogy egyszerű cuccon is halljátok a különbséget a lossless és a DTS core között is. Ez az jelenti, hogy ha végre elszánom magam blu-ray beszerzésre, jön a kánaán. Sajnos sznob szinten még mindig nincsenek HDMI-s DAC-ok/előfokok (én még nem találtam egyet sem), így 7.1 analóg kimenetet kellene előállítanom. Addig viszont, amig ehhez nincs forrás, hiábavaló dolog lenne. Brühühü.

    Egy DTS 24/96 5.1 koncertet mondjuk sikerült már szerezni (ez még átmegy SPDIF-en), na azon összecsinálom magam... a hidefdigest szerint ebben a konkrét esetben elég közel van a PCM sávhoz. Ami sweet dreams nekem egyelőre...

    No elég az offból, itt a hétvége, vacak idővel, tehát elő a zenékkel/filmekkel...

    [ Szerkesztve ]

    Life is too short for boring Hi-fi. Danes don't lie.

Új hozzászólás Aktív témák