Új hozzászólás Aktív témák

• #1403 [Prolixus] addikt philoxenia #1400

  Új Válasz 2016-12-09 22:37:16 #1403

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  [Prolixus]

  addikt

  válasz philoxenia #1400 üzenetére

  "Nem világos számomra, hogy az inzulinrezisztenciának mekkora a szerepe a magas cukorszintben és mekkora az inzulinhiány"

  2-es diab esetén (kezelés nélküli forgatókönyvet vázolok) kezdetben normális az inzulintermelés, sőt, sokszor szupernormális, pont azért, mert a szervezet próbálja kompenzálni a rezisztenciát. Aztán ez megy egy darabig, amíg el nem fogynak a kompenzációs kapacitások, a sejtek "kimerülnek" és elkezd lefelé menni az inzulin, még inkább súlyosbítva a cukorbetegséget. Az ember biológiájában számtalan ilyen kompenzációs mechanizmus van, ami sokáig elfedi/tompítja a betegséget, aztán egy idő után már inkább káros hatása van, mint kedvező (pl szívizom megvastagodás (hipertrófia), ami talán a legszélesebb körben ismert példa szakmai berkeken kívül). Szóval ha a folyamat elejéről beszélünk, akkor 2-es diab esetén a magas cukor oka kizárólag az inzulinrezisztencia. Ha a folyamat végéről beszélünk, akkor az inzulinrezisztencia ÉS az inzulinhiány. Pontosan ezért kell ilyenkor beszállni a terápiába inzulinnal, és pontosan ezért hagyják az inzulint a terápiás fegyvertár végére 2-es diab esetén (nem csak azért, mert kellemetlen és macerás a betegnek inzulinnal sz@rakodni, meg figyelni a szénhidrátokat).

  Ez a rezisztenciát kompenzáló fokozott inzulintermelés amúgy sokaknál olyan "jól" működik, hogy sokszor mire már a beteg jön a magas cukrokkal meg a tünetekkel, akkor már pont a "végét járja" ez a kompenzáció. Már évek óta inzulinrezisztens, de labor alapján normálisak voltak a cukrai, mert a béta sejtek kompenzáltak. Szerintem sokak fejében ez okoz zavart: 2-es diab, diagnosztizálják, aztán nem is olyan sokkal később már inzulint kell adni neki, holott "még csak nemrég lett diagnosztizálva". Na igen, de a folyamat már nem a diagnózis idején kezdődött, hanem jóval előtte...

  Ilyenkor amúgy elméletben az is lehetséges lenne, hogy valami késői jelentkezésű 1-es diabról van szó (bár azért 1-es diabnál elég gyorsan meg szoktak pusztulni a béta sejtek az autoimmun folyamatok miatt, hamarabb szokott leromlani a betegek cukra gyógyszeres kezelés mellett, mint az olyan betegé, aki ténylegesen 2-es diab-os, de a már erősen fogyóban van a kompenzációs kapacitása, szóval a klinikum általában árulkodó ilyen esetekben is), de a terápia szempontjából ennek nincs jelentősége. Ha többféle 2-es diabra való gyógyszercsoport sem használ, akkor marad az inzulin. Mindegy végeredményben, hogy azért fogyott el az inzulin, mert a kompenzációban kimerültek a sejtek (2-es diab) vagy azért, mert az autoimmun folyamat vagy valami toxikus hatás eleve kinyírta őket (1-es diab), a lényeg, hogy nincs elég inzulin. Mondom, ezért jöttek elő a IDDM vs. NIDDM kategóriákkal, mert terápia szempontjából sokkal relevánsabb csoportosítás, mint az 1-es vs. 2-es diabos beosztás.

  "összemosva a 2-es beteget 40 és 70 évesen, napi fél óra vásárlás és napi több óra fizikai munka esetén, férfit és nőt egyaránt."

  Ez akkor jelent komoly hibát, ha a szóban forgó betegek mind már inzulinosak. Ha egyikük sem kap inzulint, akkor ennek kevesebb a jelentősége. Persze van, hiszen a mozgás csökkenti az inzulinrezisztenciát (ez amúgy fantasztikus dolog, nem tudom tudjátok-e, ennek mi az oka...4 féle glükóz transzporter van az emberben - én legalábbis ennyire emlékszem -, és a GLUT4-es rendszeres testmozgás hatására szépen kihelyeződik az izomsejtek membránjába, növelve ezzel a glükóztranszport kapacitását, ami még relatíve érzéketlen inzulinreceptorok esetén is azt eredményezi, hogy több cukor megy be az izomsejtekbe, aminek szervezet szintjén nagyon komoly hatása van, lévén az izomszövet teszi ki a testtömegünk nagyobb részét), de kevesebb, mint amikor egy rosszul összepasszintott inzulin + szénhidrát kombó hipoglikémiás kómával megölheti a beteget. Az életkör önmagában megint nem olyan jelentős adat. Van akinek 30-es évesen kezdődik a 2-es diab, van akinek 60.

  "A páciens gyerekként kezelése sajnos még mindig eléggé elterjedt.... "

  Elhiszem, hogy neked ez zokon esik. Nem akarok erre semmi védőbeszédet adni, eleve úgy jönne ki, hogy a mundér becsületét védem csak, alaptalanul. Maradjunk annyiban, hogy volt nekem is bőven "rossz" tapasztalatom ami a betegek felnőttként kezelhetőségét illeti. Persze tisztelet a kivételnek...az már nyilván az orvos hibája, ha nem tudja kiszűrni, hogy ki az ilyen beteg, és ki az akinek tényleg minden szájba kell rágni, és lehetőleg tőmondatokkal...

  I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

Új hozzászólás Aktív témák